Az egyház fő feladata, a társadalmi egyenlőtlenségek ügyében, a karitatív tevékenységek folytatása? – Interjú Gömböcz Elvirával

– Disszertációd fő célkitűzése, az egyházak felelőségének szemszögéből vizsgálni a világban tapasztalható jövedelmi egyenlőtlenségeket, illetve magát a globalizációt. Mindenek előtt röviden mutassuk be az olvasónak a globalizáció jelenségét.

– Maga a globalizáció egy nagyon aktuális és sokféle összefüggésben definiálható fogalom. Dolgozatomban elsősorban a gazdasági globalizáció kérdéseivel foglalkoztam, így az ezen a területen elterjedt fogalmakból alkottam meg az általam alkalmazott definíciót. Az általam használt meghatározás szerint tehát a gazdasági globalizáció egyrészt a nemzetek közötti kölcsönös függés erősödése, másrészt pedig, az 1970-es évektől kezdődően, a kapitalista gazdálkodás világméretű (transznacionális) kiterjedése. A jelenségre jellemző, hogy a gazdasági globalizáció előnyös és hátrányos hatásai egyenlőtlenül oszlanak meg a világban. Például a közelmúlt ENSZ jelentése szerint a világ 200 leggazdagabb emberének jövedelme nagyobb, mint a világ lakossága 41 százalékának (2,5 milliárd ember) jövedelme. Vagy egy másik adat szerint a világ három leggazdagabb emberének jövedelme meghaladja a világ 41 legszegényebb országának összesített jövedelmét. A negatív hatások pedig, bár globálisak, súlyosabban érintik a szegényebbeket. A déli országok szenvednek először és legerőteljesebben a klímaváltozástól és a környezetpusztítástól. Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy az egyház, mint társadalmi szervezet mit tud tenni a negatív hatások enyhítéséért. Az egyházak állásfoglalása gazdasági témában nem új jelenség, hiszen az első ilyen jellegű megszólalásának az 1891-es Rerum novarum, XIII. Leó pápa enciklikáját tekinthetjük, aminek fő témája a munkáskérdés. A pápa felszólalt az ipari forradalom munkásosztályának emberhez méltó élet- és munkakörülményeiért.

– Honnan jött az ötlet, hogy ezt a témát válaszd a disszertációdhoz?

– 2006-ban Koppenhágában volt lehetőségem részt venni az Egyházak Világtanácsának ifjúsági szervezete a WSCF (World Student Christian Federation) által rendezett, az egyház és társadalom témájával foglalkozó konferencián. Ennek egyik napján az Egyházak Világtanácsának egyik vezetője tartott előadást a globalizációról. Ez adta az inspirációt, hogy a témával mélyebben is foglalkozzam, először az előadás alkalmával bemutatott dokumentummal, amit lefordítva, aktuális magyar tanulmányokkal kiegészítve az „Alternatív globalizáció a népekért és a Földért” címmel meg is jelentethettem a Luther kiadó és a Védegylet gondozásában. Ez a munka vitt arra, hogy a doktori értekezésemet is erről a témáról írjam.

– Milyen módszerekkel zajlott a kutatás?

– A dolgozat két részre bontható. Az első rész elméleti jellegű, amely a teológia, a közgazdaságtan és a szociológia tudományokat egyaránt felhasználja. Ehhez a legnagyobb segítség az Osztrák Evangélikus Egyháztól kapott négy hónapos kutatói ösztöndíj volt, aminek során olyan szakirodalmakhoz juthattam a Bécsi Egyetem könyvtárában, ami Magyarországon nem, vagy csak részben érhető el. Sokat jártam a hazai egyetemek könyvtáraiba is, elsősorban a Corvinuséba, ahol viszonylag hamar megtalálható sok minden a nemzetközi publikációkból. Ezen felül rengeteget böngésztem az interneten, például a különböző globalizáció-kritikus mozgalmak honlapjain. Emellett sokat jártam és járok a mai napig különböző, a témába vágó előadásokra.
A második rész a kérdőíves kutatásomat mutatja be, és annak eredményeit ismerteti. Mivel ebben a témában Magyarországon empirikus kutatás még nem készült, ezért munkámnak ez a része feltáró jellegű kutatás (pilot study). Ebben a munkában a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének professzora dr. Füstös László és kollégái nyújtottak hatalmas segítséget. Hiszen itt egy hólabda módszerrel zajlott 1000 fős kérdőíves felmérésről és egy ezt megelőzően elvégzett mélyinterjús felmérésről volt szó. Fontos megjegyezni, hogy amikor egyházakról beszélek, akkor ez alatt a Magyarországon működő három legnagyobb történelmi keresztyén felekezetet értem (katolikus, református, evangélikus). Hiszen az volt a kutatásom célja, hogy a magyarországi keresztény egyházak tagjainak körében végezzek felmérést.

– A globalizációt divat démonizálni, pedig számtalan pozitív hatása is van. Mi mindent hozott a globalizáció a vallásos (és itt szándékosan nem csupán a keresztyénséget említem) emberek, illetve a vallások életében?

– Azzal sok kutató egyet ért, hogy a szegénység, összességében csökkent a világban, illetve az életszínvonalunk növekedett, persze sokan az ellenkezőjét állítják, hangsúlyozva, hogy a társadalmi rétegek közti szakadék folyamatosan szélesedik. Egyértelműen pozitív hatásnak mondhatjuk a technológia fejlődését és hozzáférhetőségét, valamint a kommunikáció hatékonyságának növekedését, gondolva itt, az internetre, a rajta keresztül bonyolított telefonálásra, a közösségi oldalakra – hogy a teljesség igénye nélkül megemlítsünk párat.

– A globalizáció negatívumai közül, mik azok a főbb hatások, amik leginkább befolyásolják a világ népességének életét?

– Bár néhányan még tagadják, kutatók többsége már egyértelmű tényként kezeli a globális klímaváltozás létét. Ez olyan változásokat indít el (például a mezőgazdaságban, környezeti állapotokban, migráció területén), amelyek mindenkit érintenek. Ugyanilyen súlyos következmény a jövedelmi különbségek fokozódása, amely extrém társadalmi feszültségeket gerjeszt. Ezt láttuk például Észak-Afrikában tavasszal, vagy most a New York-i Wall Street tüntetések kapcsán. Szintén súlyos probléma, hogy fogynak a természeti erőforrások. A jelenlegi globális gazdaság az olcsó és nem megújuló (fosszilis) energiára épül. A vezérelv pedig az állandó növekedés: arra törekszünk, hogy növekedjen a GDP, növekedjen a termelés és a fogyasztás. Ennek pedig egyenes következménye a Föld erőforrásainak kizsákmányolása, és az, hogy irdatlan mennyiségű hulladék és környezetkárosító anyag keletkezik. A Föld eltartó-képességét már jelentősen meghaladtuk.

– Milyen valóban konstruktív, megoldásokat is kínáló globalizáció-kritikus mozgalmakkal találkoztál a kutatásod során?

– Számos ilyen létezik, gyakran járok különböző rendezvényekre, előadásokra és bíztató, hogy sokan beszélnek a valódi problémákról, és valós megoldásokról. Például a minap a 10 éves francia Degrowth (Nemnövekedés) mozgalom előadásán vettem részt. A fő üzenetük az, hogy az olcsó energiára és a növekedésre alapozott gazdaságunk nem fenntartható. Tudjuk, hogy 1980-óta túlterheljük a Földet, ez a folyamat azóta egyre erősödik. Különösen a nyugati országok terhelik meg a környezetet életvitelükkel, termelésükkel és fogyasztásukkal. A déli félteke szegény országai eközben aránytalanul kis mértékben fogyasztanak, használnak energiát, stb.
Többek között ez a mozgalom is azt hangoztatja, hogy a sok szállítással és nagy energia befektetéssel járó termelésről át kell állni a takarékosabb, a helyben előállítható termékeket preferáló fenntartható gazdaságra és életmódra. A gazdaságnak a tartalmas, közösségi kapcsolatokban gazdag és fenntartható emberközpontú életet kell szolgálnia. Hibás elv, ha ehelyett egyedül a GDP növekedésre koncentrálunk, és mindent eköré szervezünk. Más globalizáció-kritikus szervezetek, például a világméretű Szociális Fórum mozgalom az elosztás kérdését teszi központi üggyé, a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentését. Demonstrálnak, szemináriumokat, tájékoztató fórumokat szerveznek.

– Van a globalizáció folyamataira érdemi hatása ma az egyházaknak? Próbálnak-e ma a világ vallásai alternatívát nyújtani a globalizáció negatív hatásainak enyhítésére?

– A globalizáció, mint gazdasági folyamat, nagyon nehezen megállítható vagy lassítható rendszer, és láthatóan összeomlás felé vezet. Az egyházak szempontjából fontosnak tartom II. János Pál pápa kijelentését, amely szerint létezik egy jó globalizáció, a szeretet globalizációja. Eszerint ha az egyházak, mint jelentős társadalomszervező erők, által hirdetett tanítás megvalósul a világban, vagyis mi egyháztagok felelősen élünk és felelősen megéljük a hitünket, és ezt sugározzuk kifelé, akkor ennek igenis hatása lesz a világra. Dolgozatom egyik megállapítása éppen az, hogy az elmúlt 20-30 évben jelentősen elmozdult az egyházi nyilatkozatok mondanivalója a karitatív tevékenységek felől a nyilvános és kritikus megszólalás, vagyis egyfajta prófétai hang felé. Papíron tehát mindenképpen létezik egy szándék az egyházak részéről, megtenni a tőlük telhetőt a globalizáció negatív hatásainak enyhítésére. Azért mondom, hogy papíron, mert a kutatásom eredménye is nyilvánvalóvá teszi, hogy a gyakorlatban eddig ebből kevés valósul meg. Ez azt jelenti, hogy az egyének és a gyülekezetek szintjén ez az átváltás még nem valósult meg. Még mindig inkább csak a karitatív tevékenységekben gondolkozunk, a sebek kötözésében – ami persze fontos és szükséges –, mintsem befolyásolni, jobb irányba terelni próbálnánk a rendszert. Ez mindenképp fontos feladat az egyházak számára, hogy ez a fajta külső és belső felelősség tudat, és ennek kommunikációja fejlődjön. Ne csak a nemzetközi konferenciák dokumentumaiban létezzenek a szép és fontos megállapítások.

– Mi az a néhány legfontosabb terület, ahol a vallás befolyásolhatná a globalizáció jövőbeni alakulását?

– Azt hangsúlyoznám ismét, amit az előbb elmondtam, hogy a vallás alapvető értékeket közvetít. Például ami a nagy parancsolatban szerepel, szeretni Istent, önmagunkat és a felebarátunkat, ha ezeket valóban hitelesen megéljük, akkor ez már önmagukban is társadalomformáló erővé válik. Ha ezt mindenki hitelesen megvalósítaná az életében, akkor a globalizáció negatív hatásai nem is jelentkeznének, hiszen akkor valóban egy ember központú gazdaság volna. Akkor nem az ember volna a gazdaságért, ahogy ma tapasztaljuk, hanem a gazdaság csupán eszközként létezne az emberért. A vallások és felekezetek alapsejtjei a kisközösségek, gyülekezetek. Ezek a kis közösségek szintén nagy hatással vannak a környezetükre. Fontos tehát, hogy egyrészt e közösségek hitelesen élik-e meg a vallásukat, hitüket; másrészt pedig, hogy e közösségek miként gondolkodnak a gazdasági, társadalmi, környezeti kérdésekről, milyen programokat vállalnak fel. Hogyan tudják képviselni, apró pénzre váltani azt a társadalmi tanítást, amit az egyházuk képvisel.

– Van erre valaha is esély? Van egyáltalán akkora súlya az egyháznak, hogy globális folyamatokon változtasson?

– Jó kérdés. Ez tulajdonképpen az egyház „normál missziója”: az evangélium és az ebből fakadó értékrend eljuttatása minél több emberhez. A dolgozatom elsősorban a magyarországi történelmi keresztyén egyházakra koncentrált és ne feledjük, hogy a világban vannak még jelentős világvallások. Én hiszem, hogy minden vallás, ha a hívek hitelesen élik, akkor ugyanolyan pozitív hatásokat el tudna érni. Ezzel szemben a tapasztalat az, ugyanúgy ahogyan a keresztyénséget sokan amolyan kultúrkeresztyénként élik, ez elmondható más vallásokra is.
De ha belegondolunk abba, hogy a világ lakosságának egyharmada keresztény – több mint kétmilliárd ember – akkor ez egy nagyon jelentős súlyt jelent a világban. Persze csak akkor, ha ez a kereszténység valódi megélt hitet és értékrendet jelent, nem pedig csak névleges, felszínes címkét.

– Melyek voltak a kutatás legmeglepőbb eredményei?

– Nagyon sok globalizáció-kritikus mozgalommal ismerkedtem meg, legtöbbjük valláshoz nem köthető kifejezetten szekuláris mozgalomként is nagyon hasonló elveket és célokat fogalmaz meg, mint amilyeneket a Katolikus egyház társadalmi tanítása, vagy az Egyházak Világtanácsa által deklarált témába vágó nyilatkozatok. Ezek szerint mindannyian hangoztatják, hogy fellépnek egy emberközpontú gazdaság felépítéséért. Ehhez képest a meglepő, az, hogy ha mindenki egyetért, és ugyanazt akarja, akkor miért ilyen kevés a megvalósult eredmény? A másik meglepetés az egyházak megszólalásaiban a karitatív tevékenységtől a nyilvános és kritikus felszólalás irányába való hangsúlyeltolódás. Az érdekes ezzel kapcsolatban az, hogy hangzatos és a neoliberális rendszert kritizáló nemzetközi szintű nyilatkozatok születnek, aztán sajnos, egyelőre helyi szinten, ezekből kevés valósul meg. Sőt a gyülekezetekhez e dokumentumok tartalmából nagyon kevés jut el. A kutatásom alapján a hívők fejében az említett hangsúlyváltás még nem is ment végbe. A kérdőívek adatai alapján, az egyház fő feladata, a társadalmi egyenlőtlenségek ügyében, a karitatív tevékenységek folytatása. A prófétai megszólalást, amely az ószövetségi hagyományra vezethető vissza, csak nagyon kevesen tekintik az egyház feladatának a magyarországi gyülekezeti tagok körében.

 – Láthatóan lesz-e a kutatásnak gyakorlatban is hasznosuló, kézzelfogható eredménye egyházunkban? Találkozhat-e veled az olvasó ebben a témában?

– Ami a kézzelfoghatóságot illeti, mindenképpen hasznos volna egy kézikönyv kiadása. Akár a vesztfáliaiak által használt hazai globalizációs kézikönyv lefordítása és a hazai tapasztalatokkal, aktualitásokkal frissített változatának elkészítése. Mindenképp dolgozni fogok ezen, mivel mindenütt azt látjuk, hogy egyre megkerülhetetlenebb a gazdasági globalizáció és a válságból való kiútkeresés témája. Ezen kívül szívesen beszélgetek erről a témáról érdeklődőkkel, gyülekezeti csoportokkal. Azt gondolom, ez egy olyan téma, ami napról napra aktuálisabbá válik.