Házasság 3D-ben – evangélikus szemmel

– Annyiszor feltettük már a kérdést, de ön szerint mi az oka, hogy a tisztességes házaséletet szinte már reklámozni kell?

– A házasság szeretetközösség – mindkét fogalom bizonyos szempontból hiánycikk a mai világban. Nagyon örülök, hogy év elején – érdekes módon az ökumenikus imahét után, amely szintén egyházakat összefogó, komoly, az egész világra kiterjedő projekt – most pár éve már a házasság ügye is ökumenikus szinten előtérbe került, hogy pozitív példákat is lássanak a fiatalok. Köztudott, hogy a házasságok fele tönkremegy, ami sokakban azt a tévhitet kelti, hogy ez egy olyan kockázatos vállalkozás, amibe jobb, ha bele se fogunk, mert 50 százalék az esély a bukásra. Mi azt hisszük, hogy nem a házasság intézményével, ajándékával van a gond, hanem velünk, emberekkel, akik nem készülünk rá felelősen, és nem fedezzük fel, hogy ez milyen nagy esély arra, hogy az életet megbecsüljük, továbbadjuk, és egymásban megtaláljuk azt, akit Isten adott nekünk.

Nem jó egyedül

– Mi lehet a központi üzenet?

– Fontos, hogy ez alatt a hét alatt az emberek azzal a jó hírrel találkozhattak, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni” – amit maga a teremtő Isten mond. Szükségünk van a másik emberre, de szükségünk van Istenre is, mert a házasság tulajdonképpen egy háromdimenziós közösség, ahol Isten nem felesleges harmadikként áll közénk, hanem ő adja azt az összetartó erőt, amely átsegíthet minket a házasság esetleges krízisein is. A „holtomiglan-holtodiglanhoz” szükséges Isten áldása, igéje, amely segít összetartani a szövetséget. Kár lenne tagadni, hogy a házasságnak van kockázata, nincsenek állandóan mézeshetek. Sokkal inkább hasonlít a mi éghajlatunkhoz, van benne tavasz, nyár, ősz, és vannak természetesen hideghullámok is, de mi hisszük azt, hogy ki lehet jönni a télből a tavaszba.

– A hétköznapokban mennyire tudnak hangsúlyt fektetni a házasság értékeire?

– Friss élményem, hogy ősszel meghívtak az esküvőkiállításra Budapesten, amit azért tartok fontosnak, mert felismerték, hogy az esküvői torta, a limuzin, a ruha mellett mondanunk kell valamit a házasság tartalmáról, spirituális értékeiről is. Az én budapesti Deák téri gyülekezetemben működik havonta egyszer házaskör, itt is próbáljuk a házasságot gondozni, az ugyanis olyan, mint egy kényes, értékes növény, amelyet öntözni, permetezni kell, óvni sok olyan külső hatástól, ami végzetes lehet. Vannak egyházak, ahol már egészen komoly házasságterápia működik. Ez is nagyon fontos, ha egy házasság krízisbe kerül, ott sem a válás az egyetlen megoldás.

Isten áldásával

– Bár az evangélikus teológiában is megbecsült, szent a házasság, de nem szentség, mint a katolikusoknál.

– Az evangélikus tanításban azt nevezik szentségnek, ami megfelel három kritériumnak: Krisztus rendeli el, valamilyen látható jele van és az örök élet ígérete fűződik hozzá. Ez az evangélikus egyház által szentségként elismert keresztség és úrvacsora esetén teljesen nyilvánvaló, a házasságnál nehéz lenne kimutatni, hogy például örök élete van annak, aki házasságot köt – persze boldog lehet itt a földön. Ezzel együtt mi nagyon fontosnak tartjuk a házasságkötést, és abszolút nem értek egyet azokkal, akik felesleges papírként tüntetik fel, és az élettársi kapcsolatot ugyanolyannak tartják. Persze, hogy fontos a kapcsolat, két ember elköteleződése, de ha Isten erőterében kapcsolódik össze, sokkal nagyobb esély van arra, hogy az esetleges kríziseket és kísértéseket is le tudja győzni.

– Még egy kis teológiai kitérés: a katolikus házasságkötésekkel szemben az evangélikus egyház nem köti, hanem megáldja a házasságot.

– Mi a házasság megáldásáról szoktunk beszélni, de ugyanúgy van egy fontos mozdulat az evangélikus liturgiában: amikor az ifjú pár összekulcsolja a kezét az oltárkarfán, a két kézre teszi rá az esketést végző lelkész a kezét, megáldja a házasságot, és utána kézrátétellel a házaspárt. A házasságot Istentől megáldott szövetségnek tekintjük, ami sokkal több, mint egy anyakönyvvezető előtt kötött emberi szerződés.

Evangélikus híd

– Említette az ökumenikus imahetet is. Mennyire fontos az evangélikus egyház számára, hogy jelen legyen az ilyen és hasonló rendezvényeken?

– Bár az evangélikus kicsi egyház a történelmi egyházak sorában, nagyon erős az ökumenikus küldetéstudata. Úgy is értelmezzük a helyünket, hogy a katolikus és református testvéregyházak között kicsit híd vagyunk. Sokszor azt is látom, fontos, hogy az evangélikus egyház igényli, szorgalmazza sok helyen az ökumenikus közösséget, lehet, hogy a két nagy egyház olykor úgy gondolhatja, hogy önmagukban is elég nagyok, és megvannak a másik nélkül. Mi nagyon jól tudjuk, hogy óriási szükségünk van egymásra, már csak a vegyes házasságok miatt is, hiszen a számok törvénye szerint a 3-4 százaléknyi evangélikusnak kisebb esélye van, hogy evangélikus házastársat találjon. Az a célunk, hogy közösségben és egymás értékeit és a különbözőségeket is elfogadva, de a közös gyökereket hangsúlyozva éljünk együtt.

– A katolikus egyházban hallani olykor paphiányról, mi a helyzet az evangélikus térfélen?

– Az utánpótlás hála Istennek biztosított. Mikor én több mint 30 éve végeztem a teológián, összesen voltunk 30-an, most több mint 100-an végeznek ilyen tanulmányokat. Néha már nem is könnyű a végzősöknek gyülekezetet találni, persze ez részben azzal is összefügg, hogy vannak elnéptelenedő települések, illetve gyülekezetek, amelyek nem tudnak lelkészt eltartani, de nincs komoly gond. Emellett sajátosan protestáns jelenség, hogy elnőiesedik ez a pálya is, jelenleg fele-fele a nők és férfiak aránya a hittudományi egyetemen.