Alapállás a tartózkodás és a tartás – Ünnepi könyvheti beszélgetés Rakovszky Zsuzsával

Létrehozás: 2010. június 08., 08:41 Legutolsó módosítás: 2010. június 08., 09:29

Sopron – 2010. június 3-án, csütörtökön 17 órakor, a Széchenyi István Városi Könyvtárban az Ünnepi Könyvhét alkalmából Kívül, belül, vagy a megértő szeretet történetei?! címmel Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas költő, író, műfordítóval Hegedűs Attila evangélikus igazgató-lelkész beszélgetett. Lejegyezte: Csiszár Ágnes, fotó: Csiszár Ágnes

Kívülről, vagy belülről ábrázolod a hőseidet? – tette fel a kérdést a beszélgetőtárs, az olvasó írójának, és szellemi barátjának.

– A hulló csillag éve szinte önéletrajzi írás is lehetne. A kislány egyes szám harmadik személyben, a férfi egyes szám egyes személyben van megírva. – válaszolta Rakovszky Zsuzsa. – A férfi figurában benne van a kamaszkorom. Ugyanakkor egy meghasonlásról is szól, ahogy a férfi minden cselekedetére mentséget keres, önmagát igazolja. Tehát a férfialak van belülről ábrázolva, a kislány kívülről. Tudod, az ember a legerősebb benyomásait gyerekként látja.

Legújabb könyved a Hold a hetedik házban. Mennyiben van a címnek köze az ezoterikához?

– „Ha a Hold a hetedik házban áll, és Jupiter Mars mellé kerül, akkor béke honol a bolygók közt, és a csillagok szíve felderül” Ez a Hairből való. Amikor a változás korának beköszöntét ünneplik, amikor az emberek lerázzák magukról a régi struktúrák nyűgét. Megtanulnak együtt élni a valósággal, és próbálnak életük töredékeibe belekapaszkodni. Mindvégig tartásuk van.

Ezekben a novellákban a kamaszkor illúzióvesztése fogott meg. Például a lány, aki az első csókra vár….

– Türelmetlen, elfogadja azt, ami jön. Történik vele az az élet, ami megtörténhet. Ez nem áldozatszerep. Saját türelmetlenségének az áldozata. Az elmagányosodásé: mind az övé, mind az anyjáé. Engedik megtörténni azt, ami kívánkozik.

A kígyó árnyéka ismét nagyon érdekes ilyen szempontból: kívülről, vagy belülről ábrázolod a főhőst?

– Egyes szám első személyben írok. Ő egy 17. századi nő, aki szenvedő és szenvedélyes életének végső vallomását nyújtja, állandóan égő kínok és vágyak kereszttüzében égve. S miközben ez a figura már maga egy szerepjáték, még ezen belül is van egy másik, amivel a titkos, belső életét éli. Ha ezt nem így csinálom meg, akkor a halállal néz szembe. Végtelenül fontos kérdés, hogy valaki azonos e önmagával, vagy a külvilág nyomására kénytelen álarcot viselni! Egyfelől belső identitás, másfelől társadalmi dresszúra. Azonosulni, vagy sem az agresszorral?! Ez mindenkor elemi kérdés volt: „A kígyó árnyéka” 17. századjában és a „Hold a hetedik házban” a 20. század ötvenes éveiben.

Lelkészként azt tapasztalom, hogy mostanában nem tudják az emberek megmondani a jegyes oktatáson, hogy mi a foglalkozásuk, s ez is egy identitás-forrás volt, hogy volt egy foglalkozásuk, azok voltak, akik.

–  Ha nem lehetnék az, aki vagyok, ha nem lenne határozott identitásom, az kérdés. Az identitásvesztés csírái azonban korábban kezdődtek, talán már a 17. században, de mára értek be. Ha folyamatosan lefaragjuk a személyiségről a különféle héjakat, megtörténhet, hogy nem marad semmi, csak az üresség? A hulló csillag évében is egyértelmű, ha túl akarod élni, akkor nem beszélsz, vagy feladod magad, és nem lesz egyéniséged. Ez nagyrészt a korból fakad, de nem adhatjuk meg magunkat teljesen, még akkor sem, ha a társadalmi normákat be is kell bizonyos szinten tartani!

A Véletlen című novella azt mutatja be, ahogy egy élet félrecsúszik.

– Az élettörténeteket a sors és a véletlen konfliktusai alakítják. És ezek, ha nem is szembeszállóvá, de mindenesetre szembenézővé teszi a szereplőket. A szembenézés itt emiatt ugyanakkor mégis szembeszállás is lesz a helyzettel, a sorssal.

Írói éned senkivel nem azonosul a szereplők közül, mégis mindenkiben talál elfogadhatót. Hogyan lehetséges ez?

– Talán úgy, hogy nem utasítok el senkit. Látom a mentő körülményeket. És talán valóban a megértő szeretet ez Úgy nőttem fel, hogy kizárólag nők képviselték a társadalmat körülöttem. A háború után nem voltak férfiak: Gulágon, Recsken, hadifogságban voltak, vagy már eleve meghaltak a háborúban. Nem élhették a saját sorsukat, mert rájuk és a sorstársaikra kényszerítették azt, amik lehetettek az ötvenes években. Sorstalanság. Nem volt választási lehetőségük. Nem lehettek azok, amit csinálni tudtak volna magukból. Ugyanakkor a körülöttem élők sorsa is arról szól, hogy a szeretetkeresés örök érvényű, és mindvégig megmarad valami érdekes humánum. Még ha tragikus a sorsuk, akkor is, alapállás a tartózkodás és a tartás.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben