Hallasz-e engem? – Bábel énekel – Villáminterjú Sólyom Anikóval

–  Korábban már volt kapcsolatotok a két másik iskolával?

–  A neuendettelsauiakkal régebbi a kapcsolatunk. Az ottani Laurentius-Gymnasium volt igazgatója Gerhard Pfeiffer amikor nyugdíjba ment, a bajor egyház iskolaügyi megbízottja lett és az ő szervezésének hála ma már minden magyarországi evangélikus gimnáziumnak van bajor testvériskolája. A Deák téri Evangélikus Gimnázium bajor kapcsolata pont a Laurentius-Gymnasium lett, de ez az ismeretség ettől régebbi, hiszen korábban én magán úton hoztam létre ezt a kapcsolatot. Sajnos évi rendszeres cserekapcsolat nem alakult ki, viszont ilyen alkalmi dolgokat szívesen szervezünk együtt.
Most egy Európai Uniós pályázat, a Comenius Project révén kerültünk kapcsolatba egymással. Ezt három ország iskoláinak kell megpályázniuk és mind a három pályázónak meg kell nyernie ezt.
A dániai Hjörring város Muldbjergskoljen kórusa ismerte már a neuendettelsauiakat, és így hívtak meg bennünket is ebbe az együttműködésbe. Előtte a dánokkal nem volt kapcsolatunk. Nagy szerencsénk volt, mert külön-külön kellett pályázni és feltétel volt, hogy mindhármunknak külön-külön nyernie kell, de végül sikerült. Azt kellett vállalni, hogy az együttműködés során két év alatt valami közös végterméket létrehozunk. Szabadon lehetett témát választani, így mi a kórusmunkára tettük le a voksot.

–  Mi a mottója ennek az együttműködésnek?

– „Hallasz-e engem? – Bábel énekel” a címe a projektnek, ami azt szimbolizálja, azt jelenti, hogy a nyelvi sokszínűséget az ének összeköti és áthidalja.

– A mostani közös éneklés előtt találkoztatok már egymással? Voltak esetleg közös próbáitok?

– Először a tanároknak volt egy megbeszélés Neuendettelsauban. Ezután Dániában volt az első projekt egység. Egy hetet töltöttünk kint, a Deák térről 49-en mentek. Együtt laktunk ott egy népfőiskolán, és a végén adtunk egy zárókoncertet. Most hozzánk jöttek el. A németek 64 gyereket hoztak, a dánok 25-öt. A dánok általános iskolások. Tőlünk itt van a zenekar.
Pénteken lesz a záróhangverseny, este hatkor. Ennek is készül majd hangfelvétele, a fő attrakció azonban jövőre Németországban lesz. Ott a nagy záróhangversenyen a három projektegységben tanult dalokból lesz koncert és egy olyan koncertfelvétel, amit mint végterméket be tudunk mutatni az Európai Uniónál is.

–  Hol vannak a gyerekek elszállásolva?

–  A dánok egy szállodában laknak. A németek családoknál vannak elszállásolva, pont azért, hogy ezt a testvériskolai kapcsolatot erősítsük. Az elején a németek húzódoztak, tartottak tőle, de most csupa pozitív visszajelzéseket kapunk.

–  Azt hiszem, így valóban jobban megismerik egymást a gyerekek is, ráadásul még nyelvgyakorlás is…

– Halvány reményem az, hogy ha most a gyerekek barátságokat kötnek egymással és a neuendettelsaui iskola nyitott arra, hogy tőlünk gyerekek menjenek cserediáknak oda pár hétre, akkor ez nyelvgyakorlás szempontjából rendkívül jó lenne.

– A kóruspróbákon kívül milyen programok vannak?

–  A dánok 20 órát, a németek 11 órát utaztak busszal, így nem lehetett kóruspróbával kezdeni. Lazításképpen a Gellért hegyre ment a csapat egyik része, az Erzsébet hídon át, a többiek meg a Lánchídon át a Várba szaladtak fel, szétnézni és picit a budapesti panorámában gyönyörködni.
Kedden volt egy városismereti vetélkedő. 12 vegyes csoportra vannak osztva és körbejárták a belvárost egy leírás alapján, így ismerve meg a környéket.
Tegnap a művészetek palotájába tudtunk elmenni, ahol a zászlóteremben még énekeltünk is kicsit. A németeknek és dánoknak ezután orgonavezetést tartott Fassang László. A magyarok közben a Ludwig Múzeumban voltak. Csütörtökön még hajókirándulásra megyünk, a Margit-szigethez. Pénteken egész délelőtt templomi próba és délután pedig koncert lesz. Este a búcsúest után a dánok már hazamennek, a németek csak szombaton mennek el.

– Hogy megy a próba? Kicsit belehallgattam, nekem nagyon tetszett!

– Más stílusban tanítanak a különböző nemzetek zenetanárai, karvezetői. A német kolléga nagyon katonás, szigorú fegyelmet tartó valaki, kemény stílusban viszi végig a próbát. A dánok pedig tulajdonképpen nem komolyzenészek, hanem könnyűzenészek, így ők egészen más stílusú dalokat is hoztak. Van egy érdekes ritmus-zenéjük, stompnak nevezik: dallam nélküli zenei produkció, amely ritmusokból áll össze, botok, dobok segítségével, amelyből két részlet is lesz a koncerten. Ezt eleinte nem tudtam megjósolni, hogyan fog hatni a gyerekekre, de már Dániában is rengeteget stompoltunk és most már a magyarok is nagyon lelkesen és jól csinálják.

– Hogyan ment a dalválasztás?

– Minden kórus saját darabot is énekel, de mellette vannak közös dalaink, amelyeket együtt fogunk előadni. A kiejtéseket külön meg kellett tanulni ehhez. A Bábeli nyelvzavar úgy rajzolódik ki a koncerten, hogy közös éneklés után a stompolással minden darabjaira hullik, aztán minden nemzet énekel a saját nyelvén népdalokat, majd egy újabb stompolással áll össze újra a kórus, és közös énekléssel zárjuk a koncertet.