Gregersen-Labossa György: „Az egyházban jobban meg kellene becsülni a diakóniát!”

- Talán sokan vannak, akik nem tudják, mi is a feladata a Diakónia Bizottságnak. Kérlek, pár szóban sorold fel nekünk a feladatköreiteket és azt, hogyan kapcsolódtok az Országos Iroda vezetése alatt működő Diakóniai Osztály munkájához.

- A Diakóniai Bizottság a zsinat szakbizottsága, amelynek feladata egyházunk diakóniai szolgálatának felügyelete és fejlesztése. Ugyanakkor fontos, hogy a teológiai munkát is inspiráljuk, hisz a szeretetszolgálat nélkül az ősgyülekezet ideje óta nincs hiteles egyházi jelenlét a világban. Jézus a legfőbb diakónus, aki az asztalnál szolgált tanítványainak, majd az evangélium hirdetése és tanítás, keresztelés mellett, a kétkezi szolgálatra is hívott el embereket. Ők a diakónusok, akik az adott társadalom szűkölködő, segítségre szoruló, és krízisbe került tagjainak nyújtanak segítséget a krisztusi szeretet és önfeláldozás erejével.

A bizottságunk tagjai között számos szakembert találunk, akik szociális, vagy teológiai képesítéssel bírnak, sőt gyakran intézményeink vezetését, felügyeletét is ellátják, de természetesen egyházunk vezetése is részt vesz a munkában. A diakóniai osztály az egyház operatív szervezete, az Országos Iroda része. Vezetője tagja a Diakóniai Bizottságnak, beszámol az intézmények életéről, és a döntéseket készíti elő. A Diakóniai Bizottság elnöke segíti az osztály munkáját, képviseli egyházunkat világi és külföldi testületekben, és közreműködik a stratégiai kérdések kidolgozásában. Az osztály a bizottsággal együtt előkészíti az OP döntéseit, például új intézmények alapításával vagy intézményvezetők kinevezésével kapcsolatban. Ha valamely gyülekezet kíván intézményt alapítani, akkor a diakóniai vezetés szakmai oldalról segíti a helyes döntés meghozatalában a különböző egyházi fórumokat. 

- Milyen jellegű intézmények tartoznak a Diakóniai Bizottság felügyelete alá?

- A Diakóniai Bizottság tehát az testület, amely a mai magyarországi evangélikus diakóniai munka irányát meghatározza, a Diakóniai Osztály pedig a teljes diakóniai munka szakmai felügyeletét látja el.
Egyházunkban vannak úgynevezett gyülekezetek által alapított, és gyülekezetek által fenntartott intézmények, szeretetotthonok, bentlakásos, szakosított ellátást végző intézmények, és működnek alapellátást (házigondozás, idősek nappali ellátása, szociális étkeztetés, támogató szolgálat, falugondnokság, hajléktalan ellátás stb.) végző intézmények. Ezek a szociális törvénynek megfelelően működnek.

Intézményeink másik nagy csoportjába tartoznak az országos egyházi intézmények. Ezen belül is két típusról beszélhetünk: gyülekezetek által alapított, és később országos fenntartásba került intézmények (ezeket az intézményeket a gyülekezetek alapították, de praktikus szempontok miatt idővel az egyházközségek átadták a fenntartást MEE részére.) Ugyanakkor léteznek a kifejezetten az Országos Egyház által alapított intézmények például a Sarepta Budapesten, vagy említhetném a Johanneum Evangélikus Diakóniai Központot is Szombathelyen.

A sokszínűség egyrészt jó, de ugyanakkor a szabályozás és az egységes diakóniai elvek érvényesítés szempontjából néha nehézségeket okoz.

- Az intézmények finanszírozása hogy néz ki?

- Abban az esetben, amikor az egyház az alapító és fenntartó, akkor állami finanszírozás jár, tehát az alapnormatíva, és az egyházi kiegészítő normatíva, amelyet az Országos Egyház igényel meg. Ha a gyülekezet a fenntartó, akkor ezt a támogatást a gyülekezetnek kell megigényelnie, és a fenntartással járó összes felelősség az adott egyházközséget terheli, bár nyilván a hangsúly az evangélikuson van, ami egyfajta „márkanév”, így jóban - rosszban osztozik az egész egyház népe a szeretetszolgálatunkkal kapcsolatban. Éppen ezért fontos az egységes teológiai háttéren alapuló, de szakmailag magas szinten tanácsolt és ellenőrzött munka. Ebben kiemelkedő szerepe van az osztálynak, a módszertani intézménynek és a bizottságnak.

Az egyház a kiegészítő normatíva terhére létrehozta az elmúlt évben a központi diakóniai alapot.  A kapott összegek bizonyos százalékát visszatartja az egyház, mint fenntartó és tartalékalapot képez.  Ez az országos intézményekre kötelező jellegű, míg a gyülekezeti intézmények esetében is elvárás a befizetés, hisz a fejlesztések, módszertani intézmény fenntartása a gyülekezeti intézmények elemi érdeke is.

Az alapból a szakmai munka fejlesztésére szervezett konferenciákat finanszírozzuk, és a Diakóniai Osztály bizonyos kiadásait is ebből fedezzük. Célunk azonban az, hogy a zsinati törvényt - amely sok esetben meglehetősen hézagosan fogalmaz a diakóniai szolgálattal kapcsolatban - módosítsuk, hogy egy egységesebb, átláthatóbb rendszer jöjjön létre. Tudomásul kell venni, hogy akár az álammal folytatott tárgyalásokra és érdekvédelemre, akár a nemzetközi kapcsolatokat vagy éppen a pályázatokon való részvételre gondolunk, a jövőben egy átláthatóbb és egységesebb struktúrát kell kiépítenünk. A vezérelv nem a működési forma lesz, hanem az, hogy az illető szolgáltatás (egyesület, gyülekezeti, alapítványi stb.) magát az evangélikus egyházhoz tartozónak vallja- vagy sem. Ha igen, akkor viszont az egységes egyházi szabályozást kell követnie. Sajnos őszintén meg kell vallanunk, hogy számos esetben tapasztaltuk és tapasztaljuk egyházunkban az öntörvényűséget, pontosabban  a rendszerben gondolkodás teljes hiányát, ami az esetek többségében szolgálatunk és egyházunk hitelességét érinti. 

- A Diakóniai Osztály is egy meglehetősen új eleme egyházunknak…

- Így van, hisz korábban Kendeh György ügyvivőként, a lelkészi munkája mellett végezte országos szolgálatát. Mára azonban megnőtt az intézmények száma és fokozatosan bővül a szolgálatunk, tehát a szakma iránti tisztelet is megkövetelte, hogy létrejöjjön a MEE Országos Irodáján belül az önálló Diakóniai Osztály.

Pár éve Jeszenszky Zita lett a vezetője, aki ismét a minisztériumban dolgozik, de a nyár végétől érkezett Buda Annamária szociológus az osztály élére, akinek munkáját két munkatárs és számos külső szakértő segíti. Az osztály munkatársai készek a tanácsadásra és minden diakóniával kapcsolatos szakmai munka támogatására.

Az osztály felügyelete alá tartozik a módszertani intézmény is, ami jelenleg a szarvasi szeretetszolgálat keretén belül működik. A módszertani intézmény megalapítása is az elmúlt két esztendő sikereként fogható fel, hisz így az intézmények és gyülekezetek szakmai kérdésekben közvetlen és alapos segítséget kapnak. 

- Ha valaki szeretne létrehozni a gyülekezetében valamilyen diakóniai intézményt, mi a módja ennek?

- Első lépésként a Diakóniai Osztállyal kell egyeztetni a realitásokról, a módszertanról, a jogi háttérről. Látnunk kell, hogy a jövőben egyre több civil szervezet és önkormányzat fordul az egyházak felé a szociális ellátórendszer kiépítése kapcsán. Ennek egyik oka, hogy egyre többen látnak az egyházban megbízható partnert a közjó biztosításában és szociális feladatok ellátásában. Húsz évvel a rendszerváltozás után ez örömtelinek mondható, bár nézetem szerintem kicsit megkésett folyamatról van szó. A másik ok ugyanakkor abban rejlik, hogy  sok esetben a normatív támogatások csökkenése miatt az eddigi szolgáltatók szeretnék  átadni a szociális ellátás egyre nagyobb részét. Ebben a helyzetben nagyon fontos az egyház részéről a pontos szakmai kontroll és segítség. Mindannyian azt akarjuk, hogy szeretetszolgálatunk terjedjen és növekedjen, de figyelnünk kell egy ötlet és ajánlat kellő megalapozottságára. 

- Miért „éri meg” az egyháznak átvenni ezeket az intézményeket?

- Az egyházak a normatív támogatás mellett egyházi kiegészítést is kapnak, amely jelentős többlet egy civil szervezethez képest. A civilszervezet többletkiadásait általában szponzoroktól vagy pályázatok útján szerzi meg, amely problémákkal, késésekkel járhat és igen nagy rizikóval jár. Az egyházaknak az állammal kötött szerződés miatt jár a kiegészítő támogatás, ami idén, várhatóan plusz 69, 7 % -ot jelent. Ennek mértékét az Országgyűlés állapítja meg. Megvizsgálják, hogy az előző évben az önkormányzatoknak átlagosan mennyi plusz támogatást kellett biztosítani intézményei részére, és ezt külön tételként az egyházi fenntartóknak az állam a központi költségvetésből biztosítja.

Bár politikai okokból gyakran támadják ezt a támogatási rendszert, de jogosságához nem fér kétség. Újra és újra hangsúlyoznunk kell, hogy a rendszerváltás után, amikor az egyházak ismét jelentős szerepet vállaltak az oktatásban és a szociális munkában, vagy az egészségügy területén, bizony az egykori, szocializmus előtt szolgálatunk fenntartásához tartozó vagyon nem került az egyház és a gyülekezetek birtokába. Vagyis, amit elloptak, azt nem adták vissza, szemben más térségünkben lévő állam gyakorlatával. A háború előtti időkben az erdők, földek, bérházak, ingatlanok és sok más egyébből származó jövedelem adott lehetőséget egy-egy aggoknak létesített ház vagy népkonyha alapításához és működtetéséhez. Ezt a tényt nekünk nem szabad elfelejteni és a köztudatban is ébren kell tartani! A vatikáni szerződés megkötésével az állam közvetve mindezt elismerte, és elkötelezte magát, hogy a vagyon visszaadása helyett, járadék formájában biztosítja az egyházi intézmények működését. 

- Az egyház hogyan tud megfelelni a szakmaiság követelményeinek?

- Decemberben, Németországban bajor testvéregyházunk diakóniai szolgálatával együtt érdekes konferenciát tartottunk, aminek témája Prófétizmus és profizmus címet viselte. A konferencia előadásai is megerősítettek minket abban, hogy e kettőnek együtt, egymást támogatva kell jelen lennie egyházi intézményeinkben és „diakónusi tudatunkban.”
1990-től 2000-ig azzal telt az időnk, hogy a meglévő intézményhálózatunkat igyekeztünk  európai szintre emelni, és új intézményeket alapítottunk.

Persze ez a folyamat ma sem állt le, de némi hangsúlyeltolódást szeretnénk szolgálatunkban. Mára megnőtt az intézmények, az ellátottak és a dolgozók száma, tehát   elérkezett az idő, hogy differenciáljunk és a célokat más irányba is kitűzzük. A meglévő intézmények dolgozóinak szakmai programokat kívánunk biztosítani, és új intézmények létrehozását ott támogatjuk és engedélyezzük, ahol ennek az egyház egész szolgálata szempontjából nézve pozitív hozadéka van. Fontos, hogy a szolgálatunk szorosan kötődjön a helyi gyülekezet munkához, sőt erősítse azt, és a szolgálat megindítása valós szociális szükségletek kielégítésére irányuljon.

Szeretnénk a továbbképzések mellett a diakóniai jelleget hangsúlyozni, és ehhez a Bajor Evangélikus Egyház részéről kapunk szakmai segítséget.
Ebben az évben elindul új képzésünk a Neuendettelsau-i  Diakóniával együttműködve. Német testvéreink háromszintes diakonátus képzését igyekszünk átültetni hazai viszonyokra. 

A képzés első szintjén összes dolgozónk továbbképzését értjük, ami egy pár napos regionális képzést jelent, amelyen szolgálatunkkal kapcsolatos legalapvetőbb témákat ismertetjük meg munkatársainkkal. Például ilyen kérdések tisztázására kerül sor: mitől egyházi egy intézmény, mitől más, mint egy önkormányzati, milyen elvárásokat jelent ez, és szeretnénk az egyházias gondolkodás és munka iránt felkelteni az érdeklődést.

A diakonátus második szintjén már azok vesznek részt, akik munkájukat személyes hitből fakadó meggyőződésből végzik.  Ez egy hosszabb kurzust igényel, amelynek a végén egyházi felhatalmazást és áldást kapnának azok, akik erre elkötelezettnek érzik magukat. Ezek a testvérek egyfajta fraternitásban, a diakónusi közösség tagjaként dolgozhatnának tovább intézményeinkben vagy gyülekezeteinkben. Nem titkolt szándékunk, hogy ők lennének azok, akik lelkileg és mentálisan segíthetnék az intézményekben folyó munkát, akik motorjai lennének biblikus szociális munkánknak.

A képzési rendszer harmadik fokozatán már a diplomás képzés lenne, olyanok számára, akik világi egyetemen már rendelkeznek szociális munkási végzettséggel, de szeretnének teológiai képzésben is részesülni. E témával kapcsolatban kezdeti beszélgetések zajlanak a Hittudományi Egyetemmel, valamint a német partnereinkkel. Ebbe az irányba mutat egy nemrégiben meghirdetett ösztöndíjas pályázatunk is, amely lehetőséget nyújt két evangélikus  fiatal részére, hogy német-magyar felsőoktatatási  együttműködés keretében diplomás diakónusi végzettséghez jussanak. Az első év Rummelsbergben, a német egyház diakóniai intézményében zajlana, és utána eldönthetné az illető, hol tanul tovább, itthon vagy odakint. Ha elvégzi a képzést, akkor egy diakóniailag is képzett szociális munkás lenne belőle. A képzés öt évig tartana, gyakorlati képzésekkel megszakítva. Pályázni február végéig lehet. Ez a képzés már a diakónia  elitképzése felé irányul.

- Akik jelenleg egyházi intézmény vezetnek, korábban nem rendelkeztek teológiai végzettséggel?

- Eddig sok esetben a gyülekezeti lelkészek maguk vállalták az intézmények vezetését is, de a szociális szakma területén nem nyertek kiképzést. Sokan ezt posztgraduálisan pótolták. Ma a lelkészi jelenlét intézményeinkben törvényileg nem egészen kialakult, a zsinat ezen a ponton elrugaszkodott a magyar hagyományoktól és a teológiai alapvetést is figyelmen kívül hagyta. Törvénymódosítás keretében ezt rövidesen orvosolni kell. Az egyház feladata biztosítani nappali és posztgraduális képzés keretében az átjárást a két szakterület között. Az optimális helyzet majd akkor alakul ki, amikor akár szakmai (szociális végzettség) oldalról jön valaki, teológiai képzettséggel bírhat, de a diakóniában szerepet vállaló lelkészek is megfelelő szakmai végzetséghez jutnának. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az egyházi jelenlét képviselője intézményeinkben ma még a lelkész személyéhez köthető, aki részt vesz az intézmény életében, nem csak áhítatokat tart és a hitéletért felel, hanem felelősen, egyházi felhatalmazása alapján akár vezetőként, akár a fenntartó képviselőjeként formálja az intézmény életének minden aspektusát.

 - Másik nagy áttörést jelent a diakóniai szolgálatban, az önkéntes munka bevezetése. Az úgynevezett Kapu programot elindította az evangélikus egyház is és ebben az évben már minden kerületben lesz úgynevezett Kapu-önkéntes. Mi ez a program?

- A Kapu Program a Békés megyei Béthel Alapítvány és a brightoni (angliai) székhelyű Social Care Initiatives Network közös munkájának köszönhetően fejlesztették ki 1996-1998 között. A program elsőként Békésen került bevezetésre, ahol a program elsősorban pályakezdő munkanélküli fiatalok számára nyújtott képzést és szakmai támogatást. A fiatalok szakképesítéshez nem kötött, önként vállalt segítséget nyújtottak többnyire otthonukban élő, rászoruló, idős, és bajba jutott emberek számára. A Kapu program tehát egy minőségbiztosítással kidolgozott program, amiben ha valaki részt vesz, akkor a végén tudatos önkéntesként kerül ki, tehát nem csak akkor tesz dolgokat egy gyülekezetben, amikor kedve van hozzá, hanem rögzített programja van, amit be kell tartania, amit teljesítenie kell. Az önkéntesség minőségi formájáról beszélhetünk ebben az esetben.

Tavaly meghirdettek a Szociális Minisztériumban egy meghívásos pályázatot, amelyen Jeszenszky Zita, akkori osztályvezetőnek köszönhetően egyedüli felekezetként egyházunk is részt vett.  Próbaképpen két helyen, Szombathelyen, Szarvason toboroztunk, és képeztünk önkénteseket.

Nálunk, Szombathelyen 34-an vettek részt a programban, és ebből 16-an kimondottan gyülekezeti tagként váltak Kapu-önkéntessé. Ők azok, akik kórházakba, intézményekbe járnak rendszeresen és látogatják a rászoruló testvéreket. Munkájuk precíz dokumentáció segítségével követhető nyomon. A résztvevők között azonban voltak GYES-en lévő kismamák is, akik az önkéntes munkán keresztül mentálisan, rátermettségben, képességeikben, személyiségükben fejlődhettek, tapasztalatokat szerezhettek és később, a GYES lejártával nagyobb eséllyel jelenhetnek meg újra a munkaerőpiacon, főleg, ha régi munkahelye nem veszi őket vissza a munkakörükbe.

Korábban számtalanszor bejöttek hozzám lelkes emberek az irodámba azzal, hogy szeretnének az egyháznak segíteni. Nincsen pénzük, de szaktudásukat vagy kétkezi munkáját felajánlja. A Kapu lehetőséget ad az önként ajánlkozónak arra, hogy egy rövid tréning keretében tudatosítsa magában, hogy vállalása mit is jelent és milyen felelősséggel jár. 

- Idén a Magyarországi Evangélikus Egyház Sztehlo-Évet hirdetett meg. Szeretném, ha zárásképpen pár gondolat erejéig kitérnél arra, milyen terveitek vannak ezzel kapcsolatban?

- Az egyházban szeretnénk a diakóniát jobban megbecsülni és megbecsültetni, mert sajnos még mindig rajta van diakóniai teológia bélyege, ami sokakban rossz emlékeket idéz, és az egyházi közvéleményben sincs akkora presztízse, mint amit megérdemelne. Szeretnénk, sőt határozottan arra törekszünk, hogy a diakónia az egyházi közvéleményen túl, minél nyilvánosabban jelenjen meg társadalmunkban. Az elkövetkezendő hét évre diakóniai stratégiával készülünk, aminek fontos eleme, hogy tematizált éveket hirdetünk és egy-egy   a diakóniai példakép alakját felidézzük és a széles közvélemény elé állítjuk.

2009-ben Sztehlo Gábor születésének századik évfordulóját ünnepeljük egyházunk falain belül és azon túl is. Sztehlot, mint a magyar evangélikus diakónia kimagasló személyiségét igyekszünk újra felfedezni és munkásságát méltatni. Az ő munkássága azonban – ahogy imént említettem is – túlnő az egyház szolgálatán, így más szervezetekkel koordináljuk a megemlékezést.  Konferenciát rendezünk, rajzpályázatot hirdetünk iskoláinkban, amivel célunk, hogy ne legyen evangélikus tanuló, aki ne ismerné meg Sztéhlo alakját. Szakdolgozat témájának ajánljuk a lelkész-diakónus-gyermekmentő szolgálatát. Kiállításokat is szervezünk, és különböző kiadványokat jelentetünk meg vele kapcsolatban. Ősszel, pedig reményeink szerint, szobrot avathatunk a Sztehlo-Alapítvánnyal közösen.

Sztehlo Gábor személyén keresztül Jézus szolgáló munkatársát és egyházunk olyan lelkészét szeretnénk jobban megismerni, aki a legembertelenebb időkben ismerte fel a rábízott feladatot, és Krisztussá lett ezreknek: zsidóknak és keresztyéneknek, árváknak és száműzötteknek. Mindig azoknak, akik szükséget szenvedtek.