A gyülekezeti terembe lépve épp a Duna Televízió munkatársai készítenek a művésszel interjút. Tomcsányiné Szemere Sarolta eleinte visszafogottan nyilatkozik, aztán amikor a kárpitokról kezdik faggatni, belelkesül: már egyáltalán nem zavarja, hogy kamera előtt áll. Amíg én pár werkképet készítek a tévés kollégák munkájáról, addig az egyik sarokból férje, Tomcsányi Pál, a Johannita Lovagrend tagja, videóra rögzíti a jelenetet. Egymást filmezzük, fotózzuk hát munka közben, és jókat mosolygunk.
A tévések aztán dr. Fabiny Tamás püspököt kérdezik, így enyém a terep, beszélgethetünk Saci nénivel.
„Nem vagyok én művész, kézművesmester vagyok” – mondja szerényen elöljáróban. – „Kézműves termékekhez, jobbára párnákhoz és terítőkhöz kerestem motívumokat, amikor rátaláltam az erdélyi kazettás mennyezetű templomok motívumaira. Szinte magam is a mennyekben jártam, amikor ezeket a virágos mennyezeteket megláttam, ezért aztán hamar eldöntöttem, hogy ezeket meg fogom örökíteni. Sajnos sok templom a megsemmisülés szélén van, így a bennük található motívumok ily módon megörökítődnek és fennmaradhatnak az utókor számára.”
Tambur hímzőgéppel bútorplüssre hímzi a motívumokat: „Először mindig szappannal megrajzolom a keretet, aztán a tengelyt, majd jöhet a hímzőgéppel való munka.” Csodálkozom, hogy mindenféle előrajzolás nélkül készülnek a minták, de ő erre csak azt feleli, hogy ha nem sikerül, hát visszafejti. Van olyan, hogy többször is kell, de végül kialakul a csodálatos hímzés. Bútorplüssre dolgozik, mert ez keményebb anyag, mint az egyszerű ruhabársony, ráadásul olcsóbb is.
„Szeretem ezt a hímzőgépet, hozzám nőtt. A neve, a tambur dobot jelent, mert a gép talpa hangosan dobol az anyagon, amikor dolgozik. Annakidején a kézműiparban vettem és azóta is nagyon sokat dolgozom vele” – vallja Tomcsányiné Szemere Sarolta, aki elmeséli, hogy a budavári evangélikusok illetve az Északi Püspöki Hivatal ajándékba meg is kapták tőle az egyik falikárpitot. Az ajándékozó levél szerint ugyanis az alkotás egy ideig a gyülekezeti teremben lesz kiállítva, aztán a Püspöki Hivatalba kerül át.
„A kompozíció közepén egy Luther-rózsa látható – mondja. – Rengeteget kutattam az után, hogyan is álljon a rózsa szirma. Az öt szirom közül vajon felfelé vagy lefelé kell állnia az ötödiknek? Végül úgy döntöttem, hogy felfelé fog állni, mert ez sokkal stabilabb ábrázolás, ráadásul tudomásomra jutott az a tény is, hogy annakidején Bóra Katalin is ilyennek varrta férje, Luther Márton számára az első rózsát. A Luther-rózsa motívum köré Halmágy, Erdély legrégibb evangélikus templomának karzat mellvédjén látható díszítését hímeztem. Fentre és lentre pedig a Miklóstelkén lévő templomból megmaradt négy darab fakazetta képét tettem.”
A fakazetták feldolgozásaiból eddig két templomnak adományozott a kézművesmester: Vásárosnaményben a református templomban látható egy 150 X 180 centiméter nagyságú magyarfülpösi motívum, valamint a budapesti Hőgyes Endre utcai unitárius templomban van egy nyárádszentmártoni motívum képe, amely 90 X 120 centiméter nagyságú. Eddig több mint 30 darab hímzett munkát készített már kiállításra Tomcsányiné Szemere Sarolta, aki Erdély, Kárpátalja, Észak-Magyarország, Szlovákia, Dunántúl fakazettás templomainak motívumait örökítette meg, de még számos ötlet vár megalkotásra.
„Nem az a hosszadalmas, amíg meghímzek egy munkát. Az a lényeg, amíg az ember fejében kialakul a fénykép alapján a megvalósítás (hímzés) lehetősége. Az előkészítéshez tartozik, a megfelelő színű anyagok – a bársony és a hímzőfonalak – időigényes beszerzése. Próbálok alkalmazkodni az eredeti színekhez, árnyalatokhoz is, de van, amikor egy szürkébb vagy barnább motívumot bátrabb színekkel valósítok meg és így egyedi alkotás jön létre” – vallja. Tomcsányiné Szemere Sarolta A mennyezet virágai – Régi magyar templomok kazettás mennyezet képei hímzéseken című könyvben gyűjtötte össze az eddigi munkákat és ígéri, hogy amíg Isten élteti, számos hímzéssel gyönyörködtet még bennünket.
A Duna Televízió beszámolója itt nézhető meg:
http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=688442 (A riport a műsor végén látható.)
A kiállítás egészen január végéig látható a Budavári Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében, érdemes, ellátogatni a Bécsi kapu térre.
