„Az átlelkesített tárgy is lehet alkalmas üzenethordozó eszköz” – Bábszínház a teológián

Az előadás előtt elhangzott rövid bábjáték történet több ezer éves ívet ölelt át, ami egyúttal a bábelőadások szerepének változását is bemutatta. Először Granasztói Szilvia művésztanárt kérdeztük, mesélje el, hogyan változott a bábjáték a kezdetektől, a művészi mellett a mai, alkalmazott bábjátékig.

– A bábjáték az emberi szellem egyik legősibb megnyilatkozása. Egyidős az emberi kultúra első kezdeményeivel, a tánccal és az énekkel. Köznapi értelemben, ma azt nevezzük bábjátéknak, amikor a színjátékot nem élő emberek, hanem többnyire láthatatlanul mozgatott bábok jelenítik meg. Sokarcúságát és több ezer éves történetét figyelemmel kísérve a bábjáték volt már emberfölötti lények, istenek, és halottak kultikus ábrázolása, természeti vallások, babonák és a mágia varázslóeszköze, később a misztériumok megtestesítője. Volt különböző embercsoportok eredetlegendáinak megelevenítője, később pedig, mint keresztény templomok liturgikus színjátéka jelent meg, de ott van a népi alakoskodásokban, álarcos mulatságokban, vásárok, kocsmák és piacok közönségcsalogatójaként éppúgy, mint a keresztény ünnepköröket naiv áhítattal bemutató bábtáncoltatásként. A XVII-XVII. században éli virágkorát, mikor szinte minden ága egymás mellett él. Egy bő évszázados hanyatlást követően századunkban ismét egyre nagyobb népszerűségnek örvend immáron, mint önálló művészeti ág. A modern bábjáték megőrizve a tradicionális technikákat, egy jelentős eltérést mutat a korábbi korokhoz képest, ez pedig a kialakuló állandó közönségbázis. Másik jellemzője a mai bábjátéknak, hogy a modern társadalmakban, mint kommunikációs eszköz kapott újabb szerepet, bevonulva a mozi és a televízió területére, a reklám, a szórakoztatóiparba és – ami talán a legfontosabb, amiért ma itt vagyunk – a gyakorlati pedagógiába. A családi, óvodai, iskolai bábjáték éppúgy új jelenség, mint az utóbbi évtizedekben felfedezett terápiás és diagnosztikai alkalmazása az orvosok, pszichológusok által. Így kialakult tehát a művészi, színházi mellett az alkalmazott bábjáték válfaja is.

– „Az átlelkesített tárgy is lehet alkalmas üzenethordozó eszköz” – hallhattuk az előadás során. Hamarosan az Evangélikus Hittudományi Egyetemen is felvehető fakultatív kurzus lehet a bábjáték. Hogyan kapcsolódhat a bábjáték a teológiához és egyáltalán mit keres a játék a Tudomány Ünnepén?

– Az idézet Giovannini Kornéltól a Budapest Bábszínház művészétől származik, aki szabadidejében evangéliumi történetekkel járja az országot. Az ő nevét a mai témával kapcsolatban feltétlen meg kell említenünk. Egy vele készített interjúban mondta a fenti gondolatot, majd így folytatta: „…Jeremiás és Agabus próféták írásaiból is alátámaszthatom, de a hétköznapokban is láthatjuk, hogy egy-egy jól sikerült tárgy, vagy jel mennyire hatásos lehet. A báb voltaképpen egy tárgy, amelyet a bábos a maga mintájára formált, mint az Úr a maga hasonlatosságára teremtette az embert.” Ez az egyik alapgondolat, ami miatt nagyon reméljük, hogy választható fakultatív tárgyként megjelenhet a Bábjáték a teológia oktatási palettáján.

– Milyen tematikával és kiknek szólna majd ez a kurzus?

– Ez még a jövő zenéje, hiszen az óraszámon is múlik, hogy milyen mélységben merülhetünk el ebben a hatalmas témában. A kurzus mindenképp egy saját készítésű bábokkal előadott darabbal zárulna, és ezeknek az elkészítéséhez és a rendezéshez idő kell. Természetesen mi szeretnénk minél több időt kapni az egyetemtől, hogy a hallgatók egy jól használható eszközt kaphassanak a kezükbe a kurzus végére.

„A nap és a hold meséje” címmel válogatást láthattunk afrikai mesékből. Granasztói Szilviával folytatott beszélgetésünk után a Budapest Bábszínház színészét, Krista Anitát kérdeztük miért pont afrikai mesékből válogattak?

– A másság megmutatása volt a programunk célja, ugyanúgy ahogy magának a népek meséi sorozatunknak is. A repertoárunknak csak egyik eleme az afrikai mesék csokra, de játszunk például kínai és török meséket is. A gyermekelőadásokhoz gyakran kézműves foglalkozást is kapcsolunk, így ismertetve meg a közönséggel a népművészetet, más kultúrákat, illetve magát a bábjátékot. Ide egy rusztikusabb, egyszerű színpadképet hoztunk, ízelítőt adva egy másik kultúrából, konkrét vallási tartalom nélkül. Mi a Bábszínházban a betlehemesen kívül nem nagyon játszunk valláshoz kötődő darabokat, de mégis nehéz nem észrevenni ezeknek a meséknek a misztikussága mögött egyfajta vallásosságot.

– A meséket morális tanulságai miatt játsszák. Milyen hasonlóságok és különbségek jellemzik a világ népeinek bábhagyományait?

– Érdekes módon a különböző népek meséiben – legyen az afrikai, kínai, vagy magyar – megtalálunk hasonló szálon futó, hasonló cselekményű történeteket, amelyek mégis az adott néphez köthetők. Ami magát a bábhagyományt illeti, elhangzott a Szilvia előadásában is, hogy kelet a bábművészet bölcsője, szűkebben Jáva, Indonézia, illetve találni egyiptomi gyökereket is, de semmiképp nem európai eredetű művészetről beszélünk. Épp a három királyok története volt, amely meghonosította a műfajt az európai templomokban és onnan lépett ki a vásárok tereire. Ez már távolra kerül az indonéz vallási hagyományoktól.

– Miben ad mást a bábjáték, a hagyományos színházhoz képest?

– A bábjátéknak – ahogy arról az előadásban is szó esett – van egy bizonyos komplexitása, amiben a történet és a képi világ a zenével, az élő játékkal, és a képzeletbeli motívumokkal együtt jelenik meg. Ez képes a felnőtteket is elvarázsolni, ahogy itt is láthattuk. Tulajdonképpen ezért is jöttünk el, hogy bemutassuk, a bábjáték lehet egy plusz eszköz a tanításban, a tanulásban. Hiszünk abban, hogy a bábozás sok szinten alkalmas az emberekkel való kapcsolatteremtésre, interakcióra.