Csodaidők – Tudományos-fantasztikus könyvek egy református lelkésznő tollából

– Miért ír egy református lelkésznő tudományos-fantasztikus regényt? 

– Gondolom, ebben a kérdésben a hangsúly azon van, hogy miért éppen tudományos-fantasztikus regényt ír. A kérdésre nem egyszerű a válasz, főleg, mert sok embernek a tudományos-fantasztikumról a Csillagok háborúja jut az eszébe, pedig az csupán egy, és nem is jelentős képviselője a műfajnak. A tudományos-fantasztikus irodalom általában arra a kérdésre próbál választ keresni, merrefelé tart az emberiség: a jelen helyzetből kiindulva milyen jövőbeli technikai, társadalmi, filozófiai fejlődés (vagy éppen visszafejlődés) elképzelhető. 

– Kicsit furcsa egy sci-fi regényben hitbeli dolgokról olvasni. Miért tartottad fontosnak a hit, a vallás, a vallásosság középpontba helyezését? 

– Mert engem ez izgatott a legjobban: a jelen helyzetből kiindulva milyen vallási fejlődés, változás képzelhető el a jövőben, és nem olyan értelemben, hogy milyen hi-tech eszközt alkalmazunk az istentisztelet folyamán. Inkább az, hogy jelenhet meg a jövőben az ortodox, erősen hagyománytisztelő vallásosság, a fundamentalizmus (ami nem egyenlő az ortodoxiával, bár sokan összekeverik vele – a könyvben szerepelnek ortodoxok és fundamentalisták egyaránt), milyen társadalmi formációkat alakíthat ki a vallás, és ezeket egy, a maihoz hasonló globális-pluralista társadalom hogyan képes elfogadni. Ráadásul azt is meg akartam mutatni, hogy a vallásosság nem egyenlő sem a butasággal, sem a gyengeséggel. Attól, hogy a főhősök vallásosak, még nem „rosszabbak”, mint a nem vallásosak, csak mások. És sokszor talán nem is annyira mások... 

– Gondolod, hogy bizonyos fajta missziós jelentősége van, hogy egy, a Biblia alapján írt vallásos irat is bekerült a Csodaidőkbe? 

– Nem tudom. A Bokra sokkal filozofikusabb írás, mint a Biblia. A Biblia maga nem szerepel a könyvben, csak ez a vallásos irat. Vannak, akiket megragadtak ezek a Bokra-részletek, és néhányan már kérdezték is, megírom-e valaha a Bokrát. De sajnos nem tervezem.  

– Egy interjúdban az egyházak katasztrofális helyzetéről vallottál, nyelvi problémákat, világképbeli zavarokat emlegettél. Szerinted, mi lenne a megoldás arra, hogy a kereszténység valódi üzenete eljusson az emberekhez? 

– Jaj, erre a kérdésre nagyon-nagyon hosszú lenne a válasz. Megpróbálom röviden, de lehet, hogy nem leszek teljesen világos. Úgy érzem, az egyházak mitikus világképe – és ebből eredendően nyelvezete – egyszerűen ütközik a modern világ természettudományos világképével. Ez még önmagában nem is lenne baj – az igazi baj ott van, hogy a két világkép bennünk, egyházakban és hívő emberekben is ütközik.  Ha pl. a modern technológiát vagy orvostudományt igénybe vesszük, elfogadjuk a természettudományos világkép létezését. Amikor azonban kinyitjuk a Bibliát és a hitről beszélünk, a mitikusat használjuk. Vannak teológusok, akik szerint ez nem is lehet másképp. Szerintem viszont ez így tarthatatlan: mint mai ember elfogadom, hogy pl. a skizofréniát különböző gyógyszerekkel kezelik, amikor viszont Bibliát olvasok, muszáj elhinnem, hogy démoni megszállás alatt lévő személyről szól a szöveg? Az ilyesfajta hozzáállás egy káros gondolkodási kettősséget kényszerít ránk, amely teljesen védhetetlen például akkor, amikor természettudósokkal, vagy természettudományosan képzett érdeklődőkkel állunk szemben. A szimbólumokban rejlő hatalmas erőről pedig lemondunk: pedig ezek lehetnének azok, amelyek a mitikus világképi elemeket felválthatnák, és ezek relevanciájuknál fogva sokkal nagyobb felszólító erővel bírnának a kívülállók felé is. 

– Miért állítottad szembe a vallásos és nem vallásos világot? Ez ennyire élesen különválasztható? 

– A könyvben nem egyszerűen egy „vallásos világról” van szó, hanem egy zárt, ortodox vallásos közösségről, amely modern világunkban leginkább az ortodox zsidósághoz, vagy az amerikai amis közösségekhez hasonlítható (és részben pl. a magyar nazarénusokkal is, bár ők azért ennél sokkal nyitottabbak). Ilyen közösségek esetén pedig ilyen élesen különválasztható a két világ – sőt, az ilyen közösségek szempontjából mi, „sima” egyházak nem is számítunk igazából vallásos közösségnek: egyszerűen a nagyobb társadalom része vagyunk. 

– Szolgált-e valamely vallás vagy felekezet alapmintául egy-egy rész kidolgozásakor? 

– Igen, leginkább az amisok, de részben az ortodox zsidóság is, főleg mert e két közösség életét ismerem jobban. 

– Egy teljesen saját világú könyvben saját nyelvet is kitaláltál. Ez egy kifejlesztett nyelv… 

– Ez nem valódi nyelv, de nyelvtanilag teljesen kifejlesztett. A szókincsét nem dolgoztam ki teljesen. A nyelv az angol egyfajta jövőbeli lehetséges változata. Egy kicsit visszatérve az előző kérdésekhez: a bezárkózó, ortodox közösségeknek mind megvan a maguk saját nyelve. Így kellett hát, hogy legyen a Kavennél is. 

– Gyülekezeted tagjai hogyan fogadták regényeidet? Sokan olvasták a könyveidet közülük? 

– Sokan megvették a könyvet, néhányan olvasták is. Akik olvasták, azoknak tetszett, akik pedig nem, azok nem szóltak semmit a regényíráshoz. Kissé talán hozzá vannak szokva a lelkészházaspár fura hobbijaihoz: férjem doktorált festőművész is, nyaranta Pálfán festőtábort is vezet, én magam pedig műfordítással is foglalkozom, de számítógépeket is szerelek mindenkinek, aki hozzám fordul. Az, hogy könyvet is írtam, csak valami plusz furcsaság. 

– Egyházad, vezetőid tudnak az írói ambícióidról? Mit szólnak hozzá? 

– Fogalmam sincs, ki tud a könyveimről, ki nem. A volt esperesem tudott, ő meg is vette a könyveket, bár később bevallotta, hogy neki túl sok benne a név. Azt sem tudom, mit szólnak hozzá, szerintem semmit. 

– Honlapodon olvastam, hogy a többi részek nem jelennek meg. Mit tervezel a jövőben? 

– Ez így nem egészen igaz. A helyzet az, hogy a másik két részt nem jelenteti meg az Animus Kiadó, de jelenleg más kiadókkal kapcsolatban vagyok, a kérdés messze nincs lezárva, éppen ellenkezőleg. (Az interjú elkészülte után derült ki: Eta végül úgy döntött, magánkiadásban adja ki könyvét, így a harmadik rész már meg is vásárolható.)

– Szerinted egyházi kiadónál nem jelenhetnének meg ezek a részek? 

– Egyházi kiadónál nem próbálkozom, mert nem szeretnék senkit senkivel összeugrasztani: a regényben például tökéletesen semleges témaként kezelem a homoszexualitást, sőt, horribile dictu az egyik szimpatikus szereplőm maga is meleg. A kiadó vezetőjét így megtámadhatnák azzal, hogy a melegséget pártoló művet jelentet meg – legalábbis eddigi fundamentalista olvasóimnak ez volt a legfőbb kritikai megjegyzése. Furcsa módon azon eddig senki sem háborodott fel, hogy a Kavenben nem a Bibliát használják, hanem annak egyfajta aktualizált újraírását, a Bokrát. Pedig ez teológiailag sokkal súlyosabb kérdéseket vet fel, mint a homoszexualitás. 

– Ószövetséges vagy, doktoráltál is. Mi volt a doktorid témája? 

– A Siralmak könyvének exegézise, és egyfajta kitekintés a Közel-Kelet hasonló, várossirató irodalmi irataira. A nem szakmabelieknek jó unalmas szöveg. De a címével úgy jártam, hogy kifejezetten figyelemfelkeltő lett (ellentétben a kissé szerencsétlen „Csodaidők” címmel): „Érc ég, vas föld”. 

– Pár mondatot mondanál magadról, családodról?

– Hát... mint már kiderült, van egy lelkész-festőművész férjem, egy tizenöt hónapos kisfiam, szeptemberre várjuk a következő babát. Valaha tanítottam az egyetemen, de aztán elment tőle a kedvem, elég a falusi lelkészség, mellette a fordítások, az írás, a gyereknevelés. Úgy érzem, teljes életet élek, nagyon szeretek így élni, sőt, élvezem minden percét. Semmi pénzért nem cserélnék senkivel. 

– Min dolgozol mostanság? Van-e új könyves ötleted?

– Ötletem rengeteg, de mostanság nem írtam, csak fordítottam, igaz, nemcsak irodalmi, hanem szakmai jellegűt is: többekkel együtt éppen egy részleges Misna-fordításon dolgozunk, amely remélhetőleg még az év második felében meg is fog jelenni. Szeptembertől egy darabig elleszek a picivel, utána pedig meglátom, mihez van kedvem. Írni csak akkor érdemes, ha kedvvel csinálja az ember, bármilyen jó ötletei legyenek is. 

A Bokra

A Bokra a Kaven szent könyve, melynek fő szövegét a hagyomány szerint Endeu állította össze Nagy Andreas segítségével.
A Bokra eredetileg nem volt önálló szent könyv: legelőször csak az első niesi Bibliát nevezték így. Ez a Biblia azonban nem a Földön is ismert Biblia fordítása volt, hanem annak egy parafrázisa, azaz értelmező fordítása, így tehát a Bokra soha nem volt teljesen egyenlő a Bibliával. Az értelmező fordításra azért volt szükség, mert a Nies mind térben, mind időben olyan messze került a Földtől, hogy egy szimpla fordítás, legyen bármilyen kitűnő is, egyszerűen érthetetlen lett volna. A parafrázis jelleg az Elszakadás utáni második század közepére még erőteljesebb lett, a történelmi, földrajzi, néprajzi utalások szinte teljesen eltűntek, s helyüket példázatos elbeszélések vették át, amelyeket általában a niesi körülményekre adaptáltak.
Az igazi változás, azaz a mai Bokra (amely a 3924-es Jubileumi Kiadás alapjául is szolgált) azonban akkor jött létre, amikor Endeu nem sokkal halála előtt tematikusan átrendezte az akkori Bokra anyagát, s öt nagy részre osztotta, ezek: A kezdetről, A növekedésről, A felnőtt korról, Az öregedésről és A végről. Ennek az öt főrésznek a neve „rend”, azaz nitanul ooda. Munkáját azonban nem tudta befejezni, így végül Nagy Andreas volt az, aki ezt az új kiadást elkészítette, s a rendeket további részekre (nitanul paat) osztotta. Összesen 52 rész van a földi és niesi 52 hétnek megfelelően, mindegyik rendben 10-10 rész, valamint egy-egy plusz rész a Bokra elején és végén annak nyitásaként és lezárásaként. A részek további kis versekre (nitanul psik) oszlanak. Ezek mennyisége részenként változó.
Nagy Andreas azonban a Bokra új kiadásába nem csupán az addigi könyv átdolgozott anyagát vette bele, hanem Endeu, Mikel, Niina és a saját magyarázatait is hozzászerkesztette a szöveghez. Ezeket a részeket azonban kisebb betűvel szedve a szöveg alá tördelte, hogy a különbséget nyilvánvalóvá tegye. Ezek a szövegek alkotják a gondolatokat (nitanul mandis). A mandist a főszöveg szerint osztják fel, számozása tehát azét követi.
A Bokra ez utóbbi része hamarosan terebélyesedni kezdett, mivel a Kaven vezetősége egyre több írást talált érdemesnek arra, hogy a mandisba bekerüljön. Ez a változás a főszöveget sem hagyta érintetlenül: egészen Nagy Andreas haláláig nagyon sok olyan szöveg, amely eredetileg a mandisba tartozott, bekerült a főszövegbe, s így az eredeti főszöveg csaknem a négyszeresére növekedett. Ez a folyamat azonban Nagy Andreas halálával véget ért, a főszöveghez ezek után csak nagyon indokolt esetben nyúltak. A mandis terjedelme azonban állandó növekedésben van. A feljebb már említett, 3924-ben megjelentetett Jubileumi Kiadás, mely nem digitális, hanem hagyományos könyvformában látott napvilágot, több mint hétezerkétszáz oldalt számlált.

A Bokra felépítése a következő:
A közösségről (nyitó paat)
A kezdetről (Bigiinin-s-ooda)
A teremtésről, A születésről, A szövetségről, A hitről, A reményről, A szeretetről, A gyűlöletről, A jogról, A kötelességről, A felelősségről
A növekedésről (Gruusin-s-ooda)
Az elkezdésről, A bocsánatkérésről, A tanulásról, A családról, A szokásokról, Az engedelmességről, A döntésekről, A barátságról, A játékról, A fegyelemről
A felnőtt korról (Binganis-s-ooda)
A férfiakról, A nőkről, A házasságról, A gyerekekről, A munkáról, A vezetésről, A nevelésről, A lehetőségekről, A határokról, A boldogságról
Az öregedésről (Griiynis-s-ooda)
A romlásról, A betegségről, A türelemről, A félelemről, A bölcsességről, A hagyományról, Az állandóságról, Az áldásokról, A háborúról, A békéről
A végről (End-s-ooda)
A bűnről, A halálról, A büntetésről, Az áldozatról, Az istentiszteletről, Az ünnepekről, A világ végéről, Az újrakezdésről, A megbocsátásról, A jutalomról
A megbékélésről (záró paat)