Gáncs Péter: Hétköznapi gondokról és ünnepi örömökről

 - Milyen újdonságokkal szolgált az idei ősz a Déli Egyházkerület gyülekezeteiben?
Gáncs Péter:  - Nemrégiben kezdtük el a régi gyakorlatot, hogy a püspök egy-egy gyülekezetbe több napra kiszáll, és így a gyülekezet intézményeit, munkaágait végig tudja járni, sőt betekintést nyerhet a lelki életbe is. Raffai és Kapi püspökök munkanaplójukban sokszor írtak arról, hogy szolgálatuk alatt efféle munkát végeztek, és hogy ezek milyen nagy ünnepek voltak régen. Ez a vizitáció azonban különböző okok miatt eltűnt az egyházban, a püspöki szolgálat változott, rengeteg volt a protokoll jellegű alkalom, látogatás, iktatás, szentelés, és a gyülekezeti látogatásokat az esperesek vették át és így ezeknek más lett a súlyuk.
Most próbáltam váltani. Stratégiai döntés is volt ez, hogy nem megyek egy ideig olyan ünnepekre, ahová nem kell feltétlenül püspöki jelenlét. Ezt az is motiválta, hogy annyi lelkésziktatás jött össze, hogy fizikailag nem találtunk megfelelő időpontokat és egyfajta ámokfutás lett volna, ha mindig mindenütt jelen szerettem volna lenni.
Egy lelkésziktatáson felszínes beszélgetések, és sietség van, de ha az ember elmegy egy gyülekezetbe, egy úgymond hétköznapi vasárnapon, vagy hétköznap, akkor a súlypontok egészen máshová kerülnek.
- Mely gyülekezetekben voltál az őszön?
Gáncs: - Az öt esperesi gyülekezetet (Békéscsaba, Orosháza, Kiskőrös, Paks, Pestlőrinc) látogatom idén végig. Ezek izgalmas utak, két nap vendégségben valahol. Viszek magammal egyházjogászt, gazdasági szakembert, püspök helyettest, felügyelőt. Ezen az őszön Orosháza, Paks és Pestlőrinc kerül sorra.
- Mikkel szembesül egy püspök szolgálata során?
Gáncs: - A hétköznapokon, hétfőtől péntekig többnyire a gondokkal, problémákkal jönnek, kopogtatnak hozzám: beszakadt a templomtető, lerobbant a szolgálati autó, krízis van a lelkészcsalád életében. Ennek a kontrasztja, amikor az ember hétvégén elmegy valahová és megáldja a kitatarozott templomot, imaházat. Ez a kettő segíti az embert, egyensúlyban maradni, mert nem csak az egyik vagy a másik véglet az, amit az ember tapasztal, hanem a kettő együtt jön.
- Sűrű volt az őszi program. Említenél pár kifejezetten ünnepi alkalmat?
Gáncs:  - Ezekben a hetekben volt miért és kikért hálát adni. Nemcsak megújuló épületeket, születő új közösségeket ünnepeltünk, hanem Isten hűséges szolgáit, sok évtizedes munka után nyugalomba vonuló lelkész testvéreket is. Aradi András Péter (Békéscsaba), Kertész Géza (Józsefváros), Kósa László (Rákoskeresztúr), Kutyej Pál Albert (Békéscsaba-Jamina) testvéreink vonultak nyugdíjba. Öröm, hogy kezd kialakulni az elbúcsúzás, elbúcsúztatás kultúrája egyházunkban, egyfajta új „búcsú-istentisztelet” renddel. Az ilyen „kiiktató” istentiszteleten a gyülekezet hálát ad Istennek elköszönő lelkésze szolgálatáért, aki viszont gyülekezetét köszöni meg az egyház Urának. Különleges élmény az elköszönő kollégák búcsú-igehirdetése, hiszen sokatmondó és jövőbe mutató ez.
Külön öröm volt, hogy Telekgerendáson, Soroksáron egy éve indult gyülekezetépítés első gyümölcseiért adhattunk hálát. Soroksáron például egy korábbi mozi-épületet alakítottak át katolikus közösségi házzá, ahová a vidékről fölmenekültek keresnek közösséget maguknak. Számomra szívet melengető az is, hogy két óvodai ünnepségre is kaptam meghívót. A hódmezővásárhelyi Égből Pottyant oviban óvodapásztort is szolgálatba állíthattunk., a Deák téri Kisdeák evangélikus óvoda pedig idén lett tíz éves.
Templomfelújítás után a nagyszokolyi templomban és a kívülről megszépült pesterzsébeti templomban is összegyűltünk. Kölesden új gyülekezeti házat szenteltünk, a magyarbólyi és a mohácsi gyülekezetben pedig a renovált templom örömében osztozhattunk. Utca névtáblát avattunk a Sztehlo utcában, ökumenikus Teremtésünnepet tartottunk a Deák téren, de volt felügyelő konferenciánk, pedagógustalálkozónk, esperesi találkozónk, a Deák téren országos evangélizáció. Találkoztunk a déli evangélikus polgármesterekkel a püspöki hivatalban.
- Eddig az ünnepekről beszéltünk. Sajnos azonban egyre több hírt hallani arról is, hogy sok gyülekezetben az elnéptelenedés tapasztalható és a megújuló egyházi épületeknek már nem akad használójuk.
Gáncs:  - Igen, jelentős probléma ez. Minden bizonnyal megoldás az, hogy újra kellene szervezni a kis közösségeket, és ehhez fontos az is, hogy ne csak egyházi közreműködéssel, hanem a helyi önkormányzatok bevonásával teremtsünk működő falvakat, községeket. Van erre pár jó példa és a déli polgármesterek találkozóján is szembesülhettünk azzal, hogy az összefogás mennyire közösségformáló erejű. Nem temetni kell az egyházat, nem temetnie kell az egyháznak! Nem keseregni kell, hanem aktívan részt venni a közösségek életében. A településeken létrejövő iskolák, közös, ökumenikusan használt templomok, a faluünnepek, a különböző csoportok, mint néptánc kör, bábcsoport összekovácsoló erejűek.
- Egy másik probléma, a lelkészek családi életének megromlása. Egy püspök mit tehet, mit kell tennie ilyen helyzetekben? Mennyire érzed magad a lelkészek lelki atyjának, pásztorának?
Gáncs:  - Naivitás azt hinni, hogy a püspök a pásztorok pásztora. Hozzám nem akkor jönnek, amikor a gondok elkezdődnek, hanem amikor már a lavina zúdul. Nekem így már csak a krízismenedzselés jut, nem pedig a prevenció, a megelőzés. A lelkészi terhek lerakása sokszor megoldatlan probléma, jó lenne, ha ezeket legalább egyházmegyei, regionális szinten meg lehetne oldani, és az esperesi hivatalokban lelkigondozói munkát lehetne végezni. Az igazság az, hogy nem is lehet elvárni, hogy a lelkészek nyílt bizalommal forduljanak a felettesekhez magánéleti kérdésekben. Én egyházjogilag a fegyelmi tanács tagja is vagyok, aki elmarasztaló ítéletet is hozhat felettük, ha nem végzik rendesen a feladatukat. Ezért aztán gyónni nem hozzám jönnek. Szupervíziós rendszert ki lehetne alakítani olyan emberekből, akik mentálhigiénés végzettségűek, de lehet, hogy még egyházon belül sem akarnák kiteregetni lelkük szennyesét. Lehet, hogy ezt a kérdést ökumenikus szinten, katolikus, református lelkészekkel együtt, közösen, jobban meg lehetne oldani.
Bolla Zsuzsanna