A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Haitin lévő munkatársával beszélgettünk – Segélyszállítmány szétosztásában, iskolák újjáépítésében segít Sasvári Gábor
Port-Au-Prince – Sasvári Gábor a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársa január 26-án érkezett Dominikára, 29-én kezdte meg Haitin a munkáját. Kettős feladatot végez: egyrészről a hétvégén segített a magyarországi segélyszállítmány szétosztásában, amely javarészt klinikai felszerelést, gyógyszereket, higiéniai szereket tartalmazott. Másrészről pedig az újjáépítési folyamathoz szervesen kapcsolódó koordinációs feladatokat lát el. Port-au-Prince egyik peremkerületében értük el telefonon, beszélgetésünk közben egy kakas kedélyesen kukorékolt, jelezvén, ott éppen reggel van. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
– Amikor kiérkezett, hogyan illeszkedett be a kinti segélyszervezeti munkába?
– Január 26-án érkeztem meg Santo Domingóba, ahol a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel kapcsolatban álló ACT Alliance (segélyszervezetek nemzetközi szövetsége) helyi irodájának munkájába kapcsolódtam be.
Itt a haiti-dominikai határ mentén, kialakítottak egy átmeneti szálláshelyet, amely hónapokig fedelet fog biztosítani a földönfutóvá vált embereknek, amíg az újjáépítés be nem fejeződik. Az országba szerencsére számos külföldi segély érkezik, ám ezek sokszor koordinálatlanul csak egyes táborokba, vagy kifejezetten csak a fővárosba mennek. Ennek kiküszöbölésére létrehoztak egy központot, amely koordinálja a szállítmányok megfelelő elosztását.
Amikor kiérkeztem, elsődleges feladatom az volt, hogy a segélyszállítmányokat a felügyeletemmel szétosszuk, a másik pedig, hogy az újjáépítési folyamatban segédkezzek.
Lényegében egy hónapja történt a földrengés. Igazi katasztrófa elhárításról már nem lehet beszélni, egyre inkább el kell tolni a hangsúlyokat afelé, hogyan tudjuk majd az embereket visszavinni a normál életbe, hogyan lehet nekik hosszútávon megfelelő szállást biztosítani, élelmet, vizet, higiéniai körülményeket.
Rettenetes körülmények között laknak itt az emberek. Egyrészről nem akarják elhagyni romba dőlt házukat, és inkább kint alszanak előtte az utcán. Teljes káosz van, az utak erősen sérültek városon belül és kívül egyaránt, a közlekedést pedig az utcákon lakók is megnehezítik. Jelentős kihívás lesz az újjáépítés.
– Kis ország vagyunk, kis lehetőségekkel. Mit tudunk mi ebben segíteni. Mi az Ön konkrét feladata ebben a helyzetben?
– Az egész káoszban meg kellett találnom az általunk, magyarok által leginkább adható segítségformát. Több nagy nemzetközi segélyszervezettel együttműködésben szeretnénk, ha a magyar adományok, a magyar emberek pénze a legjobb helyre jutna el. Magyarországon ugyan a felajánlható hozzájárulás kisebb, mint a nagyobb hagyományokkal rendelkező skandináv országokban, éppen ezért nem mindegy, hogy hová és mire fordítjuk az összegyűjtött pénzeket.
A felmérések tükrében úgy véljük, hogy a leginkább rászoruló csoport a gyerekek, ezért a hozzájuk kapcsolódó segítségnyújtásra helyezzük a hangsúlyt. Iskolák újjáépítését, felszerelését, iskolás gyerekeknek az átmeneti időszakban való ellátását tűztük ki célul. Ideiglenes sátoriskolát hoznánk létre, ahol biztosítanánk a higiénés körülményeket, iskola felszereléseket, padokat szereznénk be. Szakemberek segítségével a gyerekeknek pszichológiai- és szociális segítséget nyújtanánk, hogy az elszenvedett traumát minél jobban fel tudják dolgozni.
– Kikkel tud együtt dolgozni? Kik a munkatársai ebben?
– Az ACT Alliance tagjai többek között olyan egyházi szervezetek, mint a Finn Church Aid vagy a Norvegian Church Aid egyházi alapítvány, a Christian Aid, a Lutheran World Fundation. Ez utóbbi valószínűleg a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek a végrehajtás során a kiemelt partnere lesz és az ő infrastuktúrájukat, helyi tapasztalataikat fogjuk majd leginkább hasznosítani az iskolák esetében. Ők azok, akik eddig a legkiterjedtebb tevékenységet folytatták a fent említett szervezetek közül ezen a területen.
– Most hol lakik? Milyen körülmények között dolgozik?
– Ahogy a háttérből hallja, itt a kakastól kezdve minden van. A fővárostól távolabb, egy olyan részen vagyok, ahol nagyjából megmaradtak még az épületek. A Lutheran World Fundationnak volt itt egy irodája, ami szerencsére egyben maradt. Itt kaptunk sátorhelyet.
A helyi kormányzat azt valószínűsíti, hogy utórengések lesznek, emiatt az embereket nem igazán engedik vissza a lakásaikba, így konzerválódott a helyzet. A trauma és a sokk miatt az emberek nem is mennek vissza az épületekbe. A külföldi szakemberek is az épületek tetején és a házak mellett alszanak. Érdekes, mert egy nagy nemzetközi kempingre hasonlít az egész, ahol jelenleg élünk. Amerikaiak, kubaiak, svédek, franciák, hollandok mindenféle nemzet fiai és lányai próbálnak együtt segíteni. Éjszaka visszavonulnak a sátraikba, hogy pár órát pihenjenek, aztán reggel a kakaskukorékolásra felkeljenek és folytatódjon a munka.
– A hétvégén osztották szét a legutóbbi segélyszállítmányt. Milyen volt a hangulat? Nem voltak gondok? A híradásokban sokszor lincs hangulatot emlegetnek…
– Az élelmiszerosztások esetében eléggé elkeseredett a tömeg és azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban a sok nélkülözés feszültségeket okozott és az indulatok erősen a felszínre jönnek.
A mi osztásunkon semmilyen probléma nem volt, ez részben az előkészítési folyamatnak köszönhető, hiszen pontosan tudtuk hogy hová és mit akarunk eljuttatni. Részben pedig azzal magyarázható, hogy mi gyógyszert és higiéniai szereket osztottunk, és ezeket nem közvetlenül az embereknek, hanem központoknak és táboroknak adtuk, és rajtuk keresztül juttattuk el a rászorulóknak. Rendezett, átlátható körülmények voltak, bár hozzáteszem, hogy fegyveres őrök itt is jelen voltak, de ennek inkább csak pszichés, demonstratív, szimbolikus jelentősége volt.
– Vannak kint más magyarok is, reformátusok, baptisták...stb. Velük kapcsolatban áll?
– A reformátusok második orvoscsoportja már hazament az elmúlt héten és újabb csoport még nem érkezett. A baptisták a Port-Au-Prince-ben, az ENSZ által fenntartott, repülőtér mellett lévő, nagy központi táborban dolgoznak, más jellegű tevékenységet folytatnak, hiszen ott kórházat működtetnek, betegeket ápolnak. Tudunk egymásról, de nincsen napi kapcsolatunk.
– Meddig marad kint?
– A jövő hét végéig vagyok itt.
– Tervezi még, hogy újra kimegy?
– Komplex segítségnyújtást tervez a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet ebben a régióban, ezért valószínűleg többször fogok kijönni. A jelenlegi állapotok között akár 3-5 évig is elhúzódhat az újjáépítés, az új iskola beindítása. Az adományok felhasználása is folyamatos koordinációt igényel, a nemzetközi szakmai csapatmunkában szerzett tapasztalataim is jól jöhetnek még az itteni munka szempontjából.
A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Haitin végzett munkájáról bővebben olvashatnak honlapjukon: www.segelyszervezet.hu. Itt lehetőség van adományozásra is.
További cikkeket olvashatnak a Segélyszervezet munkájáról honlapunk Ökumené rovatában, ahol folyamatosan hírt fogunk adni a további előrelépésekről is.
Korábbi hozzászólások
Elküldte Szabó-Pap Gabriella idő 2010. február 10., 15:37
Talán Hardi Lilla csoportja is hasznos munkát végezhetne: a nagy megrázkódtatás után az újrakezdéshez - főleg a gyerekeknek - lelkierő is kell az újrakezdéshez.
lelkigondozás
Elküldte Bolla Zsuzsanna idő 2010. február 10., 15:59
Ezt a területet Szabolcs is említette az interjúban: „Szakemberek segítségével a gyerekeknek pszichológiai- és szociális segítséget nyújtanánk, hogy az elszenvedett traumát minél jobban fel tudják dolgozni.”
Nem tudom, ki az általad emlegetett hölgy, de egy nagy nemzetközi csapat dolgozik kint, és jelenleg egyik fontos területük épp a lelkigondozói segítség nyújtása.