Argentin tangó bemutató is lesz a III. Katalin-napi Evangélikus Bálon – Interjú Horváth Kálmánnal

– Felteszem Önnek is a kérdést, amit már egy másik fellépőnek is feltettem: Ön szerint miért fontos az, hogy újra behozzuk a köztudatba – korunkba és társadalmunkba – a kultúrált szórakozási formát, a bálozást?

– Véleményem szerint az elmúlt több mint száz évben nagyon elfelejtett alapvető dolgokat a társadalom – és nem csak hazánkban. Háttérbe szorult a kultúrált kikapcsolódás, a társadalmi közösségi érintkezés kötetlenebb, de mégis intelligens megélése. Elfelejtették az emberek (nők és férfiak egyaránt), hogy mi az az udvariasság, figyelmesség, tisztelet, megbecsülés. Elfelejtődtek a szerepek úgy mint szülő gyermek, diák tanár, férfi nő, férj feleség, főnök beosztott stb. Elfelejtődött a környezetre való odafigyelés. És mint keresztény ember meg kell jegyeznem, hogy elfejtődött Isten, az embernek a vele, a hozzá való kapcsolata.
A bálok talán visszahoznak valamit a régből, abból a korból, amikor még kultúráltan, nem magukból kivetkőzve szórakoztak az emberek. Azt a régi világot, amelyben naponta megélték az emberek az intelligens, erkölcsös egymáshoz történő viszonyulást, a nemek szerinti megfelelő viselkedést. Ma már mindennap jobban elvesztik határaikat azok, akiknek nincs stabilitás az életükben.
A bálok mintegy közvetítő csatorna szerepelhetnek hasonló érzésű, gondolkodású emberek között. Jó hallani, hogy mint régen, ma is megrendezésre kerülnek bizonyos célokért, karitatív indíttatásból, vagy különböző szakmák, foglalkozások képviselőinek, annak „holdudvarához” tartozó közeg részére szóló bálok, ahol talán rég nem látott, vagy teljesen új ismerősökkel találkozhat az ember.
Egy bálban otthonosan kapcsolódhat ki mindenki, ki ki a maga habitusának megfelelően. Van aki vacsorázik egy jóízűt és beszélget, más kitáncolhatja az érzéseit magából, egyesek elégedetten nézik meg a műsorokat, mások a jó borok kóstolására találnak remek alkalmat és még lehetne sorolni. 

– Mit gondol, a fiatalok számára vonzó lehet egy ilyen táncmulatság, mint amit most rendez egyházunk?

– Vonzó lehetne igen, ha újra reneszánsza lenne a szombat esti tánciskoláknak, amit (a középiskolai tananyagba beillesztve tudnék legjobban elképzelni.). Ne érjük be annyival, hogyha egy fiatal érdeklődését felkelti a társastáncok, akkor menjen el egy táncegyesületbe és tanulja ott. Hiába, hogy az elmúlt években látható újjáéledése volt a tánctanulásnak, az nem jellemzően a tanuló ifjúságot indította meg.
Szerintem már gyerekkorban kell az emberekkel megismertetni, megszerettetni a táncokat és a táncon keresztül az értéket képviselő zenéket. Nem sok középiskoláról tudok, ahol egyáltalán lehetőség nyílna tánctanulásra. A szalagavatói táncra való készülődés kevés. Mert igenis mindenki életébe eljön az a pillanat, amikor eljut egy lakodalomba, egy bálra, ahol feszélyezve érzi magát, ha nem tud bekapcsolódni egy-egy adott táncba. Nem kell minden tánchoz érteni, de nem árt legalább egy-egy táncot minimálisan tudni. Én sem tudok mindenre táncolni, de bátorságot ad, ha valamihez van alapom. Nem beszélve arról, hogy a tánctanulás során nagyon sokat tanulhat mindenki az ellenkező nemről, a férfi nő közti viselkedési formákról, vagy akár saját magáról is.

– Részt vettek-e már korábban ezen a III. Katalin-napi Evangélikus Bálon? 

– Nekem illetve kísérő fellépőimnek is az első lesz ez a bál, de ha jól tudom még nincs is messzire visszanyúló hagyománya, hiszen ez a harmadik. Amit feltétlen jobban kell propagálni akár gyülekezeti szinteken is és úgy szervezni, hogy vidékről is többen tudjanak eljönni. Ez komoly szervezést igényelne, szállás lehetőségekkel, taxiszolgáltatással, akár a későbbiekben egy nagyobb bálteremben, még különlegesebb helyszínen, de kell, mert jó egy ilyen alkalom, ahol evangélikusok találkozhatunk kötetlenebb közegben.

– Úgy tudom, maguk ajánlkoztak a fellépéssel. Miért?

– Én ajánlkoztam a bál főszervezőjénél, hogy szívesen adunk egy kis bemutatót a táncpartneremmel és esetleg meghívott vendég táncosokkal. Számomra ez egy szolgálat. Amellett, hogy gyülekezeti felügyelő voltam, jelenleg presbiter, szeretnék valamivel szolgálni az egyházam, az emberek felé. Nemrég egy jótékonysági tangó bálon léptünk fel, ahol egy alapítvány támogatására lett bál szervezve. Számomra az, hogy táncolhatok, még ha nem is vagyok profi, az egy ajándék. Az Istentől kapott életemhez tartozó plusz ajándék, amiért külön is hálával tartozom. Táncközben ezt nem mondom ki szavakkal, de így gondolom és így érzem. Mindenki táncol valamiért. Én is a hálaadásomon kívül még beleérzek a táncomba a lelkemben munkálkodó más emberi érzéseket is. Ismerek olyat aki azt mondja, hogy a lelkét táncolja szabaddá, van aki az örömét, más a fájdalmát, megint más a szerelmét vagy a csalódását táncolja el. Különös dolog a tánc, végig kíséri az emberiséget, és utat tud nyitni a mennyei magaslatokba.

– Milyen táncokat adnak majd elő? Milyen stílusban vannak leginkább otthon?

– Vendégeimmel, akikkel tagjai vagyunk az Argentin Tangó Táncszínháznak, ahogy azt a neve is sugallja, argentin tangót fogunk előadni. Szokták mondani, hogy mindenki megvan a maga tánca. Ami esetleg jobban a szívéhez szól, jobban érzi a lépéseit, jobban áll neki. Ez majdnem olyan, mint a magyar nóta, arra is szokták mondani, hogy mindenkinek van egy nótája. Vannak közöttünk olyanok, akik tanultak korábban más táncokat is, de valahogy mégis ennél a táncnál horgonyoztak le. Különös atmoszférájú tánc a tangó. Sokan nem is tudják milyen az igazi argentin tangó, vagy csak a rosszhírét (múltját) ismerik.
Mi a legjobb tudásunkkal és minden erőnkkel azon leszünk, hogy lehetőleg jól megismertessük ezt a táncot aznap este azokkal, akik esetleg még nem ismernék. Egy tánc nem lehet rossz. A rossz az a lelkület lehet, amivel gyakorolják, vagy ahogy használják. A teremtett világban minden jó és mindennek célja van. Csak mindent értelmesen, építőleg kell használni.

– Mióta táncolnak együtt a párok? 

– Én a táncpartneremmel nem egészen egy éve táncolok együtt, a másik páros több mint egy éve gyakorol, tanul együtt. Profi táncosoknál a több éves szakmai együttműködés a legvirágzóbb, mi is folyamatosan fejlődünk, intenzíven gyakorolunk.

– Hol szoktak fellépni?

– Csak az elmúlt szűk egy évben – mióta tagjai vagyunk az Argentin Tangó Táncszínháznak, amely idén ünnepelte 10. évfordulóját – számos helyen megfordultunk. Amit büszkeséggel mondhatok el első körben, hogy a táncszínházunk előadásait mindig teltház fogadja. Felléptünk Debrecenben a tavaszi fesztivál keretében, Győrben a VII. Magyar Táncfesztivál alkalmából, Budapesten a Nemzeti Színházban a társulat 10. éves évfordulójának gálaműsorával, emellett a táncszínház táncosait hívják céges rendezvényekre, bemutatókra, fesztiválokra, tévés műsorokba, de még rádiós interjúkra is felkérnek bennünket. A táncszínháznak mindemellett majdnem havi rendszerességgel van fellépése a Nemzeti Táncszínházban.

– Van tánctanár-koreográfus, aki tanácsokkal látja el Önöket?

– Büszkén mondhatjuk, hogy a hazai argentin tangó élet legnagyobb táncosától, képviselőjétől tanulunk, Budai László táncos, koreográfus, tánctanár, többszörös világbajnoktól, aki megálmodta és vezeti Argentin Tangó Táncszínházat. Hozzá járunk heti rendszerességgel órákra, külön műhelyfoglalkozásokra, időszakonként workshopokra, illetve amikor fellépésekre próbálunk. Persze ezeken az alkalmakon kívül szükség van még rengeteg gyakorlásra is. Ez történhet önszorgalomból próbatermekben, vagy az ember elmehet argentin tangó táncestekre (ezeket milongáknak hívják) táncolni.

– A fellépőruhákat ki készítette? Vagy esetleg kölcsönzik?

– A fellépőruhákat mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja. Van, aki készített profi szabónál, van aki a kedvenc báli ruháját veszi fel, van aki külföldi útja során szeret bele egy darabba és hozza haza, tényleg változatos, hogy miként kerül a táncosra az akkor épp viselni kívánt darab. Egy a lényeg, ha megbeszélünk valami egységeset, vagy a koreográfia egyedi megoldást igényel, akkor azt elő kell teremteni valahogy. Volt, hogy a fóti filmstúdiótól kellett ruhát kölcsönöznünk, de egymásnak is kölcsönadunk, ha úgy szükséges.

– Milyen hosszú fellépéssel készülnek?

– Egy 10 perces kis bemutató lesz, melynek során négy különböző stílusú táncot táncolunk. Mindegyik argentin tangó, annak egy-egy vállfaja. Erről külön tánctörténeti előadást lenne érdemes tartani, hogy miként és hogy alakult ki, hogy fejlődött az argentin tangó.

– Aki esetleg most nem láthatja Önöket táncolni, az hol találkozhat önökkel legközelebb? 

– Folyamatosan vannak fellépések, felkérések. Aki szeretne egy nagyobb lélegzetvételű darabot megnézni, egy egész estét ennek a kellemes táncnak varázsában eltölteni, annak ajánlom, hogy a táncszínház hivatalos webfelületén informálódjon az előadásokról illetve mindenről, ami ehhez a tánchoz kapcsolódik. Ez az oldal pedig a www.budaitango.hu. A táncszínház legközelebbi egész estés műsora 2010. december 10-én lesz a Nemzeti Táncszínházban.

Korábbi interjúnk a bálról:

Nyitótáncként fiatalok fognak palotást táncolni a III. Katalin Napi Evangélikus Bálon