Az orgonaépítés mindig a jövőbe mutat – Beszélgetés Finta Gergellyel
Budapest – Finta Gergely Deák téri orgonistaként 2009. október 31-én kezdte tevékenységét. Trajtler Gábor 50 évi szolgálat után ekkor ment nyugdíjba. A Deák téren az orgona negyven éves jubileumát ünnepelték az elmúlt hetekben. Gergely azonban nem csak az orgonán követi a mestert, hanem az orgonatervezés területén is. A békásmegyeri templom orgonája – amelynek művészi terveit ő készítette el – idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna, fotó: Finta Gergely archívumából
Finta Gergely
A Deák téri templom 200 éves jubileuma mellett többször is téma volt idén a gyülekezetben bibliakörökben, asztali beszélgetéseken, családos napokon, magányosok délutánján a negyven éves orgona története. A hálaadás csúcsa volt azonban az az orgonazenés áhítat, amelyet a Deák téri templomban tartottak, és ahol a zenéé volt a fő szerep. Itt Trajtler Gábor mellett Finta Gergely és Mekis Péter is felléptek. A koncert apropóján kezdtünk el Finta Gergely orgonistával
– Hogyan kezdődött az orgonához való kötődésed?
– A Deák téri és a kelenföldi templomba jártunk istentiszteletre kisgyermekkoromban. Mindkét helyen nagy formátumú orgonista szolgált a Deák téren Trajtler Gábort, a kelenföldi templomban pedig Sulyok Imrét tekinthettem követendő példának. Ezek a benyomások voltak azok, amelyek később hozzájárultak ahhoz, hogy magam is orgonista lettem.
Végül Trajtler Gábor arra bíztatott, hogy ha egyházzenét szeretnék tanulni, akkor a fóti Kántorképzőbe menjek. Ezen az úton azonban fontos állomás volt, hogy még gimnazistaként többször helyettesítettem Sulyok Imrét a kelenföldi gyülekezetben. 1986-ban pedig zuglói kántor lettem. A kántorképzőben, zeneakadémián tanultak itt válhattak életté. A gyülekezet szeretete mellett a zuglói templom kisebb, de gyönyörű hangú orgonája nyomán az ott töltött 23 évet életem legértékesebb időszakához sorolom.
Zeneakadémistaként és végzett orgonistaként aztán többször játszhattam a Deák téri orgonazenés áhítat sorozatban. 2009-ben Trajtler Gábor nyugdíjba vonulásakor a gyülekezet meghívott orgonistának. Azóta az istentiszteleteken játszom, és orgonás programokkal kapcsolatos szervezési dolgok tartoznak feladataim közé. Ekkor kapott korrepetitor kántori megbízást Mekis Péter is. Az ő feladata elsősorban a Lutherániához kapcsolódik, de mindketten kölcsönös helyettesei vagyunk egymásnak.
– Amellett, hogy itt orgonista vagy, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen az Egyházzenei Tanszéket vezeted.
– 1994 óta tanítok a Teológián. A lelkész és hittanári képzés mellett 2007-ben kántorszak is indult. Ekkor kapcsolódott a munkába Kinczler Zsuzsanna és több más, magasan képzett, értékes munkatárs. A zenei munka így még tovább bővülhetett.
– A békásmegyeri templom orgonáját tíz évvel ezelőtt te tervezted. Szeptembertől havonta nagyszabású koncerttel emlékezik meg erről a gyülekezet. De tekintsünk picit a múltba: hogyan is indult a kezdeményezés?
– A templomnak még csak a tervei voltak meg, amikor a gyülekezetben már megfogalmazódott az igény arra, hogy orgona is épüljön. Ez egy példamutató dolog, pozitív jelzés, és maximálisan tükrözi az evangélikus hagyományokat, hogy a zene és azon belül is az orgonazene szerves része a liturgiának, a gyülekezet életének és erre már az építésnél gondolnak. Az építés befejezése után egy évvel azonban már az orgona felszentelése is megtörtént, 2001. október végén, egy több napos ünnepségsorozattal.
Az orgona művészi tervezése volt az én feladatom: a diszpozícióját határoztam meg. Ennek nyomán alakul ki a hangszer stílusa, és az, hogy milyen regiszterek legyenek rajta.
– Mi játszik közre ennek meghatározásában? A templom mérete? Esetleg akusztikája? Anyagiak?
– Ezek természetesen mind közrejátszanak. A templom mérete nagyon meghatározó, bizonyos értelemben azt lehet mondani, hogy felső határt szab a hangszernek. Egy bizonyos tér ugyanis nem bír elviselni egy bizonyos regiszterszámnál többet. Ha ezen túllépnek, akkor a sípok hangját vissza kell fogni, így azok nem tudnak egészségesen megszólalni. Alsó határ ebből a szempontból nincsen, mert egy egészen kicsi, akár 6-7 regiszteres orgona is meg tud szépen szólalni egy hatalmas térben.
Alapvetően fontos azt tudni, hogy milyen feladatot szánnak az orgonának. Fontos a telt, magvas hang, ez az énekek kíséréséhez elengedhetetlen. Sokszor jelentkezik az az igény, hogy zenés áhítatokon és koncerteken is jól meg tudjon megszólalni. Ehhez általában több regiszter változatosabb hangzásvilága szükséges.
Békásmegyeren az volt az indíttató impulzus, hogy a templom nagysága körülbelül megfelel azoknak a templomoknak, amelyekbe például annakidején, az 1700-as években, Bach korában Thüringiában Gottfried Silbermann pompás hangszereket készített. A hangzás gerincét a sípok kiválasztásánál és méretezésénél a Silbermann stílus határozta meg.
– Amikor elkészült a diszpozíció, az alapkoncepció, kit kértetek fel az orgona építésére?
– Többen pályáztak a kivitelezésre, végül az Aquincum cég nyerte meg a pályázatot, így velük folyt a további tervezés és kivitelezés.
– Szoktál ezen az orgonán játszani, vagy ez most egy különleges alkalom lesz?
– Eleinte évente többször játszottam ezen a hangszeren, egy CD felvételt is készítettem ott. Az utóbbi egy-két évben sajnos nem jutottam ki Békásra. Ezért is nagy öröm, hogy most az évforduló kapcsán decemberben újra muzsikálhatok majd.
– Szerinted merre fog alakulni az orgonák sorsa Magyarországon?
– Az egyházak a rendszerváltásig szinte a létükért küzdöttek. Nem sok lehetőség volt arra, hogy új hangszereket alkossanak – bár voltak kivételek. A rendszerváltás után fellendült az orgonakészítés, nagy lemaradást kellett behozni, sok új templom is épült. Ez a hullám lecsengett, a gazdasági válság újabb érvágást jelent. Az orgona nagyon költséges hangszer, bár az évek távlatában jó befektetés, hiszen egy orgona élettartama nem tíz vagy negyven év, hanem jó esetben akár több évszázad. Ahol művészi, szép orgona épült, ott maradandó értékkel gazdagodik mindenki.
