Az egyházi iskola mai kihívása: a hitoktatás és hívő életmódra nevelés
Budapest – Egyházi iskoláinkban magától értetődő, hogy a hitoktatás a tanterv része. Kérdés azonban, hogy az órákon hallottak nyomán a diákokban felmerülő kérdésekre kapnak-e választ, van-e lehetőségük megbeszélni valakivel kételyeiket, problémáikat? Van-e valaki, aki segíti őket az útkeresésben, a tanárokkal, a szülőkkel vagy az egyházzal kapcsolatos konfliktusok feloldásában? A tanultak formálják-e a fiatalok életvezetését, életmódját? A mai diákok feszült, hajszolt életében ezek fontos kérdések. Ezekről beszélgetett Balogh Éva iskolalelkésszel és Bence Orsolya iskolapszichológussal a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban Szabó-Pap Gabriella. Szöveg: Szabó-Pap Gabriella
– Örömmel látom, hogy az iskolalelkész mellett iskolapszichológus is működik a Fasorban. Ez ritka, de nagyon szükséges és bölcs megoldás. Máshol is így van?
Bence Orsolya: – Tudomásunk szerint, ez az egyetlen egyházi iskola, ahol mindkét tisztség ellátására tudnak szakembert alkalmazni. Feltehetően inkább anyagi okból van így, pedig nagyon hasznos lenne máshol is.
– Mi a munkamegosztás, hogyan folyik az együttműködés kettőtök közt?
Balogh Éva: – Éppen csak egy éve dolgozunk együtt, ezért idő hiányában, inkább alkalomszerű együttműködés alakult ki közöttünk.
Bence Orsolya: – A pedagógus-csendesnap már eddig is hagyomány volt a Fasorban, idén ősszel ez volt az első alkalom, amit közösen, a hitoktatókkal együtt szerveztünk, ez kettőnk közös kezdeményezése volt. Az alkalom „Az Egyház mi vagyunk” címet viselte, és nevelési kérdések megbeszélésére sor került, de egyedi esetek megbeszélésére nem. Az iskolapszichológus a pedagógusok körében nem végez személyes lelki gondozást, inkább a szakmai, nevelési problémákról konzultál velük, és segít azok megoldásában. A diákokkal természetesen igény szerint foglalkozik egyénileg is. Ennek előfeltétele, hogy ismerjék, sokat jelen legyen az iskolában, csak így tudnak bizalommal fordulni hozzá.
Balogh Éva: –Az iskolalelkész nemcsak a diákok, hanem a tanárok lelki gondozásával is foglalkozik.
– Az iskolalelkész elsődlegesen a hittan-órákon kerül kapcsolatba a diákokkal. Van-e módja arra, hogy az órákon kívül, például szakkör vagy nyílt fogadódóra keretében foglalkozzék a problémák, a felmerülő kérdések megbeszélésével?
Balogh Éva: – Ebben a tanévben részmunkaidőben dolgozom iskolalelkészként, de magam is érzem, hogy hasznos lenne, ha a hittantanárok mellett az iskolalelkész is teljes munkaidőben jelen tudna lenni az iskola életében. Tény azonban, hogy a hittan-tantervünk nagyon jó, hagy kellő időt arra, hogy már az órákon lehessen kérdéseket, problémákat felvetni és megbeszélni. Fontos, hogy rászoktassuk a gyerekeket: lehet, és tudni is kell kérdezni, kérdéseket felvetni. A tanár, jelen esetben iskolalelkész segítő, rávezető mondatai, akár visszakérdezései, az együttgondolkodáshoz igazán jó eredményt, amellett közösen átélt öröm is, amelyet értékelnek a kamaszok.
– Ez nagyon nehéz, sok fejtörést kívánó munka…
Balogh Éva: – Kórházlelkészként nagyon drámai helyzeteket élek át. Ehhez képest óriási öröm megfigyelni a kamaszok nyiladozó elméjének megnyilvánulásait, életörömüket, kíváncsiságukat – még szilajságukat is. Életteli vidámságuk ellensúlyozza számomra a kórházi munka sokszor sötét árnyalatait. Kedvencem a 15-17 éves korosztály, remek beszélgetéseink vannak, fantasztikus új impulzusokhoz jutok ilyenkor! Megtisztelőnek érzem, ha megnyílnak előttem, megosztják velem problémáikat. Kész tanácsokat nem adok, inkább osztatlan, odaadó figyelmemet adom nekik.
– Melyek a leggyakoribb problémák a diákok körében?
Balogh Éva: – A mai kamaszokat olyan sok és sokféle inger éri az életben, hogy szinte semmire sem tudnak teljesen odafigyelni, töredékes a figyelmük, ez megmutatkozik a tanulási nehézségekben és a növekvő mértékű hiperaktivitásban, nyugtalanságban. Nem lesz könnyű számukra a felelősségteljes felnőtt életbe való beilleszkedés. Ez a probléma felbukkan a hitoktatás folyamán, de lehet, hogy más oldalról is, határozottabb formában meg kellene közelíteni a nevelőmunkában.
– Hogyan alakul a kapcsolat a szülőkkel, az egyházi iskola „üzemi négyszöge” (tanár, diák, szülő, egyház) másik fontos szereplőivel?
Balogh Éva: – A szülők sok esetben nem adják át értékrendjüket, vagy azért, mert nincs nekik sem, vagy mert nincs rá idejük. Az iskolától várják el, hogy helyettük is megoldja az erkölcsi nevelést. Fontos lenne, hogy az iskolalelkész az egyház mellett a szülőkkel is folyamatos kapcsolatot tartson, lehetőséget adva a lelki gondozói beszélgetésre.
– Hogyan tud meglátásod szerint megfelelni az egyházi iskola ennek az elvárásnak? Milyen erkölcsi értékrendet tud felépíteni a kamaszokban az evangélikus egyházi iskola, ahová nem csak evangélikusok, hanem különféle keresztény felekezetekhez tartozó diákok járnak?
Balogh Éva: – Erős hatást az iskola csak akkor tud gyakorolni, ha a tantestület határozott, egységes értékrend alapján dolgozik. Ez nem könnyű, de a Hegyi Beszéd szellemében lehet közös, keresztény erkölcsi alapon folytatni a munkát. Az egyházi iskola adott, áldott lehetőség erre.
