A nehéz évek után 2008 a növekedés éve volt a KIE-ben

– Azt hiszem, még 1990-ben találkoztunk először egy Balatonfüreden szervezett KIE táborban. Ott táncot tanítottál nekünk. De meséld el te, hogyan is voltak a kezdetek? Hogyan emlékszel vissza? 

– Úgy emlékszem, hogy a tánc később jött. Kirándulásszervezés előadással kezdtem, méghozzá úgy, hogy Budavárban Sólyom Anikó kért meg, hogy az alakuló KIE munkatársképző tanfolyamra adjak be egy óravázlatot kirándulásszervezés témában, mert ez alapján választják ki a leendő előadót. Végül az egyetlen pályázó lettem. 

– Mikorra tehető aktív szervezőként első KIE táborod, első KIE-s megmozdulásod? 

– Ha jól emlékszem szervezőként először a soproni munkatársképző táborban vettem részt 1991-ben. 

– „Papi”-nak hívtunk, ez is jelez valamit. Miért fontos számodra ez a mozgalom? 

– Igen a név még a legelején ragadt rám, és nagyon büszke voltam rá. Igyekeztem tényleg komolyan venni a rámbízottakat.
Elsőre az tetszett meg a KIE-ben, hogy minden belefér, mégis keresztyén. Annak idején az a fajta munkatársképzési tematika és módszer, amit Dieter Reizner átadott nekünk, nagyon színvonalasnak számított. Szigorú felépítés, mely kötelezte az előadót a folyamatos gyakorlati ismeretek átadására; a rengeteg szemléltetés, és persze a széles látókörű oktatás. Később lett sport, Ten Sing, Vezess újság, stb. Fokozatosan épült és terjeszkedett a dolog. 

– Ezekkel a területekkel mi lett az évek folyamán?  

– A kezdeti lendület után, visszaesés következett be a KIE életében. Ennek okait próbáltuk keresni, de nagyon összetett. Mindenesetre társadalmi, és generációs okok feltétlenül közrejátszottak. Így néhány munkaág eltűnőben van illetve meg is szűnt. A Ten Sing, jelenleg csak Kondoroson létezik hazánkban, de örvendetes, hogy mostanában egyre több helyről érdeklődnek iránta.
A Vezess című újság teljesen más probléma. 2003-ban egy dupla számmal búcsúztunk az olvasóktól. Talán a lap történetének egyik legtartalmasabb példánya volt. Korszerű egyben nehéz témát választottunk a kábulatokat. Az utolsó lapon Esztustól búcsúztunk, akkor sokan éreztük, hogy valaminek vége szakadt... Valójában a megszűnés valódi oka az volt, hogy az előfizetők száma a száz alá esett. Talán egy kiadó felé kellett volna lépnünk!?. Nehéz ezen töprengeni, a lényeg, hogy azóta sincs más helyette.

– Korábban sok kiadványotok is volt, számomra a játékos könyv volt az egyik legtöbbet használt. Ezen a területen vannak-e új kezdeményezések?

– Valóban voltak kiadványaink, de azóta sokat változott a világ. Egyrészt letűnt a magánkiadások kényszere. Ma már valós gondot jelent a terjesztés, árusítás. Nem beszélve arról, hogy egy kiadó rutinjával, kapcsolataival nem lehet, és nem is kell felvenni a versenyt. A másik pedig az Internet elterjedése. Mindenesetre vannak terveink, és keressük az utat!

– Mi a feladatod KIE titkárként? 

– 1999-től nyolc éven át az egyesület egyetlen alkalmazottja voltam, így a bélyeg felragasztásától a nemzetközi konferencián való képviseletig elvileg minden a faladataim közé tartozott. Mára ez már változott, mert egy éve már ketten dolgozunk. Nehéz kimondani, de nagyon sokáig a szervezet működésével kapcsolatos adminisztráció, és a pályázatok tették ki munkaidőm nagy részét. Hozzá kell tenni, hogy a KIE más szempontokból is nehéz éveket élt meg. Talán 2008 volt a „növekedés éve”. Sok önkéntes, hosszú éveken át tartó hűségét áldotta meg az Úr! 

– Az önkénteseket általában milyen munkákra kéritek meg?  

– Két fő terület van. A legtöbben éveken keresztül részt vesznek a KIE munkájában, működtetésében, tehát a közelünkben vannak. Emellett vállalnak egy-egy programban, projektben való aktív részvételt. Így szervezhetnek tábort, de szerkesztik a honlapot, Sóvárban segítenek, vagy szervezik a csoportokat illetve csoportokat látogatnak. Persze a már sokak által ismert KIE-kávéházat is önkéntesek szervezik, vezetik.

– A különböző egyházak gyülekezeteinek körében mekkora az érdeklődés a KIE munka iránt? 

– Alapvetően a Magyarországi Református Egyházzal és a Magyarországi Evangélikus Egyházzal működünk együtt. Egyelőre több szempontból is erősebb a kapcsolat az Evangélikus Egyházzal. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Református Egyház az
elmúlt időszakban egyre nagyobb hangsúlyt fektet a ifjúsági munkában részt vevő társadalmi szervezetekkel való kapcsolat erősítésére. Ennek már egyre több területen érezzük eredményét. Ezért aztán elmondhatom, hogy mostanában inkább református részről érdeklődnek a KIE munka iránt, de természetesen szinte mindenhol van evangélikus kötődés is.

– Alakultak esetleg újabb KIE csoportok az elmúlt időszakban? 

– Inkább újjáalakulásról beszélnék: Létavértesen, és Kálózon vannak csoportjaink, de indulunk Kiskunhalasra, és Szolnokra is.

– 2009-ben milyen KIE programokat szerveztek az országban? 

– Továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk a nyári táborokra, de eltolódtak évek alatt a hangsúlyok. Így most egyre több az évközi alkalmunk, és igyekszünk projektekhez, programokhoz csatlakozni. A nyári táborok gerincét a Tappancs táborok adják. A cserkészmunkához hasonló sátortáborok rendkívül népszerűek, kisebbek-nagyobbak, fiúk-lányok körében. Emellett országosan egy KIE fesztivált tervezünk a nyárra Balatongyörökön, hagyományos KIE-s programokkal. Emellett jelen leszünk kávéházas programunkkal a Csillagponton, bekapcsolódtunk a ProChrist vetítésbe, csoportot szerveztünk a németországi egyházi napokra (Kirchentag), kapcsolatot építünk, tanulmányútra visszük a munkatársainkat, a nemzetközi KIE imahéthez csatlakozunk, csendes hétvégéket szervezünk... és még sorolhatnám.

– A KIE-ben betöltött feladataid mellett mellett Sóvár gazdája vagy, Balatongyörökön. Mesélnél pár szót a hely történetéről? Hogyan választottátok ki ezt a nevet? Milyen örömeitek-gondjaitok vannak?

– Nehéz erről röviden beszélni, mert 2000-óta összenőtt az életem Sóvárral, és a 2004-es ideköltözésünk óta a családommal együtt összenőttünk Balatongyörökkel is. No de kicsit visszakanyarodva: Amikor 2000-ben átvettük a pályázaton nyert ingatlant, akkor kereken 5.000,- forint adományt kaptunk az építkezés elkezdésére. Egy építész készített két tervet, melyet úgy vittem be a Választmányi ülésre, hogy van egy 6 milliós, és egy 35 milliós tervünk, és mindehhez 5.000,- forintunk, ezért javaslom a drágábbnak a megvalósítását! Egyhangú döntés született és „ugrottunk”. Közben elkereszteltük a leendő házat Sóvárnak. Egyszerű, fiatalos, és elgondolkodtató nevet kerestünk, na és persze németül különösen is jól hangzik. Nagyon nehéz és keserves évek következtek ezután. 2006-ra úgy készült el a teljes beruházás, hogy közben komoly per folyt ellenünk, melynek a tétje a teljes ingatlan volt. Próbáltunk örülni, és hordozni mindazt amit az Úristen ránk mért. 2008-ban jogerősen megnyertük a pert. Elégedettek vagyunk a kihasználtsággal és bízom benne, hogy a vendégek is elégedettek velünk.