A zene szeretetesszencia – Beszélgetés Rákász Gergely orgonaművésszel nemcsak zenéről
Sopron – 2011. szeptemberében egy internetes kapcsolati űrlap segítségével léptem kontaktusba Rákász Gergely orgonaművésszel, majd mikor már lemondtam válaszáról, akkor kaptam tőle egy emailt. A koncert előtt is ő telefonált. Az evangélikus paplakot olyan természetességgel vette birtokba, mint aki mindig is itt lakott, és olyan kedvesen osztotta meg velem ételét, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Ahogyan csak két régi barát beszélget egy kora őszi délután. Szöveg: Csiszár Ágnes, fotó: Rákász Gergely válogatása
– Kicsoda Rákász Gergely? Miként fogalmazná meg önmaga lényegét? – teszem fel az első kérdést.
– EMBER vagyok, az igyekszem lenni. Így, csupa nagybetűvel. Tudatossággal, felelősségteljesen igyekszem élni ellentétben azokkal, akik csupán embernek látszanak. Tele vagyok vágyakkal, célokkal, hibákkal és erényekkel. Nekem két mappám van: az egyikben a siker van, a másikban a kudarc. A stresszt is attól gyűjti az ember álladóan, hogy jól akarja csinálni azt, amit éppen csinál. A küzdés és a jóság iránti állandó igyekezet is már gyönyörű. – mondja mindezt olyan kedvesen, olyan meggyőző erővel, hogy szavaiból érződik, valóban így is érzi.
– Mit jelent Önnek a zene?
– A zene egy olyan világ, ami arról beszél, ami szavakkal kifejezhetetlen. Betűnél is több a hang! A szavakon túli világba magammal tudom csalogatni a többieket, hogy lássák, hova lehet eljutni. Az ember Istenhez könnyebben kapcsolódik a zenével. Mi vagyunk a kávéscsésze, Isten a labor. Akárhogy is forgatjuk azt a kávéscsészét, mindig túlömlik attól, amit Ő beleönt. A zene érzéseinken át kapcsolat Istennel. Engem beleneveltek a Jóistenbe. A zenével ezt az érzést újra és újra átélem. Szeretetesszencia.
– Ha az életben utoljára játszhatna, mi lenne az a három darab, amit eljátszhatna?
– Tizenöt évvel ezelőtt még tudtam volna erre a kérdésre válaszolni, ma már nem. Ma, ha épp lezuhannék egy repülőgépről, azt mondanám, addig játszom, amíg lehet, ha nem, akkor a legfelső 3 CD. Ha most azt mondom, Gershwin, Bach és Mozart, akkor hol marad Beethoven, Muszorgszkij, vagy Debussy. A tenger című gyönyörű zenekari műve nélkül például nem tudnék élni. Marad az, amit az előbb mondtam.
– Albert Schweitzer az egyik példaképe. A zene szeretetén kívül miért?
– A végtelen egyszerűségéért, természetességéért. Minden cselekedetének mondanivalója volt. Ő nem látszani akart, neki minden cselekedetének mondanivalója volt. Teológusként, lelkészként, filozófusként, orgonaművészként, tanárként, orvosként. Ahogy és amiként élt és tette a dolgát. Vagy például ilyen példakép még Harrison Ford is. Egy mesebeli buszon érkezett Hollywoodba, ötvened magával, de néhány év elteltével már csak egyedül volt. Nem volt okosabb, szebb sem, de ott volt. Nem elég jól tudni valamit, hanem igenis állhatatosság kell, kitartás kell még hozzá. Enélkül nem megy. Ilyen példa az iraki Emmanuel Kelly története, aki az ausztrál X-Faktor színpadára John Lennon Imagine című dalával érkezett. Egy cipősdobozban találták meg a csonka végtagokkal született fiút. Az akaratereje és a tehetsége azonban minden akadályt legyőzött eddig is, és le fog tudni győzni ezután is.
– Írt, vagy ír e zenét?
– Nem, csak az asztalfiókomnak. Alapvetően előadóművész vagyok. A művész dolga pedig az, hogy igyekezze odafordítani az ember fejét: odanézz, ott van a hétköznapi csoda, lásd meg!
– Sokáig élt távol Magyarországtól. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott?
– Amióta itthon vagyok nagyon elegem van a panaszkodásból. Azt hiszik általában az emberek, hogy nyugaton minden kolbászból van, nemcsak a kerítés. Nem tudják, hogy nyugaton egy fél kiló kenyér körülbelül egyezer forint. Nem minden a sokszámjegyű fizetés. Ennél lényegesen többet mond, és többet ad és ér az, hogy anyanyelvünkön beszélhetünk a szülőföldünkön!
– A fiatalok ízlésvilágát tudatosan igyekszik-e befolyásolni, s ha igen, mivel?
– Igen, a magam módján természetesen. Az iskolakoncertekre be kell jelentkezni. Este koncert, délelőtt zenei kivonat, tolmácsolás. Például már az elnevezés jelentéstartalmát is meg kellene változtatni: nem komolyzene, hanem klasszikus zene. Imádják a fiatalok! Húszasával, ötvenesével jönnek utána bejelentkezni, divatos szóval élve lájkolni a Facebook oldalamra. Minden városban vannak ilyen koncertek: most például Mátészalkán, Nyíregyházán, Hajdúböszörményben, Szegeden. Lady Gagát nem azonnal fogja felváltani Gershwin, erre meg is kell érni, de megérnek.
– Mit jelent Önnek a látványkoncert, és miért kék?
– A látványkoncert ötlete még zenehallgatóként fogalmazódott meg bennem. Amikor beültem egy hangversenyre, még nagyon sokáig nem tudtam magam elengedni: kinek nem telefonáltam, mit nem intéztem el, kinek felejtettem el a névnapját, vettem e másnapra mindent, stb. Azon gondolkodtam, hogyan és mivel lehetne az elérni, hogy csak töltődjenek! Így jutott eszünkbe ez a megoldás, amikor a klasszikus zenét a 21. századi intenzitásra próbáljuk meg fokozni. Gyorsuljunk fel mi, de nem a zene a táncművészettel, a grafikával és a tematikus vezetéssel. Kék pedig azért, mert két emblematikus darabja van ennek az estnek: Gershwin Kék rapszódiája és Richard Strauss Kék Duna keringője.
– Van e valami különleges apropója annak, hogy gyakran lép fel templomokban?
– Egyrészt az akusztika, másrészt az atmoszféra. Azon kívül a töltődés, az ihlet. Amit közvetíteni szeretnék, a zene szépségét és szentségét arra a legideálisabb hely egy templom.
– Mit jelent Önnek a hit?
– Egyrészt már mondtam, engem beleneveltek a Jóistenbe. Viszont, ha mondjuk 500 kilométerrel arrébb születtem volna, akkor hívhatnák Jóistent Allahnak, Brahmának is. Ez nem számít. Ami számít, az a cselekvő jótét. Az embernek tenni kell a jót, és ezáltal hat rá az Isten. A mindennapokban kell megélni mindezt. A vallást is csak addig tartom jónak, amíg a jóra nevel, ha megoszt, akkor már nem. Ez a Jóisten manifesztuma. Nem terrorizálhatunk ezzel senkit!
(Miután nemcsak újságíró vagyok, hanem zeneművelő ember is, egyetértettem Rákász Gergely orgonaművész azon kérésével, hogy a közönséget fotózással ne zavarjam. Ezért ő válogatta össze azokat a képeket, amiket az evangelikus.hu a riporthoz mellékelt.)