Ajtónyitás előtt – Villáminterjú Lászlóné Házi Magdolna lelkésszel
Pusztaföldvár – 2012. június 23-án adták át Pusztaföldváron a gyülekezet új centrumának épületét. Az alábbiakban a lelkésznővel, Lászlóné Házi Magdolnával készített interjút olvashatják. Forrás: Nyomkövető – A Pusztaföldvári Evangélikus Egyházközség lapja. 2012. 06. 23., a gyülekezeti centrum szentelése
– Talán akadnak, akik szkeptikusan tekintettek az építkezésre: minek egy ekkora faluban a jelenlegi gazdasági viszonyok között egy parókia?
– Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az épület elsősorban nem lelkészlakás. Sokkal több annál. Ha csak lakásról lenne szó, akkor vásárlással meg lehetett volna oldani a kérdést. Nekünk azonban a templomhoz közel egy olyan épület kellett, amely iroda és gyülekezeti terem funkcióval is bír. Télen itt tartjuk az istentiszteleteket, mert a templomban nincs fűtés, és minden más gyülekezeti alkalmat. Szívesen ajánljuk fel akár kulturális programok céljára is a termet.
– Mire figyeltetek a tervezéskor?
– A jelenlegi épület lényegesen kisebb a régi parókiánál, mégis jobban használható. Ez elsősorban a beosztásának köszönhető. Itt például már kis teakonyha és mosdó is tartozik a gyülekezeti részhez, és a lakástól függetlenül is megközelíthető az iroda. A cél az volt, hogy a lehető legkisebb összegből hozzuk ki a lehető legidőtállóbb épületet. A szerkezeti elemeken nem spóroltunk, minden más tekintetben azonban a legolcsóbb megoldást választottuk.
– A gyülekezeti terem hátsó részében ott van egy kis asztal két kis székkel. Gyerekeket is vártok?
– Már eddig is voltak kisgyermekes szülők az istentiszteleteinken. Később a helyi iskola és óvoda katolikus fenntartásba kerülésével újabb és újabb gyermekek lettek templomlátogatók. A templomunkban már évek óta ott a gyereksarok plüssfigurákkal, kifestőkkel, könyvekkel. Fontosnak tartom, hogy a gyülekezeti teremben mindenki jól érezze magát: a legkisebbek is a és a kilencvenévesek is. Örülök annak, hogy eddig is befogadó közösség voltunk. Mindig örömmel láttunk új arcokat, fiatalokat is. Bízom benne, hogy ezt a nyitottságot sugározza új épületünk is a jövőben.
– A ház akadálymentesített…
– Néhány idős testvérünknek komoly gondot jelentett feljutni a magas lépcsőfokokon. Ezért volt természetes számunkra, hogy rámpát terveztetünk a főbejárathoz. A gyülekezeti rész mosdója pedig akár kerekesszékkel is megközelíthető.
– Biztosan sokan voltak, akik segítettek az elmúlt időben.
– Valóban, felsorolni is nehéz lenne, mennyien álltak mellénk. Már a kiköltözésnél is sokan segítettek. És ez a készség egészen a június 23-ai ünnepnapra való előkészületekig megmaradt. Emellett voltak, akik adományokkal segítették a gyülekezetet. Külön ki szeretném emelni az önkormányzatot, hogy jelképes összegért biztosították a lelkészcsalád lakhatását és a hivatal működéséhez szükséges helyet, valamint a katolikus testvérek vendégszeretetét, hiszen az egykori plébánia épületében tarthattuk gyülekezeti alkalmainkat.
– Költözés után jöhet a pihenés?
– Dehogyis. Egyrészt időbe telik, míg mindennel átköltözünk. Másrészt viszont a gyülekezet élete nem áll meg. Még nagyobb felelősség, hogy az új épületbe új lendületet vigyünk: színes, minél több embert megmozgató programokat.