Dr. Michael Bünker: „A gyertyák és az imádság mindig elérik céljukat”

„A korábbi határ, mint egy vágás, olyan volt a kontinens belsejében és az én családi történetemet is érintette, hiszen őseim Sopronból jöttek Ausztriába még a XIX. században – kezdte hozzászólását Bünker. – Természetes volt családom életében, hogy szabadon utaztak a Monarchia idején, hiszen ezen a területen szabad volt az átjárás. A rokoni kapcsolattartás azonban egy ideig nem volt lehetséges. Senki sem gondolta, hogy még a mi életünkben meg fog ez a helyzet változni. 1989-ben azonban bebizonyosodott, hogy nincsen olyan dolog, ami ne okozhatna meglepetéseket. Mivel nem számoltunk vele, meglepetésként ért bennünket a határnyitás. De hallva a miniszterelnök, Németh Miklós szavait, ahogy ecsetelte, hogy mennyi mindennek kellett ehhez a háttérben lezajlania, kimondhatom: ha számukra sem volt világos, milyen következményekkel jár ez, akkor számunkra még inkább nem volt látható. Viszont keresztényként is tudjuk, megváltoztathatatlannak tűnő események is megváltozhatnak egyszer. Ezért nagy örömömre szolgál, hogy most itt lehetek Sopronban.”

Az osztrák püspök a napokban Salzkammergutban járt egy megemlékezésen, ahol a XVIII. században lezajlott transzmigrációról emlékeztek meg. Annakidején a Habsburgok telepítettek át a mai Ausztria területéről Erdélybe evangélikusokat. Az áttelepítések általában erőszakosak, deportációk voltak.

„Amikor az embereket katonák erőszakkal kényszerítik távozásra, az legtöbb esetben nem végződik jól. Azt hiszem, hogy egyházként az európai erőszaktörténeteket nézve bizony megtalálhatjuk a szerepünket. Borzalmas az az erőszak, ami ezen a földrészen történt. Ez a kontinens a fájdalomból született – mondta Joschka Fischer. Pozitív azonban, ami 1989-ben megtörtént, azaz, hogy van más tendencia is, amely nem folytatja az emberi fájdalmak és szenvedések sorát.” – vélte Bünker, aki örült annak, hogy ennek a rendezvénynek a keretein belül is kifejezhetjük hálánkat azoknak, akik gondoskodtak arról, hogy erőszak nélkül megtörténhetett a rendszerváltozás.

„Egykor az emberek a templomokból is kimentek az utcára és a hatalommal szemben mondták azt, hogy elég – így Bünker. – A hatalmat gyakorlók sok mindennel számoltak, de gyertyákkal és imádsággal nem. Ez számunkra, keresztények számára jelzi azt, hogy a gyertyák és az imádság mindig elérik céljukat, mindig jelentőséggel teli tett, ha az ember imára kulcsolja kezét.”

A püspök hozzátette: „A történelem folyamán az emberek sokszor homogén társadalomra vágytak, amelyben nem lehetett másmilyennek lenni. Mi protestánsok azonban hirdetjük, hogy a sokszínűség gazdagítja társadalmunkat, legyen az szó politikai, etnikai, kulturális, vagy vallási másmilyenségről. Ezért az Európai Protestáns Egyháza Közössége a különbözőségek megbékéltetésével szeretné ennek a kontinensnek az egységét elérni a jövőben.”