Először rendeznek várandós hétvégét az evangélikus egyházban – Dr. Balogh Mártával beszélgettünk
2011. január 21. és 23. között a piliscsabai Béthel Otthonban rendezik meg az Első Evangélikus Várandós Hétvégét. A szervezők korábban a Szélrózsa találkozón is tartottak egy fórumot, valamint akkor megjelent Szülőnek lenni – Kötéskezdés Veled című kiadványukat szabályosan elkapkodták a résztvevők. A gyereknevelésről, elvekről és tapasztalatokról, spiritualitásról, kötődésről beszélgettünk az egyik szervezővel, dr. Balogh Mártával. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
– Először is az érdekelne, hogy a hétvége szervezői hogyan találtak egymásra?
– 2010 elején, a mamami.hu baba-mama fórumán leltünk egymásra néhányan, kisgyermekes evangélikus édesanyák. Az internetes ismeretség után aztán személyesen is találkoztunk és rájöttünk arra, mennyire hasonlóképpen gondolkodunk bizonyos kérdésekről.
Első közös megjelenésünk a szarvasi VIII. Szélrózsa Evangélikus Ifjúsági Találkozón volt. Kidolgoztunk egy részletes tervet, és a rendezvény mottójára rímelve a Kötéskezdés Veled címet adtuk a programunknak, kifejezve a kötődő nevelés, kötődés, a hordozókendő megkötése és a spiritualitás egybefonódását.
A Déli- és Északi Egyházkerület püspökeinek anyagi támogatásával, a piliscsabai gyülekezet alapítványának kiadásában, megszerkesztettünk egy 36 oldalas kiadványt, Szülőnek lenni – Kötéskezdés Veled címmel, amely ingyenesen elvihető volt a Szélrózsa idején.
A szombati nap folyamán aztán lehetőség nyílt kipróbálni a hordozás élményét is, valamint az érdeklődők kézbe foghattak mosható pelenkát. Rendelkezésre álltunk, hogy kérdéseikre választ kapjanak, tapasztalatainkról halljanak. Délután fórumbeszélgetés formájában jártuk körül, mit jelent kötődően nevelni, milyen hozadéka lehet a gyermek, a szülők és a környezet számára. Sokan találtak meg bennünket: kíváncsiságból vagy konkrét kérdéssel. Érezhető volt, hogy van igény és nyitottság erre a szemléletre, ezért is döntöttünk úgy, hogy valamilyen szervezeti keretet találunk a csoportunknak. Így csatlakoztunk nyár végén a Brebovszkyné Pintér Márta által vezetett MEE Női Missziói Osztályhoz, amelynek most alcsoportja lettünk, „Kötéskezdés Veled” Munkacsoport néven.
– Úgy tudom, hogy a Szélrózsa szervezői eredetileg nem nagyon lelkesedtek a ti fórumotokért, mondván, nem tartozik szervesen a találkozó profiljába. Később kiderült, hogy nem volt igazuk, mert nagy volt az érdeklődés. Ráadásul szerettem volna elolvasni a kiadott anyagot, de már nem kapható sehol. Tervezitek, hogy kiadjátok valamilyen formában újra?
– A könyvet 150 példányban adtuk ki, és alapvető célja az lett volna, hogy felkészítsen a szülővé válásra. Azóta a Luther Kiadóval tárgyaltunk egy esetleges újra kiadással kapcsolatban, mert a fraterneten sok pozitív visszajelzés érkezett. Főleg lelkészek szerették volna a kiadványt jegyesoktatáshoz megszerezni, és a fiataloknak kézbe adni. Szerintem ez nem egy tipikusan jegyesoktatáshoz használható anyag, sokkal inkább családalapítás előtt állóknak szól, várandósoknak, és kisgyerekeseknek való, de ettől függetlenül hasznos olvasmány, így hiányt pótolna, ha újra kiadnánk.
– Melyek a kiadvány főbb témái?
– Főleg a szülésről, a hordozásról, a kötődő nevelésről, a nagycsaládról, sérült gyermekek neveléséről szóltunk benne és áhítattal zártuk a könyvet. Egy családi elindulást segítő anyag ez, épp ezért tervezzük, hogy jó lenne, ha el tudnánk készíteni egy ehhez kapcsolódó, ám inkább házasság előtt állóknak szóló anyagot is. Így a két könyv – első és második részként – kicsit átdolgozott tartalommal, egymást kiegészítve jelenhetne meg.
– Mi az általatok képviselt nézet célja? Hogyan illeszkedik abba az egyház, a keresztény hit, hogy propagáljátok a manapság egyre divatosabb hordozókendőt, mosható pelenkát, anyatejes táplálást… stb.?
– Azt gondoljuk, hogy a család nagyon fontos része az életünknek. Hitünk szerint a gyermek Isten ajándéka. A szülők, a nagyszülők és a gyermekek egy szerves egészben élnek. A keresztény családok megerősítése társadalmunkban nagyon fontos lenne, és ebben az egyházaknak nagy felelősségük van. Elsősorban tehát, ilyen szempontból, családmissziós mondanivalónk van.
Második körben viszont fontos, hogy ehhez alapvető nevelési elmélet is társuljon. Az alapokat Isten belénk vetette, és ösztönösen érezzük, mi jó gyermekünknek. Úgy tartjuk azonban, hogy a feltétlen bizalom, a szeretet, a kötődés, a ráhagyatkozás kell, hogy legyen a szülő-gyermek kapcsolat alapja.
Mi épp ezért a kötődő nevelést propagáljuk és ennek része lehet a hordozás, a környezettudatosság és az egészséges életmód is. Az általunk fontosnak tartott dolgokat azonban nem tartjuk kizárólagosnak is.
Nem vagyunk szélsőségesek, és nem ítélünk el senkit, ha másképp csinálja. Mi elmondjuk, hogy mi milyen tapasztalatokra tettünk szert e téren és mindenki maga döntheti el, hogy alkalmazza-e a módszert gyermekeinél, családjában, vagy csak bizonyos részeket emel ki belőle. Ha valaki nem szívesen hordoz, ne tegye, mi azonban jó szívvel tudjuk ezt tanácsolni. Ha valaki nem szeretne igény szerint szoptatni, kipróbálhatja az ettől szigorúbb etetési rendet is.
– Te magad négy kisgyermek édesanyja vagy. Saját tapasztalataidat is hasznosítod ebben a körben, bár úgy tudom, végzettségedet tekintve nem vagy szakmabeli.
– Jogi végzettségem van, de amióta a gyerekekkel otthon vagyok, a szoptatási tanácsadás is a szívügyem lett. Két fiam és két lányom van, őket csecsemőként igény szerinti szoptatással tápláltam. Ha azonban valakinek szoptatási problémája van, nem azt mondom, hogy csak ezzel a módszerrel lehet eredményes, hanem ez általában függ az egyéni igényektől és alkattól is, kinél mi válik be.
A hordozást például én is csak a legkisebbnél kezdtem el, a többi gyerekemet babakocsiban toltam, tehát elmondhatom magamról is, hogy nem gondolkodom kizárólagosságban a nevelési elvekkel kapcsolatban.
– A csapatotok tagjai sokféle területről érkeztek. Volt ebben valami tudatosság?
– A csoport tagjait a véletlen hozta össze, de valóban nagyon jó az, hogy gyakorlatilag sok területről vagyunk.
– Bemutatnád a tagokat?
– Szántó Enikő lelkész-lelkigondozó, mentálhigiénés végzettséggel, Mády Anna gyógypedagógus, integrált kifejezés- és táncterapeuta, babahordozási tanácsadó és tanfolyamvezető LANA, perinatális szaktanácsadó hallgató, Varró Dánielné Gelencsér Zsófia hitoktató-tanító és Fekete-Hegedűs Tímea matematikus. Valamennyien gyakorló édesanyák vagyunk.
– Milyen programokat terveztek a januári várandós rendezvényre?
– 2011. január 21. és 23. között Piliscsabán gyűlnénk össze. Péntek délutántól lehet érkezni. Bemutatkozással kezdenénk. Konkrét témákkal szombaton szeretnénk foglalkozni. Három fő téma köré csoportosítanánk a gondolatokat: Isten közelben, természet közelben és test közelben.
Az első téma során a baba érkezésére való lelki felkészülés lenne a középpontban. Fontos hangsúlyt kapna az elmélyülés és ráhangolódás Isten előtt, a spiritualitás megvalósítása, megélése a családban. A második részben szólnánk a környezettudatos babaápolásról, a természetes gyógymódokról, a mosható pelenkázásról, a finom és értékes babaétrendről, a teremtésvédelemről. A harmadik részben a kötődő nevelésről, a testközeli babahordozásról és a szoptatásról beszélnénk, kicsit másképpen.
A témák előadással indulnának, amelyeket aztán megpróbálnánk közösen feldolgozni, képkészítéssel, mozgással, workshop-szerűen, de lesz egyéni beszélgetés, lelkigondozás, személyes tanácsadás is. Folyamatosan lesznek gyermekprogramok, számítva arra, hogy olyanok is eljönnek, akik már nem az első gyermekünk születését várják. A férfiaknak pedig külön apakört szervezünk.
– Miért gondoltatok arra, hogy először is várandós hétvégét szerveztek?
– Tudjuk, hogy a kínálat nagy, hiszen vannak kórházak által szervezett szülést előkészítő tanfolyamok is, de a várandósság és a szülés lelki oldalával ezeken elég keveset foglalkoznak. Nagyon szülésközpontúak, ami persze fontos, de a szülés igazából csak valami még fontosabb kezdete. Persze, amikor az ember gyereket vár, akkor leginkább a szülés izgatja, de aztán, amikor ott van kezében egy síró csomaggal, rájön arra, hogy a szülés nem is volt olyan nagy dolog. Ami azután jön, az lesz az igazán izgalmas és nehéz, meglepetésekkel teli. Nem élünk családbarát társadalomban. Nem szoktak örülni annak sem, ha az embernek sok gyermeke van. Azt hiszem, hogy az egyházunkban is hiánypótló lenne az, amit mi tervezünk csinálni.
Hosszabb távú tervünk az is, hogy megszólítsuk a kisgyermekeket nevelő családokat és a nagyszülőket is. Sajnos pillanatnyilag még gyerekcipőben járunk, és az infrastruktúra és az anyagi erőforrások hiánya is gátló tényező. Csak saját hivatástudatunkra és támogatóink felkarolására számíthatunk, de erőt merítünk a sokfelől jövő bíztatásból. Reméljük, hogy lesz érdeklődés az első program iránt, és tovább folytathatjuk majd az elkezdett terveket.
További tudnivalók a hétvégéről:
A hétvége szervezőinek profilja a Facebookon:
