Hogyan emlékezik vissza a Budapest-Fasori Gimnázium újraindulására? – Villáminterjúk
Budapest – A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium újraindulásának 20. évfordulóján rendezett események méltó záróakkordja volt az az ünnepi hangverseny, melyet a a nevelőtestület november 28-án délután 5 órakor rendezett. Advent első vasárnapjának előestéjén öregdiákok, mai tanulók, szüleik, volt és jelenlegi tanárok gyülekeztek össze. Az alkalmon az 1989-es kezdőcsapatból emlékezők szólaltak meg: hogyan gondolnak vissza az újraindulásra? Szöveg: Kőháti Dóra. A cikk bővebb változatban az Evangélikus Élet 2009. 12. 06-án megjelent számában olvasható.
Dr. Csepregi Zoltán teológiai tanár, ma az EHE rektora:
„Az úgynevezett 12-es kezdőcsapatban voltam, 1989 júniusában találkoztunk az első tanári értekezleten. A Fasorban nem gitároztam, de volt népdaléneklő körünk, szünetekben jöttünk össze, s még népdalversenyt is szerveztünk. Az első ballagáson, 1991-ben megleptük a ballagókat egy kvintettel (Bence Gábor, Kézdy Edit, Urbán Ági, Gombocz Eszter és jómagam énekelt). Nagyon örülök, hogy ott lehettem az első években, mert mind diákokból, mind tanárokból nagyon tehetséges csapat gyűlt össze. 1989 mámorát éltük, s ezek a barátságok máig tartanak.”
Gadóné Kézdy Edit, a Deák téri Evangélikus Gimnázium igazgatója:
„Osztályfőnök voltam a kezdőcsapatban. Hősies, euforikus időnek éltük meg. 1988-ban végeztem, s akkor derült ki, hogy újraindul a Fasor. Gyapay Gábor hívott előkészítő munkára, a biológia-szertár felszerelése volt a feladatom. 1989-et úgy jellemezném, hogy hihetetlen nagy lelkesedés övezte a Fasort mind az egyház, mind a 'világ' részéről. Kilenc évet tanítottam ott. Sokat köszönhetek dr. Bánhegyi György kémiatanárnak. Két generációból állt össze a tanári kar. Jó volt a „nagy öregektől”, a régi fasori tanároktól tanulni a pályát nekünk, akkori kezdőknek. Ma már úgy látom, jelentős tehertételként nehezedett akkor ránk a Fasor kivételes múltja és öröksége, az elvárásoknak meg akartunk felelni. Azonban be kellett látni: Hatminchét évet nem lehet csak úgy átugrani. Rengeteg szülő akarta ide járatni a gyermekét. A tanári karban nagy lelkesedéssel fogtunk munkába. Éreztük, hogy 'itt valami rendkívüli dolog kezdődik'.
Dr. Bence Gábor egyházzenész, ma Deák téri énektanár:
„Romantikus és hősies idő volt! Az induláskor azt gondoltuk – még szocializmus volt –, hogy jó ideig ez lesz az egyetlen evangélikus gimnázium. AZ iskola. Gyapay Gábor a szakok legjobbjait hívta a tanári karba, a válogatás alapja az evangélikus kötődés és a szakmaiság volt. A zenei élet beindításához is jó bátorítást kaptam: folytassuk ott, mondta, ahol 52-ben abbahagyták, illetve, még ennél is többet: a 30-as évek zenei világát élesszük újjá. Dal-és zeneegyesületet alapítottunk a régi mintára, diákok öntevékeny csoportját, majd zenekar is alakult. Első szereplésünk egy karácsonyi koncert volt, itt a fasori templomban – ma azt az adventi éneket énekeljük el, amit akkor. Utazások, dísztermi hangversenyek emlékét máig őrzöm jó szívvel.”
