A Sztehlo-ösztöndíj, és akik mögötte vannak – Bencze Andrással beszélgettünk

– Mindenekelőtt arra kérem, néhány szóban mutassa be az ösztöndíjat. Miért éppen Sztehlo Gábor nevét viseli ez a támogatás?

– Sztehlo Gábor nevét legtöbben onnan ismerik, hogy a világháború alatt és után Raffay Sándor püspök megbízásából üldözött és kiszolgáltatott gyermekeknek adott biztonságos otthont. Azonban nevéhez fűződik a finn mintára létrehozott nagytarcsai népfőiskola is, amely 1938-tól fogadta a tanulni vágyó fiatalokat, és kulturális és gazdasági képzést, hitbeli megerősítést nyújtott számukra. Ezért Sztehlo Gábor születésének századik évfordulóján egyházunk méltó megemlékezésnek szánta ennek az ösztöndíjnak a létrehozását.

– Kiknek és milyen feltételekkel juttatnak ösztöndíjat? Csak evangélikus középiskolák tanulói kaphatják, vagy más szintű, más fenntartású iskolák (például állami általános iskolások, főiskolások, egyetemisták) evangélikus diákjai is? Van korhatár?

– Az ösztöndíjat olyan tehetséges, de nehéz körülmények között élő diákok kaphatják, akik evangélikusok, és valamely egyházi gimnázium 9–12. osztályában tanulnak.

– Ki részesülhet a támogatásban? Ez egyszeri vagy újra és újra megkapható segítség?

– Az ösztöndíjat minden tanévben egyszer – vagy ha anyagi lehetőségünk megengedi, kétszer – írjuk ki. Egy tanéven belül mindenki egyszer nyerheti el a díjat. Ezzel a díjjal szeretnénk támogatni a nyelvtanulást, zenei vagy sporttevékenységet, lehetővé tenni a rászorulóknak, hogy osztálytársaikkal együtt mehessenek tanulmányi kirándulásokra, velük lépést tartva készüljenek fel a felsőoktatásra.

– Kik és milyen szempontrendszer szerint döntenek?

– A bizottságot úgy állította össze az Országos Presbitérium, hogy abban az egyházkerületek, illetve az Országos Iroda oktatási és diakóniai bizottsága megfelelően képviselve legyen. Döntésünket egyrészt a bekért dokumentumok – bizonyítvány, a rászorultság igazolása –, másrészt a pályázat célja segíti. Ez utóbbit a pályázók fogalmazzák meg, és a választott mentorok véleményezik. Jól működő pontozási rendszert alakítottunk ki, de törekszünk arra, hogy döntésünk ne mechanikus legyen, hanem emberi érzékenységünket megőrizzük.

– Mekkora összegről dönthet a bizottság? Van elég jelentkező?

– Évente tízmillió forintot állít rendelkezésünkre az országos egyház. Ehhez az összeghez hozzátehetnek még magánszemélyek és vállalkozók. A jelentkezők bemutatkozó sorait olvasva látjuk, hogy ez az összeg milyen csekély ahhoz, hogy mindenkin szívünk szerint segítsünk.

Bár eddig minden esztendőben volt maradványunk, ez nem az igények szűkösségét jelenti, hanem az előfeltételek szigorúságát, amelyeket éppen azért voltunk kénytelenek így megalkotni, hogy a pályázók zömét segíteni tudjuk.

– Mit kell tennie egy diáknak, hogy megkaphassa az ösztöndíjat? Min bukhat el egy pályázat?

– Az evangélikus iskolákat közvetlenül, a többi felekezeti iskolát központjaikon keresztül értesítjük a pályázat megjelenéséről. Ezt követően a diákok az iskolák összekötő tanárain keresztül vagy mentoruk segítségével tudják összeállítani a pályázat anyagát. A pályázathoz azonban nemcsak a jó előkészítés tartozik hozzá, hanem a cél megvalósítása és a pontos elszámolás is. Ehhez több segítséget kell nyújtani a diákoknak.

– Az ösztöndíj különlegessége a mentori rendszer. Mit takar ez a gyakorlatban? Kik lehetnek mentorok? Mi a feladatuk?

– Valóban fontos pontja az ösztöndíjnak, hogy a pályázó diákokat mentorok segítik. Ők állnak mellettük a pályázat elkészítésekor is, és támogatják a diákokat kitűzött céljaik megvalósításában.
Szeretnénk azt elérni, hogy ez a pályázat ne csupán pénznyerési lehetőségként álljon a diákok előtt. Hiszen minden forint valakinek a munkája által termelődött. Egyik nagy veszélye korunknak, hogy a pénz elválasztódik az ahhoz kapcsolódó munkától. Nem segélyezünk ezzel az ösztöndíjjal, hanem sok evangélikus ember munkája áll e mögött a támogatás mögött azzal a céllal, hogy a pályázók ugyanilyen odaadó munkával, szorgalommal bontakoztassák ki tehetségüket.
Ezt a célt csak személyes ismeretség útján érhetjük el. Ezért fontos számunkra a mentorok önként felvállalt plusz terhe.
Mentorok ezért azok lehetnek, akik a diákokat szakmailag és emberileg támogatni tudják.
Fontos még a mentori rendszerben az is, hogy a pályázók megtanulnak együttműködni mentoraikkal: a mentor nem csupán ellenőrzi munkájukat, hanem irányítja, segíti. A mentor együtt örül a diák sikerével, hagyja őt önállóan dolgozni, de mindig készen áll arra, hogy az akadályokon továbblendítse a pályázót.

– Van elég mentor? Mi alapján választják ki őket?

– A mentorokat az iskola tantestületéből választják a diákok. Hálát adunk Istennek, hogy minden iskolában bőven találhatnak olyan tanárokat, akikben megbíznak, akikre szakmailag és emberileg számíthatnak.

– Milyen tervekkel néz a bizottság elnökként az ösztöndíj jövője felé? Várható változás a korábbi évek gyakorlatához képest? Tavaly a reformáció ünnepén adták át az ösztöndíjakat, marad az őszi időpont?

– Amikor egyházunk létrehozta a Sztehlo Gábor-ösztöndíjat, hatalmas felelősséget ruházott az ösztöndíjat kezelő bizottságra. Gyülekezeti lelkészként tudom, hogy egy-egy egyházmegye éves felújítási kerete csak a fele ennek az összegnek. Úgy kell tehát kezelnünk ezt az ösztöndíjat, hogy egész magyarhoni evangélikusságunk örömét lelje az élő kövekből épülő templomokban – vagy az Újszövetség másik képét használva: a pályázatot elnyerő diákok Krisztus testének nemes tagjai legyenek.
A célunk az, hogy anyagi támogatás mellett a hordozó felelősség, a Jézustól kapott testvériség erejét tapasztalják a diákok. ízleljék meg, hogy a Krisztus-követés több egyéni vallásgyakorlásnál, az belső elkötelezettséget, közösséghez tartozást jelent. Örülünk, amikor látjuk, hogy egy-egy fiatal tehetségét iskolája, gyülekezete szolgálatába szeretné állítani.
Terveink között szerepel a mentorokkal való személyes találkozás, hogy ezzel kifejezzük a mentorok iránti megbecsülésünket, és összehangoljuk munkánkat. Évente egy-egy iskolát is szeretnék meglátogatni, hogy az ott folyó életet jobban megismerhessem.
Ebben az esztendőben kiírtuk a második félévre is a pályázatot, és az őszi, reformáció ünnepéhez kötődő időpontunkat is megtartjuk.

– Cikksorozatunkban megszólaltatunk majd több mentort, hogy meséljenek a tapasztalataikról, illetve magáról a mentori munkáról. Ha ön feltehetne bármelyik mentornak két kérdést, kitől és mit kérdezne?

– Sok kérdésem lenne akár saját múltjukkal, emlékeikkel kapcsolatban például a tanár-diák viszonyról. Aztán érdekelne, hogy mennyire látják kibontakozni a diákok tehetségét, és azt hogyan tudják ők egy-egy közösség, gyülekezet szolgálatába állítani. Végül megkérdezném őket, hogyan lehetne még inkább segíteni, hogy a diákok érezzék, hogy az evangélikus egyházhoz, Krisztushoz tartoznak. Remélem, ezeket a kérdéseket személyesen is feltehetem többüknek.