A Johannita lovagok személyiségükkel védelmezik a hitet és az egyházat – Interjú Gregersen-Labossa Györggyel

– Hogyan kerültél a Johannita Lovagrenddel kapcsolatba?

– Teológiai tanulmányaim kezdetén, a rendszerváltozás után alakult újjá a kommunista diktatúra idején betiltott Johannita Lovagrend, amelynek káplánja id. dr. Fabiny Tibor professzor volt. Ő meghívott engem egy piliscsabai rendi találkozóra, egy egynapos csendesnapra. Akkoriban egyháztörténeti tanulmányaim során is sokat beszélgettünk a rend főbb ismérveiről, elvi alapjairól. Amikor kikerültem a Teológiáról és szombathelyi lelkész lettem, gyülekezetünkben diakóniai munkába kezdtünk.
A Johannita Lovagrend a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett Jeruzsálemi Ispotályos Lovagrendből indult ki. Története átszövi az európai és magyar történelmet. A mai napig a legfőbb feladata, hogy szegényeket és árvákat, elesetteket gyámolítson. A szombathelyi diakónia munkával összefüggésben ismét előtérbe került a Johannita-kapcsolatom. Fabiny professzor közbenjárására, több segélyszállítmányt is kaptunk Baden-Württembergből, a szeretetotthonunk számára. Egyik presbiterünk, Bánfi Péter, aki az elmúlt évben egyházunk diakóniai szponzora díjat is elnyerte, saját költségére éveken keresztül napjainkig segélyszállítmányokat szállított cégén keresztül, és más módon is hathatós támogatást nyújtott a rendnek és diakóniánknak. Akkoriban több mint 20 darab 20 tonnás kamiont bocsátott ingyen a johanniták rendelkezésére, a szállítmányok eljuttatásához, így kerültek Szombathely érintésével Budapestre, Kárpátaljára és Erdélybe is különböző adományok. Munkánk során a német-magyar tagozatok tagjaival szorosabb kapcsolatba kerültünk.
Az akkori kommendátor, Kacsoh Balázs felé partnereink ajánlottak bennünket, és így nyertünk meghívást az elkötelezés megható ünnepére. A szabályzat szerint ugyanis a lovagrend tagsága és egy támogatói kör ajánlására kerül valaki a lovagrend közelébe. A tagozat vezető testülete, a konvent dönti el azt, ki kerül fel az ajánlási listára. Ezt a listát a lovagrend Úrmestere (Herrnmeister) elé terjesztik, aki a mindenkori porosz királyi család leszármazottja. Ő hagyja jóvá a kitüntetést, a felvételt. A lovagi napokon tartott istentiszteleten aztán ünnepélyes liturgia alatt veszik fel az új lovagokat. Velem is ez a procedúra zajlott le.

– Tudatos-e, hogy alapvetően elit tagokat választanak a rendbe?

– A több mint 900 éves Johannita Lovagrend nem egy modern értelemben vett demokratikus szervezet, hanem eredetileg katonai és szerzetesi közösség.  Valóban van egyfajta elit jellege. A rend jeruzsálemi eredetű, a máltaiakkal közös tőről fakad. Az evangélikus-protestáns hajtás azokban a német tartományokban alakult ki, ahol az evangélikus kereszténység lett a fő, úgynevezett bevett vallás. Dániában, Svédországban, ahol a királyok kötelezővé tették a lutheranizmust, pedig mindez nemes egyszerűséggel alakult ki.
A rendnek eredetileg is több ága volt. A jeruzsálemi szerzetesek ispotályokat hoztak létre a zarándokok számára. Szeretetszolgálati, diakóniai munkájukhoz kapcsolódott a spiritualitás, amely a szerzetesek, papok feladata volt. Később keresztes lovagok csatlakoztak hozzájuk, akik katonaként védték a rend tagjait, a keresztény szolgálókat a környező támadásoktól (iszlámvallásúak, muszlimok). Manapság ez a védelmi funkció háttérbe szorult.

– Milyen a jó Johannita lovag?

– A lovagok személyiségükkel, mentalitásukkal védelmezik a keresztyén hitet és az egyházat.. A johannitaság lelki értelemben is felemeli a rend tagjává váló egyént, a személyiség elismertsége pedig a rendet támogatja. A lovagrend tagja csak olyan szuverén személyiség lehet, aki egzisztenciálisan független és munkájával előbbre viheti a szolgálatunkat. Korábban ez az „úrisággal” függött össze, hiszen a nemesi rangban lévők feladata volt a katonai szolgálat, és vagyonuk és rangjuk miatt ők voltak azok, akik az adakozást megengedhették maguknak.
1948-ig, a rend itthoni megszüntetéséig jól behatárolható magyar protestáns, nemesi családoknak a körét vették fel a rendbe. Sokszor apáról fiúra szállt a tagság, de hangsúlyoznom kell, hogy nem automatikusan választottak valakit a lovagrendbe. Mivel egy-egy család férfi tagja generációkon át viselte a nyolcágú kereszttel díszített köpenyt, és a nevesebb családok fiaikat a jótékonykodásra nevelték, így volt magától értetődő a Johannita Rend felé való elkötelezettségük is.
Amikor a rend hazánkból illegalitásba vonult, egészen a nyolcvanas évek végéig Nyugat-Európában, emigrációban működött a magyar tagozat központja. Az Antall-kormány idején a Johannita- és a Máltai Lovagrend is hazatelepült, akkoriban diplomáciai szerződést is kötöttek a kormányzattal, akkor alakulhatott újjá a szervezet. A szervezetbe megindult a tagfelvétel, és a származás kérdése háttérbe szorult, de a felvételhez változatlanul kell ajánlás, társadalmi-, egyházi elismertség, tisztes családi élet.

– Téged mivel ajánlottak? Mi volt az felterjesztésedben?

– Az én felvételem nem volt egyszerű, mert akkoriban nagy számmal vettek fel lelkészeket és a rend nem szerette volna, ha a lelkészek aránya megnőne. Szombathelyen a segélyszállítmányok szervezésében nagy szerepem volt, helyet adtam a gyülekezetemben ennek a munkának, és helyi segítő csoportot hoztunk létre. Emiatt terjesztettek fel Bánfi Péter presbiterrel együtt. A jelöltség után az Úrmestertől megkaptam a felvételről szóló okiratot. Az elköteleződés után úgynevezett tiszteletbeli lovag lettem. A következő lépés az, ha valaki jogi lovag lesz. Az effektív lovaggá avatás, a karddal való lovaggá ütés Németországban, Niederweiselben, a Johannita Lovagrend központjában lévő ősi templomban történik ünnepi istentisztelet keretében, Ezt a rend teljes vezetésének jelenlétében Oszkár porosz királyi fenség végzi.

– Téged már felavattak ily módon?

– Nem, ez még nem történt meg, de nemrég ért az a megtiszteltetés, hogy levélben értesített a rendi kormányzat, hogy 2011 júniusában, éppen Keresztelő Szent János-napján, más néven Szent Iván-napján erre is sor kerülhet.

– Hogyan lettél a rend káplánja?

– Amikor elköteleztek – mint ahogyan említettem – még néhai dr. Fabiny Tibor professzor volt a káplán, de ő egészségügyi okokra hivatkozva átadta szolgálatát. Utána Zalatnay István református lelkész lett a lelki vezető, de ő rövid időn belül kérte felmentését. Ezután kért fel a kommendátor e tiszt betöltésére.

– Mi a feladatod?

– A Johannita Szövetség több tagozatra oszlik, általában országonként, de például Németországban tartományonként vannak különböző tagozatok. Ezek élén áll a kommendátor, aki Magyarországon jelenleg báró Bánffy Miklós. Ő a rendben az egykori katonai vezető mai utódja. Mellette tevékenykedik a lelki vezető, a káplán, akinek a feladata a rend tagjainak lelkipásztorolása, az összejövetelek liturgikus részének koordinálása, lovagi napon tartott istentisztelet liturgiájának összeállítása, az elkötelezésnél az áldások, bibliai idézetek elmondása a kommendátorral együtt. A tagozat vezető testülete a konvent, amelyben egyéb tisztségek is vannak.

– A liturgia alapvetően evangélikus egyházi hagyományoknak megfelelő? Azért kérdezem ezt, mert vannak a rendnek református tagjai is.

– Alapvetően evangélikus a rend, de hazánkban illetve például Hollandiában vagy Svájcban a reformátusság a meghatározó. Az interkonfesszionalitás miatt (református, evangélikus, sőt unitárius) káplánként igazodnom kell a résztvevők felekezeti hovatartozásához. Általában ha evangélikus templomban van az istentisztelet, akkor dominál a lutheránus jelleg, de református közegben igazodunk a helyi szokásokhoz. Izgalmas liturgiai feladat ez, de mivel úrvacsorai közösség a reformátusok és evangélikusok között lehetséges, így nem szokott gondot okozni a felekezetek közötti eltérés.
A káplán feladata még ezen kívül, hogy ha a kommendátor teológiai, etikai kérdésekben állást foglal, akkor ebben is tanácsot ad neki. A lelkipásztori és liturgiai feladatok néha ezzel is kiegészülnek. A lovagtársak és családtagjaik lelkigondozása sem kizárt, különösen gyászesetek vagy betegségek esetében.

– Teológiai kérdésekben milyen irányvonalat követ a káplán?

– Az egész rend inkább a konzervatívabb meggyőződést követi a különböző kérdésekben, de azt hiszem, hogy ebben nincs is semmi meglepő. Nyitottak vagyunk azonban az ökumené irányába. Ezért is tartottam fontosnak azt, hogy az idei ökumenikus imahét megnyitóján, amelyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezett a fasori református templomba, a tagozat káplánjaként részt vehettem.

– A római katolikus Máltai Lovagrenddel milyen a kapcsolatotok?

– A szeretetszolgálati munka terén természetes az együttműködés. Bár ugyanaz a kereszt a szimbólumunk és a reformáció századától ugyanarról a rendről beszélünk, mégis sajnálatos, hogy teológiai kérdésekben kevés közös lépésünk van. A formális találkozókon kívül jó lenne, ha a közös gyökerek mentén egyfajta teológiai együttmunkálkodás is beindulhatna. Jelzésértékű lenne, ha a 2012-es ökumenikus imahéten mellettem egy máltai lovagtestvér, illetve lelki vezető is helyet foglalna az istentiszteleten.

– A lovagrend megalakulásakor volt egy alapvetően iszlámellenes éle is a rendnek. A lovagok a muszlimoktól védelmezték az ispotályokat. Korunkban a vallások közötti megbékélés hirdetése és a vallásközi párbeszéd került frekventált helyre. A korábbi rendi nézetek mennyiben kerültek revideálásra, újra átgondolásra?

– Jézus életéhez kapcsolódva a Szentföld különböző helyei nagy megbecsülésnek örvendtek. A keresztes hadjáratok a Szentföld védelmezésére indultak. Amikor az iszlám-hódítás felerősödött, a keresztény világ a szent helyek veszélyeztetése miatt védelmi rendeket hozott létre. A marxista történelemoktatásban hangsúlyozták túlzottan, – de nem véletlenül, hisz ez is az ócska propaganda része volt – hogy a lovagokat gazdasági érdek hajtotta a Szentföld felszabadítására irányuló harcokban. Tudjuk, hogy ez nem így volt. Emberek ezrei életüket és egzisztenciájukat veszélyeztetve léptek fel kereszténység védelmében. A lovagok életeket védtek. A magyar történelem nehéz időszakaiban a Johanniták ott álltak a királyok mellett és hősiesen küzdöttek például a tatárok ellen. A muhi csatában IV. Béla segítségére jöttek, életüket áldozták, és mint várépítés mesterei részt vettek a második honalapításban.
Bár ma, a XXI. században már nincsen szó erről az életvédelmi funkcióról, és a kereszténység harccal való megvédése sincsen ily módon terítéken, mégis újra és újra felmerül az iszlám valláshoz való viszony. Ma Nyugat-Európában, amikor a szabad vallásgyakorlás jegyében egyre több mecset épül, újra kell értékelnünk ezeket a hitvédelmi elveket, és más oldalról kell megközelíteni e súlyos kérdéseket. Ma a személyiség kiállása a fontos, hiszen a johannitaság elköteleződés a keresztény hit mellett. Nem egy szimplán humanista szervezethez tartozunk, hanem egy ősi keresztény szervezethez, az egyházhoz és ennek értékrendje szerint igyekszünk élni. Ez önmagában jellé lehet posztmodern korunkban.
Egyébként érdekességképpen megjegyzem, hogy Nagy-Britanniában, ahol a rend hátterében az anglikán egyház áll, ad absurdum felvettek egy iszlám vallású embert is a rend tagjai közé. Ez persze teológiailag képtelenség, de anglikán viszonyok között mégis megtörtént. Persze, tudjuk, hogy ott sok más meghökkentő esetre is rátalálhatunk. Ugyanakkor diakóniai szolgálatot végző rendünk például a Szentföldön olyan szemkórházat is üzemeltet, ahol többségében muszlim rászorulók kapnak ellátást. Én ezt az irányt tartom inkább követendőnek.

– Hogyan lehet az, hogy ebben az egyik ágában alapvetően diakóniát végző rendben nincsenek nők? Van szó esetleg arról, hogy nyitás történik ilyen irányba a tagfelvételben?

– A rend gazdag keresztény tradícióval rendelkezik, amelynek jellemzője volt, hogy nem vettek fel a tagok közé nőket. 900 évig ez így volt és gondolom, ezután is így lesz. Az igazi pluralizmusban helye van olyan szervezetnek is, amelybe csak férfiakat vesznek fel.
A rend munkáját természetesen nők is segítik. A segítőszolgálat sokrétű munkájában aktívan részt vesznek a hölgyek.

– A magyar tagozatnak mekkora a tagsága?

– Száz fő felett vagyunk. A magyar tagozat három altagozatra bontva él. Kárpát-medence, Nyugat-Európa, és a tengeren túli rész. Az utóbbi kettő tagsága elöregedőben van, így lehet, hogy a későbbiekben meg is fog szűnni. Az lenne a legjobb, ha minden évben átlagosan legalább 5-10 fővel gyarapodhatnánk. Nyitottak vagyunk arra, hogy akár evangélikus gyülekezeti alkalmakon, iskolákban, intézményekben is, bemutassuk a lovagrend történetét, jelenlegi munkáját. Jó lenne, ha nem csak a Vöröskereszt szervezésében zajlana az elsősegély szakkör iskoláinkban, hanem a Johannita Segítőszolgálat is egyre nagyobb szerepet vállalhatna e téren. Terényben lévő új táborhelyünk szeretettel várja a táborozni óhajtó iskolákat, ifjúsági csoportokat.
Kérjük lelkészeinket, egyházi vezetőket, ajánljanak figyelmünkbe olyan az evangélikus és református gyülekezetekben szolgáló személyiségeket, akiknek élete és szolgálata köztiszteletnek örvend.  Sok karitatív szervezet tagságát keresztyén emberek adják. Ez helyes, de jó lenne, ha egy ilyen régi hagyományokkal bíró, veretes közösség is, mint amilyen a Johannita fraternitás is, jobban benne élne egyházi köztudatunkban. Az ajánlásokat szívesen fogadjuk, és örömmel beszélünk a johannita lelkiségről és életformáról.  

Honlap: http://www.johannita.hu/