„Missziós gyülekezetté válik az a közösség, amelyik nyit a cigányok felé!” – Beszélgetés Bakay Péterrel

– Azért szeretem ezt a szolgálatot cigánymissziónak hívni, hiszen, ha magyar nyelven beszélünk, akkor a cigány az őshonos szó és a szóhasználat a hangsúlytól legalább annyira függ, mint a rá rakódott előítéletektől és félrehallásoktól is. Szerintem, ha valaki megbecsüli az anyanyelvét, akkor mondja szeretettel azt, hogy cigány és mondja ki megbecsüléssel azt, hogy tót vagy rác és akkor nincsen semmi gond. Ha gyűlölettel azt mondjuk, hogy roma, szlovák vagy szerb, akkor az nem szül elfogadást. Azt hiszem felesleges feszültség keltésre alkalmas ez a dolog, ráadásul a magyar nyelvből a cigány szó ki sem írtható, hiszen roma pecsenyét elég nehézkes étteremben rendelni.
Ráadásul tegyük hozzá: a cigányság egy része is kikéri magának azt, hogy romának hívják, amikor nekik az óromán az anyanyelvük (ld. beás cigányok) és más az önmeghatározásuk. Nekik nincsen közük a lovári nyelvhez, amelyen a roma annyit jelent, hogy cigány férfi, cigány ember. Ezért aztán a beások például nem szívesen hallják azt, hogy roma.
A szóhasználat valljuk be felszín: nem ott dől el a kérdés, hanem ott, hogy ténylegesen hogyan állunk hozzá a cigánysághoz és ők hogyan állnak hozzánk.

– Érdekes az, amit mond. A roma jogvédők éppen azért harcolnak a roma szó használatáért, mert ők azt tartják kevésbé pejoratívnak, rosszindulatúnak a cigánysággal szemben. Most biztosan fejcsóválva olvassák majd, amit mond.

– Igen, ők a szegregáció kérdését is túlfeszítik. Egyoldalúan értékelik a helyzetet és nem a megoldáshoz vezető úton járnak, hanem az ellenségeskedés kiélesedéséhez járulnak hozzá. Azt tapasztalom, hogy a cigányságban magában is megvan az igény az élet bizonyos területein a szegregációra. Úgy gondolom, ezeket a kéréseket is legalább annyira tiszteletben kell tartani, mint adott esetben az integráció iránti igényt.

– Mióta végzi ezt a munkát egyházunkban?

– Bár lelkészi végzettségű ember vagyok, de lelkészi szolgálatban korábban hat évig voltam segédlelkészként. Utána civil foglalkozásaim voltak, Békéscsabán éltem, amikor Csepregi Erzsébet, egykori teológustársam hívott, menjek el az ő falujába, Sárszentlőrincre, egy évre segíteni az ottani gyülekezeti alapítványi munkába. Fél évre ígérkeztem, de ebből a félévből már négy év lett.

– Hogyan élnek Sárszentlőrincen? Alakult ott egy külön cigány gyülekezet?

– Sárszentlőrinc egy felekezetű falú, ahol mindenki az evangélikus templomba jár. A cigányság is ebbe a gyülekezetbe tartozónak érzi magát. Bibliaórákat tartunk külön nekik, de természetesen ide eljöhetnek nem cigányok is és fordítva, a cigányok is bemehetnek a másik bibliaórára. Uzdon és Pusztahencsén is vannak cigányoknak bibliaórák.

– Az itt élő cigányok mely cigány csoporthoz tartozónak vallják magukat?

– A sárszentlőrinciek beás cigányok, archaikus román nyelvet beszélnek. A középnemzedék is jól beszéli a nyelvet, nyílván azzal, hogy rengeteg olyan szó van, amit anyanyelvükön nem tudnak elmondani, mert a szókincsük kisebb. Ha indulatosak, vagy valamit nagyon magyarázni akarnak, visszaváltanak erre az óromán nyelvre, de a gyerekek között például az figyelhető meg, hogy már kevésbé beszélik ezt a nyelvet. A pusztahencsiek pedig olyan oláhcigányok, akik jól beszélik a lovárit és a gyerekeik is.

– Ön beszél valamelyik cigány nyelven?

– Nem, csak az udvariasság és az érdeklődés kedvéért sajátítottam el néhány kifejezést. Ha jobb nyelvérzékem lenne, akkor tudatosabb tanulásba is bele mernék fogni, de valljuk be: gyakorlatilag kettő nyelvet kellene megtanulnom, ha mindannyiukkal az anyanyelvükön akarnék szót ejteni. Jó érzés viszont nekik, hogy nem zárkózom el a nyelvük elől, sőt buzdítom is őket arra, hogy beszéljenek az anyanyelvükön és érdeklődöm az iránt, hogy ezt vagy azt hogyan kell mondani. Ha nem tudnának magyarul, akkor az ember próbálkozna a tanulással, de így, mivel jól beszélnek magyarul, nem vagyok rákényszerítve erre.

– Choli Daróczy József lefordította az Újszövetséget lovári nyelvre. Esetleg a Bibliát így olvassák-e vagy magyarul inkább?

– A probléma az, hogy sajnos a hozzánk járók olvasni sem nagyon hajlandóak. Nem része az olvasás az életüknek. Vannak, akik kifejezetten nehezen is olvasnak. Ráadásul nehézkes a szövegek értelmezése, kifejtése is a számukra. Azt szeretik, ha én magyarázom nekik a Bibliát, de maguknak nem szívesen értelmezik. Kivétel persze akad. Sokan az Útmutató szerinti rövid igéket olvasnak, de összefüggéseikben nehezen helyezik el a szöveget. Nyilván, ha nehézkes a magyar olvasás, akkor a cigány helyesírással leírt szöveg olvasása még nehezebb lenne. Gyerekeknél próbálkoztunk lovári képes Bibliával, érdeklődéssel lapozgatják, de inkább a képek miatt.

– Az Önökhöz járó cigányok milyen vallási gyökerűek?

– A beások egy része gyerekkorában katolikus templomban lett megkeresztelve, katolikus hittanra járt, de mivel a falu evangélikus, ezért később már nem mentek át a másik faluba keresztelkedni, hanem hozzánk hozták a gyerekeket. Az oláhcigányoknál is katolikus az eredet, szívesen csatlakoznak azonban az általunk szervezett bibliaórához. Olykor azért keresztelik meg nálunk a gyereket, mert nem kérünk a keresztségért anyagi támogatást. Érdekes azonban, hogy néha a halottaikat katolikus lelkész temeti.

– A romák körében Szűz Mária nagy tiszteletnek örvend. A roma kultúrával foglalkozók párhuzamokat látnak az ősi hitükben lévő Káli (Kaly) istennő kultuszával. Ez mennyire érzékelhető az Ön számára?

– Ezt ebben a közösségben nem érzékelem, ám az oláhcigányoknál a babonaságok megjelennek, főleg a temetés és a halottkultusszal összefüggésben. Sokszor látomásszerű álmaik vannak, Jézussal vagy a halottakkal kapcsolatban.

– Nyáron cigány tábort szerveztek. Ebbe azonban ha jól tudom, az ország minden részéből jöttek a résztvevők. Mely gyülekezetekkel van kapcsolatuk?

– Szeverényi János öt évvel ezelőtt indította el Közös asztal címen ezt a tábort. Az ország számos gyülekezetéből jönnek, de hangsúlyos, hogy nem csak cigányoknak szól ez a tábor, hanem olyanoknak is, akiket érdekel a cigány ügy. Azért Közös asztal a tábor neve, hogy ott közösen ülve, Krisztus fényében töltsünk el 4-5 napot, cigányok és magyarok.
Fontosnak tartjuk ezt, sőt egyre inkább egyházunk vezetői is érzékelik, hogy a cigánykérdés az egész társadalmat megmozgatja. De nekünk, keresztényeknek az evangéliumot társadalmi elvárásoktól függetlenül minden nép számára hirdetnünk kell. Ráadásul a legelesettebbeket hangsúlyozottan fel kell karolnunk.
Ezek a táborok azonban rendkívül eredményesek, így azt tervezzük, hogy ezt a hagyományt folytatjuk.

– Most a hétvégén a Rózsák terén lesz egy alkalom: Cigány nap a címe. Ez miről fog szólni?

– Ez a találkozó Közös asztal alapelképzelésébe tartozik. Ez az egy nap azonban főleg azoknak szól, akik lelkészként vagy egyházi munkatársként egy egész tábornyi időt nem tudnak velünk eltölteni, de érdeklődnek a cigánymisszió iránt, esetleg már saját gyülekezetükben végeznek is a cigányság felé szolgálatot.
Fontos, hogy az egyházunkban többen legyenek azok, akik érintettek a cigányügyben, de egyelőre még nem találtunk egymásra. Össze kellene azonban gyűjteni azokat, akik ezzel foglalkoznak, bátorítani kellene egymást, imádkozni kellene egymásért, ötleteket adni és kapni. Cél az is, hogy minél többeket bevonjunk a missziós szolgálatba. Ha tudnánk egymásról, akkor tudatosodhatna az emberekben az, hogy nekünk is van küldetésünk a cigányság felé.
Közel és távol az alapgondolat és a cím. Lesznek igemagyarázatok, igehirdetések az Istenhez közel és Istentől távol, valamint egymáshoz közel és egymástól távol gondolatai köré csoportosítva. Be fognak mutatkozni az evangélikus cigánymissziók, lesznek bizonyságtételek, amelyeket cigány emberek mondanak el és lesz cigány mesék alapján összeállított színi jelenet is, színház is, cigány mesékből.

– Miben különbözik más missziói ágaktól a cigány misszió? Mik azok a nehézségek, amikkel meg kell küzdeniük?

– Ha egy gyülekezet úgy dönt, cigánymissziót szeretne folytatni, kemény munkát vállal. De a fogyatékosok között, vagy a börtönökben végzett misszió sem könnyebb. Ha az ember az élet sűrűjébe megy és Krisztust a teljes valóságában hirdeti meg, ott konfrontálódás van. Nem lehet langymelegnek lenni, állandó tűzben, harcban, és szenvedésben, az Úr boldogságában kell élnünk ahhoz, hogyha missziót folytatunk. A tanítvánnyá tevés harci terep.
Nehezet vállal az a gyülekezet, amelyik elindul a cigányok felé, de előny az, hogy ezzel missziós gyülekezetté válnak, azaz nem engedik azt, hogy életük csupán állóvíz legyen. Sárszentlőrincre konszolidált cigányság költözött, akikkel könnyebb volt, a fenntartások is tompítottak, nincsenek kiélezett ellentétek cigányok és magyarok között.

– De mi van akkor, ha egy gyülekezetben nagyobb az ellenállás? Mit lehet akkor tenni? Hogyan lehet a cigányság felé nyitni?

– Ahol nagyobb a cigányokkal szembeni ellenállás, ott felkavarhatja a gyülekezeti életet egy ilyen misszió. Az lenne a jó, ha mindenki a maga területét, környezetét megismerve folytatna cigánymissziót.
Úgy látom azonban, hogy még egy ideig elhúzódik az, amíg kiépül bennünk, hogy akarjuk megismerni a cigányságot, hogy tudjuk elfogadni őket és lépjünk is feléjük. Lassú érési folyamat ez, alulról induló, lassan erjedő megmozdulás, de sokkal jobb ez, mintha felülről lenne az emberekre és a gyülekezetre ráerőltetve, hogy foglalkozzanak cigányok közötti térítéssel.
Az azonban, hogy különböző fórumokon megjelenünk, hogy cigányokkal elmegyünk és bizonyságot teszünk arról, mit jelent számukra Jézus belépése életükbe, hogyan változtatta meg az életfelfogásukat, az megnyitja a magyarok szívét is. Értelmes, jószándékú cigány emberek jelennek meg olyan gyülekezetekben, ahová még életében cigány ember nem tette be a lábát. A gyülekezetekben hallva a cigány emberek élettörténetét, bizonyságtevését, megnyílnak az emberek és megnyitják az ajtókat a cigányok előtt. Minden egyes kis lépés összességében naggyá válhat.