Csak a növekvő gyülekezet él, és csak az élő gyülekezet növekszik – Interjú Győri Gáborral, a Pesti Egyházmegye esperesével

– Immár harmadszor szavaztak bizalmat önnek az egyházmegye gyülekezetei. Milyen érzéssel tölti ez el esperes urat?

– Őszintén szólva vegyes érzelmekkel tölt el ez a választási eredmény. A gyülekezetek bizalma egyszerre jelent örömöt és nyugtalanságot a számomra.

Úgy érzem, hogy ez a bizalom az együtt átélt örömteli vagy éppen szomorúan fájdalmas találkozásaink gyümölcse. Ez megerősít a szolgálatomban.

Nyugtalanít, hogy egyedül maradtam a választás során, pedig voltak még alkalmas jelöltek, de visszaléptek. Ha valamelyik másik – szerintem alkalmas – jelölt kapott volna bizalmat, annak is tudtam volna örülni...

– Kérem, értékelje röviden az elmúlt ciklust – meséljen az örömökről, és arról, mi az, amit másképp csinálna.

– Az örömökről sokat tudnék beszélni, mert Isten kegyelméből sokszor volt bennük részem. Elsősorban a találkozások jelentettek örömöt. Lelkészekkel, presbitériumokkal, gyülekezetek tagjaival való bensőséges vagy éppen gyötrelmes találkozások. A közösen átélt örömök és gondok megnyitják a szíveket egymás felé. Jól sikerült hajókirándulások, pesti zarándoklatok, gyülekezeti alkalmak vannak az egyik oldalon, és feszült beszélgetések, parázs hangulatú presbiteri gyűlések, hosszasan elhúzódó, reménytelen ügyek a másik oldalon.

Mit csinálnék másként? Mindent. Semmiben sem értem el a tökéletességet, tehát mindent lehet és kell még jobban csinálni. Több időt kell szánnom a lelkészekkel, gyülekezeti vezetőkkel való személyes beszélgetésekre. Többet kell látogatnom a gyülekezeteket, és többet kell imádkoznom értük és velük.

– Esperesi szolgálatát tekintve melyek az elkövetkezendő hat évre szóló elképzelései, tervei?

– A gyülekezetek olyan vizitációja, amely a hivatalvezetésre, a szolgálati fegyelemre irányult, már többször is megtörtént. A jövőben a gyülekezetek belső missziójára kell helyeznünk a hangsúlyt. Csak a növekvő gyülekezet él, az élő gyülekezet növekszik.

Továbbra is szorgalmazzuk a szomszédos gyülekezetek egymást erősítő, szolidáris kapcsolatát. Sokszínű egyházmegyei rendezvényeken szeretnénk összehozni a gyülekezetek különböző korcsoportjait. A 2017. évi Luther-jubileumra is vannak formálódó terveink...

– A pesti közigazgatási kerületek gyülekezeteinek sem könnyű a dolga a missziót érintve. Hogyan lehet megszólítani a főváros „arctalanságában”, a lakótelepeken élőket az örömhírrel?

– Bizony nem könnyebb elérni az evangélikusokat a függőleges szórványban, mint a vízszintesben.

Az első a látható jelenlét. A budapesti gyülekezeteknek „hegyen épített városként” kell élniük. Nem kevésbé fontos, hogy a hallható igei alkalmak valóban az evangéliumot adják át a hallgatóknak. Végül nem szabad elfeledkeznünk a cselekvő életformáról, ami azt jelenti, hogy az adott környezetben fölvállaljuk az emberek gondját. Pesten például a lecsúszott emberek, széthullott családok, hajléktalanok és függőségben élők irányába kell lépéseket tennünk.

– A Pest belső kerületeiben található evangélikus gyülekezetek az úgynevezett „pesti nyolcak” nevű közösségbe szerveződve közös programokat is szerveznek. Vannak-e tervek velük kapcsolatban?  

– A pesti nyolcak önszerveződő közösségét az egyházmegye vezetése nem kívánja sem irányítani, sem kontroll alatt tartani. Örülnénk, ha minél több ilyen spontán gyülekezeti társulás jönne létre városunkban. A pesti nyolcakat mindenképpen támogatni szeretnénk, de ehhez előbb az ő kitartó, összehangolt munkájukra van szükség. A nagyvárosi misszióban ez a társulás teheti a legtöbbet, ha nem lankad a lelkesedésük. Nekik szurkolunk mi is itt a külvárosi gyülekezetekben, de szeretnénk nemcsak a pálya széléről bekiabálni, hanem velük együtt labdába rúgni, hiszen a különböző kerületek evangélikusai között meglehetősen nagy az átjárás. Az egyházmegye vezetése pesti tizenhetekben gondolkodva szorgalmazza a kisebb-nagyobb gyülekezeti társulásokat – a belvárosban csak úgy, mint a peremkerületekben.