A vasárnapi igével kapcsolatos gondolatait vetette papírra a lelkész – Megjelent Bartha István új könyve
Balassagyarmat – Bartha István, balassagyarmati evangélikus lelkész harmadik könyve a napokban lát napvilágot. A könyv a Kánaáni nyelven címet viseli. A lelkészt a könyv hátteréről, az abban közölt írásokról kérdeztük. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
– Több könyvet is megjelentettél már. Ez a legújabb milyen apropóból született?
– Inkább az első két könyvem megjelentetése lehet kérdéses. (nevet.) Habár nagyrészt olvasmányos, irodalmi igényű szövegek, de a témájuk, úgy tűnik, nem érdekel nagy tömegeket. Filozófia és teológia határterületei – metafizika, etika, hermeneutika és társadalmi kérdések – az én sajátos megközelítésemben. A vásárlóktól szinte csak jó visszajelzéseket kaptam, de a terjesztés elég nehéz, mivel a nagy könyvkereskedő hálózatokba szinte lehetetlenség bekerülni. Ennek ellenére nem bántam meg, és a jelenleg még meglévő veszteségeimet tovább növelve, három évvel az első kötetek után, rászántam magam erre az újabbra. Ebben egy kicsit szeretnék még közelebb kerülni az olvasókhoz. E kötet minden egyes darabja ugyanis kiállta a nagyközönség érdeklődésének próbáját. Két évvel ezelőtt kezdtem el a vasárnapi igével kapcsolatos gondolatokat, kérdésfölvetéseket írni, és azokat fénymásolva a templom kijáratánál elhelyeztem. Meglepően, még a vártnál is jobb volt a fogadtatása. Mára már szinte követelik, elvárják, hogy legyen ilyen.
– Az írások elhangzott áhítatokon alapulnak?
– Ezek nem a prédikáció szövegei, nem is annak vázlatai, vagy tartalmi összefoglalói, hanem néha teljesen más irányú kérdéseket és gondolatmeneteket tartalmaznak, mint ami végül az igehirdetésben elhangzik. Eleinte viccelődött is ezzel a felügyelő barátom, hogy „na, fogom a papírt, aztán mehetek is haza”, de nyilván azért mondta, mert tudta, hogy ennyivel nem ússza meg.
– Hány példányban, milyen terjesztésben jelenik meg a könyv?
– Ezer példánynál kevesebbet nem érdemes nyomdától kérni, többre pedig jelenleg nincs kapacitásom. Az is legfeljebb szép remény, hogy ennyi legalább elfogy belőle. A kiadást magam intézem. Most először kértem lektori segítséget, méghozzá olyan kiváló szakembertől, akit barátomnak is merek nevezni, ráadásul az evangélikus sajtóban megjelenő szövegek jelentős része átmegy a keze alatt.
– Miért kell tőled rendelni és miért nem kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában?
– Remélem, kapható lesz, mivel előzetes megrendelések mellett egy nagyon kedves segítség, felajánlás is érkezett hozzám a Luther Kiadó egyik munkatársától, miután közzétettem szándékomat különféle internetes fórumokon. Ez esetben nem mondható, hogy túlságosan elvont, magasröptű, keveseket érdeklő filozófiai szövegeket akarok bárkire is rátukmálni. Tényleg számítok a hagyományosan vallásos, templomba járó hívek
érdeklődésére. Ezért is adtam a kötetnek – nem kevés öniróniával – a „Kánaáni nyelven” címet.
– Jó tollú szerző vagy, de ha már sokadjára írásnak adtad a fejed, nem gondoltál-e arra, hogy a filozófiától elrugaszkodva, keresztény tartalmú, ámde a népszerűbb kategóriába tartozó szépirodalmi műveket írj?
– Csupán el szeretnék mondani számomra fontos, és másokat is érintő dolgokat. Ezzel szerintem a legtöbben így vagyunk. Az én hivatásomban ez viszont munkaköri kötelesség. Hogy aztán nem csak szóban, hanem írásban is megteszem néha, az meg abból adódik, hogy a közlésnek ez egy elterjedt és hatékony módja. Tehát én nem érzem úgy, hogy írásra adtam volna a fejemet – legalábbis abban az értelemben semmiképp, hogy az írás vágya volt előbb, és aztán jött a nagy gond, hogy vajon mit is kéne írni. Szeretem az irodalmat, de azok a szerzők, akik igazán hatással vannak rám, annyira lenyűgöznek, hogy mindig azt érzem, jobb, ha én nem próbálkozom ilyesmivel. Habár, ha jól meggondolom, a Homo blogger kötetben szereplő mindhárom írás, annak ellenére, hogy filozófiai kérdésekkel is foglalkozom bennük, már csak a párbeszédes szerkezetnél fogva is irodalmi műnek mondható. Érintik a kereszténységet, olvasmányosak, tehát akár népszerűbb kategóriába is sorolhatók. Jut eszembe! Hivatalosan a Homo blogger még meg sem jelent, csak egy előzetes nyomat készült belőle, amivel édesapámat köszöntöttem három évvel ezelőtt, a nyolcvanadik születésnapján. Na, az nagy álmom, hogy valóban kiadhassam, és meg is vegyék.
– Milyen fogadtatásra számítasz? Akinek kérdése lenne esetleg a könyv írásaival kapcsolatban, fordulhat-e hozzád?
– Remélem, tovább gondolkodásra, további kérdésfölvetésekre tudom serkenteni az olvasókat. És ezek a gondolatok és további kérdések természetesen nagyon is érdekelnek! Hiszen nem azért írok, hogy kinyilatkoztassak, hanem hogy párbeszédekre ösztönözzem az általam megszólítottakat.
– Egyelőre akkor hol lehet megrendelni a könyvet?
– A megrendelés a: barthapisti@gmail.com e-mail címen történik, a rendelés teljesítéséhez fontos megadni: a megrendelő nevét, postázási címét, számlázási címét és a kért darabszámot. Ára 1300 Ft. Közvetlenül a kiadótól, azaz tőlem való rendelés esetén azonban 1100 Ft + postaköltséget számolok. Nagyobb mennyiség (5-10 példány) rendelése esetén 1000 Ft/db + postaköltség. Mint említettem, reménység szerint az Üllői úti könyvesboltban is kapható lesz, így budapestieknek egy-két példányt jobban megéri ott megvenni, teljes áron, de postaköltség nélkül. A honlapcímem pedig: www.henkajpan.hu
– Mik a jövőbeli terveid az írás terén?
– Tulajdonképpen már egy másik kiadványon is dolgozni kezdtem. Apám első biciklitúra naplóját szeretném megjelentetni retro formában, a gépelt oldalak szkennelt változatának nyomtatásával. 1954. nyarán, volt egyetemi évfolyamtársával vágtak neki az országnak két keréken, majdnem üres zsebbel. Szerintem nagyon érdekes dokumentum, és hasznos adalék lehet annak a kornak a megértéséhez, amelyhez szinte csak rossz emlékek kapcsolódnak. Kellő érdeklődés esetén a későbbi naplókat is kiadnám.