Fontos a jó Szigetelés! – A keresztény misszió segítőivel beszélgettünk

Piross Antal a Közös Pont sátrat vezette a Sziget Fesztivál alatt.

– 11 éve jár a Közös Pont csapata fesztiválról fesztiválra. Kik indították el ezt az ökumenikus kezdeményezést, illetve te magad hogyan csöppentél bele ebbe a munkába?

– A Közös Pont sok szempontból úttörő, alulról jövő kezdeményezés. Az ötletet, hogy az egyházainknak jó volna megjelenni a Sziget Fesztiválon, illetve más fesztiválokon, 11 éve követte először tett. Ehhez az akkor megalakult Ökumenikus Ifjúsági Alapítványon keresztül, a három történelmi keresztyén egyház is megadta a támogatást. Az Alapítványnak azóta is ez az egyik legnagyobb projektje. Azóta már más fesztiválokon is jelen vagyunk. Én magam már hatodik éve veszek részt a Közös Pont munkájában, az idei Szigeten pedig sátorvezető voltam.

– A Sziget Fesztivál volt az utolsó állomás a nyáron, milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok idén?

– Ahogy maga a fesztivál, a Közös Pont sátor is évről évre változik, formálódik, de lényegét tekintve ezek a változások apróbb részleteket érintenek, hiszen már jól bevált, kialakult programot hozunk. A témák, kérdések, amik a fiatalokat foglalkoztatják jórészt állandóak, például gyakran előkerül a hit, vagy a család témaköre. Mivel a Sziget Fesztiválon nagyon sok a külföldi fiatal, fontosnak tartjuk, hogy őket is be tudjuk vonni a programjainkba. Ennek jeleként most először tartottunk angol nyelvű ökumenikus istentiszteletet.

– Milyen programok várták a Közös Pont sátorba betérőket?

– Az egyik régi népszerű programunk az alkoss sarok, rajzolni lehet a napi témáinkkal kapcsolatban, amikért ajándékokat is szoktunk adni. Az a tapasztalatunk, hogy a rajzolás nagyon jó eszköz a beszélgetések indításához, a kapcsolat-teremtéshez. Esténként teaházzal készülünk, ami esetenként akár hajnali ½ 3-ig, – amíg be nem zárunk – tartó beszélgetésekbe tud torkolni. Tartunk előadásokat, rendszerint meghívott előadókkal (interjúnk napján például a keresztyénség és a környezetvédelem kapcsolata a téma).
Az utolsó nap, a vasárnap az, ami teljesen eltért a többi naptól, amikor a nap folyamán istentiszteleteket, illetve katolikus szentmisét is tartottunk.

– Tartottatok az angol nyelvűn kívül máskor is ökumenikus istentiszteletet?

– Természetesen, sőt idén a fesztivál szervezőinek felkérésére, a Hungarikum falu helyszínen tarthattuk az ökumenikus szertartást.

– Idén a szervezők bejelentése alapján, 385 ezer ember látogatott el a fesztiválra. Nektek van olyan statisztikátok, adatotok, hogy ebből a hatalmas tömegből hány embert szólítottatok meg?

– Először is az említett hatalmas szám nem ennyi különböző embert takar, hanem a Szigeten naponta megfordulókat összeadva jönnek ki ezek a számok, hiszen egyszerre a Szigeten körülbelül hatvanöt-ezer ember lehet.
A sátrunkban megfordulók száma naponta úgy százhatvan körül mozog, ebből sokakkal nyílik lehetőség hosszabban elbeszélgetni. Ami azonban talán ennél is fontosabb, az maga a jelenlét. Sok különböző egyházi és civil szervezet jelenik meg a fesztiválon, természetes, hogy nekünk, a történelmi egyházaknak is köztük a helyünk, ahogy a világban is jelen vagyunk.
Maga a sátor az egyik különösen forgalmas helyen áll, így sok tízezer fiatal látja, érzékeli a jelenlétünket, ami önmagában is legalább olyan fontos, mint maguk a programjaink. Természetesen a hatást még nehezebb mérni, számokban kifejezni pedig reménytelen lenne. Ha úgy nézzük, hogy ennyi emberből hányat tudunk konkrétan megszólítani, lehet, hogy nagyon alacsony százalékos eredményt kapnánk. A másik oldalról viszont, nézhetjük úgy is, hogy akiknek egy ilyen könnyűzenei fesztiválon is van igényük az elcsendesedésre, a keresztyén közösségre, azoknak biztosítani tudjuk erre a lehetőséget. Ez különösen is igaz azokra, akiket a hétköznapok körülményei, vagy rutinja tart távol az egyházainktól. Kiszakadva, lerázva kicsit a mindennapi terheket, gátlásokat, nálunk könnyedebb, kötetlen formát találnak. Itt bátrabban tehetik fel a szívüket nyomasztó kérdéseiket.

– Összesen hány munkatárs/önkéntes vesz részt ebben a munkában?

– A Sziget Fesztivál munkatársi gárdája 27 fő, amiből 26 önkéntes. A sátorban, egy időben körülbelül hat munkatárs dolgozik, váltott műszakokban. Ez a szám nagyságrendileg hasonló a többi fesztiválon is, például a Volt Fesztiválon, ami méretét tekintve legkisebb, 20 munkatárs dolgozott.

– Van lehetőségetek a munka mellett a szórakozásra? Ki finanszírozza a munkatársak költségeit?

– Ahogy említettem a munkatársak önkéntesek, de a belépőt és munkaidőben az étkezést az ÖKI fizeti. Meg kell említeni, hogy a szervezők részben ingyen, részben pedig jelenős kedvezménnyel biztosítják a munkatársak belépőit, ami az árakat ismerve óriási segítség.
Kimondhatjuk, hogy munkaidőben nincs költségük az önkénteseknek, ami pedig a szabadidőt illeti, amikor nem vagyunk szolgálatban, igyekszünk mi is eljárni koncertekre, előadásokra, mint a többi látogató.
A keresztyén fiatalok is ezen a bolygón élnek, részt veszünk szabadidőnkben a koncerteken, programokon, ez természetesen sokak szemében növeli a hitelességünket, hiszen látják a szigetlakók, hogy mi sem kívülállók vagyunk.

– Van lehetőségetek utógondozni az ilyenkor kialakult új kapcsolatokat?

– Gyakori példa, hogy visszatérnek a fiatalok évről évre hozzánk, és van, hogy első lépcsőként velünk találkozik valaki, majd otthonába visszatérve a helyi közösségbe kapcsolódik be.
Ami egyébként kifejezett törekvésünk is, vagyis igyekszünk arra sarkallni a fiatalokat, hogy a helyi közösségekhez találjanak utat. Ezért van az, hogy évközben nem szervezünk találkozókat, közösséget, hiszen nem célunk alternatívát mutatni, sokkal inkább kedvet szeretnénk csinálni a már meglévő közösségek megismeréséhez.
Fontos, hogy láttassuk a küldő egyházakat, akiknek kérésére ezt a missziót végezzük. Az évközi programok amiatt sem volnának kivitelezhetőek, mert egy fesztivál közönsége az ország, a Sziget esetében pedig a világ minden tájáról érkezik. Ezért is fontos, hogy innen is a helyi közösségeket erősítsük.

– Okozott valaha feszültséget, csalódást, hogy egy sokkal fiatalosabb, felszabadultabb keresztyénséget látnak a fesztiválozók rajtatok keresztül, mint amit később otthon találnak?

– Természetesen van rá példa, de lehetőség szerint igyekszünk olyan közösségeket ajánlani a lakhelyük körül, ahol tudjuk, hogy jól működik az ifjúsági munka. Ez természetesen nem sikerülhet mindig, viszont ha már ide eljutunk, ez gyakran továbbvivője a beszélgetésnek, ugyanis gyakran derülnek ki érdekes vélemények, a jó vagy rossz ifjúsági munkáról. Gyakran igen személyes történeteket hallunk a kérdés kapcsán, hogy hol, miért nincsenek fiatalok egy gyülekezetben.

– Példaértékűnek és gördülékenynek tűnik kívülről az, ahogy a három felekezet fiataljai a közös pontok és nem az elválasztó különbségek mentén együtt dolgoznak. Ezt belülről is így látjátok, vagy előfordulnak felekezeti nézeteltérések? Úgy is kérdezhetném, hogy mi a Közös Pont?

– Mi a Közös Pont? Mindenképp Jézus Krisztus az a közös pont, aki/ami a legalapvetőbb és minden felekezeti különbségen túl mutatva is elvitathatatlanul köt bennünket egymáshoz. Ez valóban belülről is nagyon jól működik, aminek a fesztivál-programokon túl van is egy olyan mellékhatása, hogy évről évre hatvan-hetven fiatal olyan erősen éli meg az ökumenét, hogy az évközben is jelentős pluszt ad az életünkben, és hosszú távon az egyházaink életében is.
Az a tény, hogy protestánsok, katolikusok dolgozunk együtt, de gyakran ez olyannyira nem számít, hogy sokszor nem is tudjuk biztosan, egyikünk-másikunk milyen felekezetű. A nyilvánvaló felekezeti különbségek pedig gyakran igen jó hangulatú, mély beszélgetések, barátságos viták alapjául szolgálnak. Az a mód, ahogy itt mi az ökumenét megéljük, az tényleg példaértékű és gördülékeny.

– Van olyan szándék, illetve törekvés az egyházak részéről, hogy az így gyarapodó évtizedes ökumenikus együttműködés tapasztalatait közegyházi szinten is kamatoztassák?

– Úgy gondolom, hogy az Ökumenikus Ifjúsági Iroda az, amelynek a munkájában ez leginkább hasznosul. Ők biztosítják a Közös Pont hátterét, és az általunk szerzett tapasztalatok a többi programjukban is hasznosulnak. Nyilván minden program esetében, így a Közös Pont előkészítésében is fontos lépés, amikor az ifjúsági referensek leülnek egyeztetni, eggyel több fórumot nyitva az egyházaink közti párbeszédre. Ezen túl még sok informális csatornán halmozódnak a tapasztalatok. 

Ribárszky Ákos evangélikus iskolalelkész Orosházáról csatlakozott a Közös Ponthoz.

– Ez az első alkalom, hogy Sziget-csapat tagjaként részt veszel a Közös Pont munkájában. Mi vonzott ide, miért jó részesévé válni egy ilyen missziónak?

– Annak, hogy hogyan kerültem ide elég profán oka volt. Körmendy Petra, a Budapesti Egyetemi Gyülekezet evangélikus lelkésze keresett meg és hívott el erre a munkára. Természetesen régebben már a Teológián is hallottam a Közös Pontról, tudtam kik ők, és mit csinálnak. Magát a fesztivált az önkéntesek számára egy komoly képzés előzi meg, ahol segítünk felkészülni többek közt lelkileg, a reájuk váró feladatokra, kihívásokra. Fontos eleme volt a felkészítésnek, hogy teológiai hátteret adjunk a hét és minden nap témájának. A téma idén a szeretet volt, ezt jártuk körül nap mint nap a szigetlakókkal, a fesztivál egy hete alatt, különböző nézőpontokból.

– Tudnál konkrét példát mondani olyan szituációra, amire a felkészítés nélkül nehezebben reagálhattak volna az önkéntesek?

– Tipikus példa a kötözködő típus. Kétféle kötözködő szokott előfordulni: Az egyik fogékony a beszélgetésre és meghallgatja az érveidet. A másik elmondja a véleményét, de nem kíváncsi a tiédre. Velük nehezebb mindig a kontaktusteremtés. Persze egyikkel sincs probléma, ha az ember helyén tudja kezelni. Ők is kereső emberek, azzal együtt, hogy sokszor maguk sincsenek ezzel tisztában. Óriási türelemmel kell a betérők felé fordulni.

– Miért tartod fontosnak ez ilyen jelenlétet?

– A betérő fiatalok jó része keresi önmagát, válaszokra vágyik. Ezeket a válaszokat mi is segíthetünk megtalálni, ha nem tesszük, akkor esetleg máshol keresgélnek. Úgy gondolom, hogy felelősségünk megmutatni, hogy a keresztyénség létező alternatíva. Sokan nagyon pozitívan fogadták, hogy egy ilyen helyen megjelenünk, és különösen is, hogy közös sátorban, együtt tesszük. Ez sokakban ledönt bizonyos negatív sztereotípiákat az egyházainkról. Fontos, hogy odajöhetnek, feltehetnek olyan kérdéseket, amiket más közegben nem tennének, elmondhatnak olyan véleményeket, mit máshol talán meg sem fogalmaznának.

– Mi volt a legnagyobb élményed a Szigeten?

– Nehéz konkrét élményt kiemelni. Minden nap apró csodákból épült fel, minden beszélgetés más volt. Egész másként csodálatos és megrázó élmény egy rákból gyógyuló lánnyal beszélgetni, mint a szerelmi bánatában zokogó fiút meghallgatni. Más, de éppoly értékes élmények ezek, nem tudnék választani, a sok intenzív hatás közül. Az egész munka nagy élmény volt, kezdve a segítőkkel való munkától a hajnalig tartó beszélgetésekig.

– Lelkészként mi volt a feladatod?

– Elsősorban az egymást váltó önkéntes staféták lelki felkészítése, majd amikor végeztek, az élmények levezetése. Ezek a legfontosabb munkák, amit ilyen helyen egy lelkész végezhet, hiszen gyakran igen intenzív élményekkel fejezik be a műszakot a fiatal segítőink, rájuk is rájuk fér a lelki támasz, gondoskodás.

Nagy Krisztián római katolikus papot is sikerült megszólaltatnunk.

– Miben látod a legnagyobb értékét a történelmi keresztyén egyházak ilyen közös megmutatkozásának, különösen is egy ennyire speciális helyen?
Hogyan egyeztethető össze ez a fajta közös pontokon nyugvó, azokat előtérbe helyező kezdeményezés, egyházaink gyakran a különbségeket hangsúlyozó viszonyával?

– Legnagyobb értékként magam részéről azt látom, hogy alulról jövő kezdeményezésként megvalósul egy olyan toleráns együtt, egymás mellett élés, ami nagyban nem megy. Ez sok szempontból túl mutat az ökumené gondolatán. Itt elfogadjuk egymást és nem a különbségekkel foglalkozunk, így itt az egység valósul meg.

– Van remény szerinted arra, hogy ez a kezdeményezés folytatódhat az ökumenikus mozgalomban, hosszabb távon segítve egyházaink párbeszédét?

– Ezt azért elég sikamlós témának tartom, és messzemenő következtetéseket nem vonnék le az itt végzett munkából. Ez a három egyház ökumenikus megnyilvánulása egy alulról jövő kezdeményezésként.
Persze gondolkoztunk azon, hogy mi lenne, ha szerveznénk közös alkalmakat, istentiszteleteket. Sokan óvnak ettől, rámutatva a veszélyre, hogy úgymond „elszektásodhat” a dolog, kiválva a küldő közösségekből, valamiféle egység-közösségé válva, vagy legalábbis hamar megbélyegezhetnének bennünket ilyesmivel. Ez pont szembe menne azzal a kifejezett törekvéssel, miszerint itt is az egyházainkat képviseljük, erősíteni igyekezve a helyi gyülekezetek ifjúsági és ökumenikus munkáját. Ennek itt ez a műfaja, ami korlátozódik a fesztiválokra és sem több, semmi kevesebb nem szeretne lenni.

– Miért működik ennyivel jobban az együttműködés itt, mint a hétköznapokban?

– Nem gondolom, hogy itt jobban működik illetve, hogy évközben kevésbé. Ezek az emberek, akik itt önkénteskednek, vagy akik betérnek beszélgetni, nem nyitottabbak, toleránsabbak itt, mint a hétköznapokban. Ez épp fordítva működik, ide a nyitott, toleráns fiatalok jönnek önkénteskedni, és a betérők közt is őket találjuk többségben, hiszen így kerülnek ide. Ugyanúgy élünk itt, mint otthon. Ugyanabban a világban élünk a hétköznapokban is, ez nincs másként itt sem. Természetesen előfordulnak olyanok, akik beszólni jönnek hozzánk, de természetesen a misszió lényege nem az, hogy a saját véleményünket osztó emberekkel veregessük egymás vállát, hanem, hogy olyanokkal is szóba elegyedhessünk, akiknek esetleg gyökeresen eltér a véleményük a mienktől.

Kovács József református lelkészként volt jelen a Közös Pont sátorban.

– Református lelkészként mi a legfontosabb érv amellett, hogy ezt a hetet a Sziget fesztiválra kell szánni, szemben más nyári programokkal?

– Mert a Közös Pont nagyon fontos feladatot lát el azzal, hogy jelenlévővé teszi az egyházakat, nem is egy fesztiválon, hanem általában a fiatalok között. Ők meg hagyományosan például a fesztiválokon vannak jelen.

– Miért fontos számodra az ilyen fajta ökumenikus jelenlét egy fesztiválon, mint a Sziget?

– Mert egyáltalán így van. Az ökumené szép szavakból és különleges, protokolláris eseményekből illetve tiszteletre méltó helyi kezdeményezésekből áll, néhány erős, személyes kötődés alapján. A Közös Pont azonban egy több mint tíz éve tartó közös munka, felbecsülhetetlen értéke van! Együtt dolgozni napról napra, évről évre, miközben újabb és újabb emberek lépnek be és aztán viszik magukkal a közös munka áldásait – mindezt igazán nem is lehet eléggé értékelni.

– Mi volt a legnagyobb élmény számodra az idei fesztiválon?

– Éppen arról beszélgettem egy stábtaggal, hogy nem biztos benne, hogy jól csinálja, amit csinál, lehet, hogy jövőre nem is fogjuk felvenni a csapatba, nem komolyak a beszélgetései, fáradt is...stb. Mondtam, hogy ez is egy út. Néha itt, néha máshol tartunk. Pár perccel később mellénk lépett egy srác, leült és megkérdezte, hogy van-e katolikus pap a sátorban, mert szeretné megkérdezni, hogy mi a teendője akkor, ha egyházi esküvőt akar, de nincsen megkeresztelve a menyasszonya. Elindult egy beszélgetés a jövőről, közösségekről, szokásokról, gyereknevelésről. Szóval nagyon fontos dolgokról. A stábtag lány pedig megoldást talált a kérdésére.

A szervezők – egyelőre – a 2010-es Sziget Fesztiválon készült képeket bocsátották a rendelkezésünkre, de ígéretük szerint – az első szusszanás után – ezeket az idén készült képekre cserélhetjük.