Geza Erniša szlovén evangélikus püspöknek saját bora van

– A szlovénok hány százaléka evangélikus?

–  A lakosság 4-5 százaléka evangélikus. Elég kevesen vagyunk. Fontos, hogy jó kapcsolataink legyenek más egyházakkal. Egy viszont érdekes: bár ilyen kevesen vagyunk, mégis október 31-én reformáció ünnepén egész Szlovéniában ünnepnap, azaz munkaszüneti nap van.
És még egy érdekesség: Európában egyetlen ország euróján sincsen annak a képe, aki a Bibliát anyanyelvre lefordította. Nálunk viszont az 1 eurós érmén a mintegy 500 évvel ezelőtt született szlovén bibliafordító reformátor, Primoz Trubar képe látható.

– Ez tényleg nagyon érdekes. A magam részéről sajnos nem hiszem, hogy a magyarok megtennék ugyanezt a lépést…

– Mi azonban rendkívül büszkék vagyunk rá, hiszen a szlovén nép az ő munkásságának köszönheti identitását, a szlovén írott nyelvet és a nemzeti nyelvű Bibliát. 1566-ban jelent meg zsoltárfordítása, 1567-ben énekeskönyvet adott ki, 1582-ben pedig közzétette a teljes Újszövetséget. Ezután terjedt el a szlovénok között a latin betűs írásrendszer is.

– A bemutatkozó körben említette, hogy szőlőtermesztéssel foglalkozik. Az én nagyapám is borosgazda volt Tokaj-Hegyalján. Ő maga művelte a szőlőjét és foglalkozott a pincészettel is. Önnek hogyan jut ideje a szolgálatok mellett a szőlészkedésre?

– A szőlőterületet nem én művelem, hanem emberek segítenek nekem ebben. Bár be kell, hogy valljam, nem akkora területről van szó, hogy azt nagy gazdaságnak mondhatnám. Én inkább a pincében foglalatoskodom, a bor elkészítése és ellenőrzése az, amit nem adok át másnak. Ez egyfajta művészet. Rengeteg kísérletezés után lesz a bor igazán olyan, amilyennek lennie kell.

– Mit ért kísérletezés alatt?

– A bornak lelke van és ha az ember ezt kézzelfoghatóvá szeretné tenni, akkor sokat kell ennek érdekében tenni. El kell találni azt, hogyan lesz valóban finom nedűvé. Európában alaptendencia az, hogy a bor alkoholtartalmát 10 százalék alá szeretnék szorítani. Most leginkább azzal foglalkozom, hogyan tudom ezt a saját boromnál is megvalósítani. Ha viszont az alkoholtartalom csökken, könnyen elromolhat az ital is, ezért fontos az, hogy az ember eltalálja a megfelelő arányokat. Közben persze ügyelni kell az aromára és a minőségre is.

– Milyen fajta borai vannak?

–  Rajnai rizling, olaszrizling és chardonay.

– Amikor az arányok eltalálásáról beszél, akkor remélem nem azt akarja mondani, hogy ön is mindenféle vegyszert használ?

– Nem. Vegyszert semmiképpen sem és elítélem azokat a borászokat, akik ilyen tévutakra tévednek. De például egy pici kén és egy pici cukor kell a jó minőség eléréséhez, és ezt már régóta alkalmazzák a borászatban. Én egyébként a területünkön borbíró is vagyok, tehát nem tehetem meg, hogy ebben hibát kövessek el.

– Magyarországon épp nemrégiben volt egy botrány: Vincze Béla egy korábbi évben az év borásza volt, most viszont borhamisítási ügybe keveredett – egyelőre nem tudta tisztázni, miért keveredett a borába több glicerin.

– Szigorú szabályozás van, nem érdemes kockáztatni. Nálunk Szlovéniában épp ezért is alapították meg a rendszerváltás után a borlovagok rendjét. Ausztriából került át a rend egyik ága hozzánk. Kötelességük a tagoknak a minőség őrzése.

– Sajnos jómagam nem nagyon ismerem a délvidéki borokat. Ön mikor kezdte a borászkodást? Még a korábbi Jugoszlávia idején?

– Lehet, hogy itt Magyarországon nem hallottak a Délvidék borairól, hiszen maguknak jó boraik vannak és gondolom azokat fogyasztják. De el kell mondjam, hogy elég jelentős boraink voltak már akkor is, amikor még Jugoszlávia volt és vannak azóta is, hogy Szlovénia megalakult. Én már egészen fiatal koromban kezdtem az ezzel való foglalatoskodást.

– Van a családjában olyan, akinek átadhatja a tudását?

–  Két fiam is szívesen segít nekem. De tudja, csak 1500-2000 liter borom van évente, inkább csak saját fogyasztásra, vagy rokonoknak, ismerősöknek ajándékba adunk bort. Eladással, komolyabb üzleteléssel nem akarunk foglalkozni. Ez valóban egy igazi hobbi nálam.