Bővülni szeretne a miskolci evangélikus gimnázium – Interjú Fellegvári Zoltán igazgatóval

– Honlapunkon is hírt adtunk arról, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztálya által szervezett révfülöpi intézményvezetői konferencián, 2010. 11. 29-én Péterfy Sándor-díjat vehetett át. Az indoklásban az állt, hogy az intézmény átvétele után végzett eredményes vezetői munkájáért kapta az elismerést. Hogyan fogadták munkatársai a kitüntetést?

– Amikor a konferencián átvettem a díjat, rögtön arra gondoltam, hogy ezt pedagógus társaimnak is köszönhetem, akikkel nap mint nap együtt dolgozom. Amikor bementem az iskolába és megmutattam az emléklapot és az emlékérmet, a tantestület tagjai velem együtt örültek. Nagyon jó érzés volt, hogy így osztoztunk az elismerésben.

– Számított rá, hogy Ön kapja meg ezt a díjat vagy igazi meglepetésként érte?

– Nem tudtam róla, de a díjátadás előtt sms-ben kaptam egy gratulációt, így tulajdonképpen végül nem volt teljesen meglepetés a díj.

– Mióta vezeti a miskolci Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskolát?

– Az önkormányzat meg akarta szüntetni a gimnáziumot, de lőtte még felkínálta egyházunknak az iskolát. 2001. augusztus 16-án vettük át az intézményt. Azóta dolgozom együtt a tantestülettel.
A gimnázium történetéről még annyit mondanék, hogy Trianon után a Felvidékről, Eperjesről áttelepült Miskolcra az Evangélikus Jogi Akadémia és a Tanítóképző is. A jelenlegi épületet 1929-ben építették fel és egészen az államosításig tanítóképzés folyt. Később gimnázium és óvónőképző volt itt.

– Korábban hol dolgozott?

– Testnevelő tanár vagyok, sokáig kézilabda edzőként is dolgoztam. Békéscsabáról kerültem Miskolcra. D. Szebik Imre püspök és dr. Frenkl Róbert professzor, egyházunk akkori felügyelője hívott ide, hogy segítsek az iskola beindításánál.

– Milyen átalakulás történt akkoriban az iskola életében?

– Az iskolát egy az egyben vettük át, diákokkal, tanárokkal együtt. A tanárok közül azonban 14-en nem vállalták azt, hogy egyházi intézményben dolgozzanak, ezért kiírtunk egy pályázatot. Több mint százan jelentkeztek az állásokra. Két nap alatt lefolytattuk a meghallgatásokat. Ma is állítom, hogy akiket akkor vettünk fel, azokkal jól járt az intézmény.
A diákok is fokozatosan változtak és az egyházi beiskolázás is csak ezután volt. Az első évben a hitoktatás még csak fakultatív volt, később vált kötelezővé mindenki számára a saját felekezetének megfelelő hittan tanulása.

– Mi az iskola specialitása? Mi az, amit pluszban kínálnak régiójukban?

– Gimnázium mellett pedagógiai szakközépiskola is vagyunk, más ilyen jellegű iskola nincsen a környéken. Három gimnáziumi osztályt és kettő szakközépiskolait indítunk évente. Mivel iskolánkban pedagógiai és pszichológiai oktatás is folyik, ezért tanárainkkal meg tudtuk oldani azt is, hogy a sajátos nevelési igényű diákokkal (diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás) külön tudunk foglalkozni.

– Hány fő tanul összesen Önöknél?

– 686 diákunk van. 56 tanárunk van, technikai dolgozók száma 18 fő.

– Most folynak a felvételik. Az elbeszélgetésnél mik azok a súlypontok, amelyekre nagy figyelmet fordítanak?

– Abból indultunk ki, hogy ha azt szeretnénk, hogy minél több gyerek járjon hozzánk, akkor többet kell nyújtanunk, mint egy önkormányzati iskola. A gimnáziumi képzésnél emelt szinten oktatjuk a biológiát, a matematikát, az idegen nyelveket és a magyart. Harmadiktól fakultációban még nagyobb óraszámban lehet ismerkedni a választott tantárggyal.

– Diákjaik milyen eredményeket érnek el?

– Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen első tízben volt a pedagógiai szakmai megmérettetésben két diákunk. Megyei szinten különböző idegen nyelvi szavalóversenyen, informatikán jutottak tovább a következő fordulókba diákjaink. Annakidején ez egy befogadó iskola volt, de ebből a tanárok jó munkájának köszönhetően most már sikerült a középmezőnybe felküzdenünk magunkat városunkban.

– Az evangélikus iskolák között úgy tudom, hogy itt a legkisebb az aránya az evangélikus diákoknak. Hogyan lehet egy ilyen közegben mégis evangélikus identitástudatot átadni? Törekednek-e erre, vagy inkább a keresztény értékrend átadását tartják fontosnak?

– Felvesszük azokat a diákokat is, akik nincsenek megkeresztelkedve, de számukra is kötelező az evangélikus hittan és törekszünk arra, hogy mire végeznek, addig megkeresztelkedjenek. Ezt persze erőszakkal nem lehet.
Ráadásul a keresztség maga még nem sokat jelent, meg kell fogni a kezét, és be kell vezetni a gyülekezetbe is, hogy annak aktív tagjává válhasson.
Amikor átvettük az iskolát aggódtam, mert a városban van már egy katolikus, jezsuita és egy református intézmény is és nem tudtam, hogy a város be tud-e fogadni, fel tud-e venni még egy egyházi gimnáziumot. Szerencsére azonban az aggodalmam alaptalan volt, mert nincsen hiányunk gyermekben és reméljük, hogy a jövőben sem lesz ez másképp.
Amikor átvettem az iskolát ketten voltunk evangélikusok. Most már nyolcan vagyunk, tehát fokozatos a változás e téren is, folyamatosan fejlesztettük felfelé az evangélikus oktatók számát is.

– Milyen a kapcsolatuk egyébként más felekezetek oktatási intézményeivel?

– Nagyon jó a kapcsolatunk, mi nem egymás ellen vagyunk, hanem egymás mellett. Számos közös programot, rendezvényt szoktunk szervezni. Pünkösd keddjén immáron hetedik éve diák pünkösdöt szervezünk – az egyházi iskolák műsorokat adnak, így mutatkozva be a városnak. Nemzeti ünnepek alkalmával közösen koszorúzunk, adventben gyertyát gyújtunk együtt, az ökumenikus imahét alkalmával járunk egymáshoz istentiszteletekre.

– Ön szerint merre felé lehet az iskolájuknak még tovább fejlődnie, nyitnia?

– A gondunk az, hogy az iskola épülete meglehetősen kicsi, hiszen annakidején Tanítóképzőnek épült, körülbelül 200 ember befogadására. Az előrelépéshez szükség lenne arra, hogy beindítsunk egy általános iskolát és esetleg egy óvodát is. Ebben az esetben ugyanis nem 14 éves korban kerülnének be a diákok az evangélikus oktatásba, hanem sokkal korábban.

– Lenne arra lehetőségük, hogy átvegyenek a várostól már működő intézményt?

– A város vezetése nyitott erre, a fenntartónak kellene lépnie és döntenie ebben. Lényeges az, hogy az önkormányzat milyen feltételekkel adná át nekünk a felkínált iskolát, illetve óvodát. Sok bejáró gyerekünk van, jó lenne biztosítanunk saját kollégiumi lakhatást is. Ezek azonban a jövő nagy kérdései.