A Genfestről beszélgettek a Fokoláre Mozgalom elnökével

– Alig néhány évtizede a nagy ifjúsági találkozók még különleges jelentőséggel bírtak. Ma már más világban élünk. A fiatalok előtt kitárult a világ, sokszínű nemzetközi barátságokat köthenek, és a közösségi hálókhoz csatlakozva közös eszményeik mentén is találkozhatnak. Számos nemzetközi meeting és konferencia hangzatos záródokumentumot bocsát ki, amelyek aztán nem sok konkrét változást hoznak a világban. Ebben a közegben hogyan látja Ön a Genfest szerepét és jelentőségét? A megváltozott helyzetben mi az, amit esetleg újra kell gondolnia a mozgalomnak?

– Tizenkét évvel a legutóbbi Genfest után, a mostanit nagyon várta az egész mozgalom. A fiatalok pedig a 2012. május 1. és 2013. május 1. közötti évet a Genfest évének tekintik, ami nagyon jól kifejezi, hogy mindkét rész fontos: a nagy nemzetközi találkozó és a folytonosság a hétköznapi életben, amit ők a weben is megélnek.

A pápa a 2011-es tömegtájékoztatási világnapra írt üzenetében nagyon fontos gondolatot írt az új technológiákból fakadó „széleskörű kulturális átalakulásról”, amely nemcsak a kommunikáció módját, hanem önmagában a kommunikációt is megváltoztatja.

A pápa nagyon világosan elemzi a fiatalok által olyannyira kedvelt közösségi hálókban rejlő erőt, lehetőségeket és azok korlátait. Arra hívja a keresztényeket, hogy kreatívan legyenek jelen benne, „mert ez a háló szerves része az emberi életnek”. „A világháló – mondja a Szentatya – hozzájárul az intellektuális és spirituális tudat új és összetettebb formáinak kifejlődéséhez és meggyőződéseink egymással való megosztásához.” Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy „a virtuális kapcsolat nem helyettesítheti és nem is szabad helyettesítenie az emberekkel való közvetlen kapcsolatot életünk semmilyen szintjén sem”.

A mi meggyőződésünk az, és ezt megerősíti annak a sok fiatalnak a lelkesedése, elkötelezettsége és fáradozása, akik itt akartak lenni Budapesten, hogy a fiatalok szomjaznak az olyan autentikus, mondhatnám, „globalizáló” emberi kapcsolatok után, amelyek egész emberi mivoltunkat érintik. Tagadhatatlan, hogy csak a személyes kontaktus során élhetjük meg a másikkal való találkozás örömének teljességét,  a különbségekből fakadó kihívásokat és gazdagodást, a közös eszmények erejét, amelyekért érdemes együtt  küzdeni. A Genfest az a pillanat, amikor ezek a fiatalok láthatják megvalósulni az egységet és testvériséget, amelyben hisznek és amelyért tevékenykednek.

A mozgalom, amikor szembenéz ezzel a kihívással, azt is tudja, hogy az egység karizmája, amit Istentől kapott ajándékba, egybecseng az emberiségnek azzal a hivatásával, hogy egyetlen családként tekintsen önmagára és így is éljen. Kölcsönös egymástól való függőségben és szolidaritásban, amit az Ön által vázolt új kulturális helyzet csak meggyorsít és felerősít. Következő lépésként meg kell találnunk, ki kell dolgoznunk a konkrét formákat, módszereket. Ezeknek az átgondolása természetesen már elkezdődött és folyamatos a mozgalomban, globálisan és a konkrét helyi rendezvények esetében is. Hiszem, hogy ez a Genfest is fontos lépés ebben, nemcsak mint rendezvény, hanem úgy is, mint a fiatalok közötti megosztás folyamata, ami a felkészüléssel kezdődött és konkrét projektekben folytatódik. Olyan tapasztalat, ami jelentős lökést fog adni nekünk. Különösen fontos, hogy fiatalok és felnőttek együtt gondolkodjunk ezeken a kérdéseken.

– A nemzetközi Genfesteket eddig mindig Rómában tartották. A mostani helyszínválasztásnak – egy közép-európai ország, azon belül is Budapest – van valami üzenete?

– Természetesen igen, határozottan van! Először is a mozgalom történetében ez mindenképpen új szakaszt jelent, amelyben érezzük, hogy közösen fel kell fedeznünk, hogy a „globális koncertben” az egyes népek és országok milyen gazdagságot és sajátosságot tudnak felkínálni. A különböző országok közül, amelyek a Genfest lehetséges helyszínei voltak, több okból is Magyarországra esett a választás. Nem utolsósorban azért, mert a 2006-os nagy rendezvényünket itt tartottuk, amely rendkívüli nyitottságra és fogadtatásra talált, ezenkívül nagy hatékonysággal zajlottak a dolgok. Az állami intézmények és a civil társadalom ez alkalommal is nagyon szívélyesen fogadták az eseményt, amiért valóban nagyon hálásak vagyunk. Úgy érezzük, hogy óriási lehetőséget is jelent a fiataloknak az, hogy egy másik kulturális, társadalmi és politikai helyzetű országgal léphetnek kapcsolatba. Ezenkívül Magyarország és különösképpen Budapest történelmének egészen a génjeiben van az egység keresése a különbözőség ellenére: Budapest különösen is a hidak városa. Úgy vélem, hogy ebből adódóan igazán megfelelő hely, hogy továbbadjuk mindenkinek: meg lehet valósítani a testvériséget úgy, hogy megmarad az a gazdagság, ami kiben-kiben ott van.

– Hogyan vonná meg a most véget ért Genfest mérlegét? Milyen újdonságot hoz ma a mozgalomnak?

– Még túl korai lenne teljes mérleget készíteni, mindenesetre ezt több szempontból kellene felvázolni: mit jelentett a mozgalmon belül és azon kívül; Magyarországon és általában véve a közép- és kelet-európai országokban (a Genfest résztvevőinek negyede innen érkezett), a többi képviselt országban, majd azokban is, ahol más módot kellett találniuk a részvételhez, például azt, hogy a közösségi hálókon keresztül legyenek jelen; fel lehetne vázolni a fiatalokra, de a többi nemzedékre vonatkozóan is. Ez utóbbival kapcsolatban úgy vélem, hogy ennek a Genfestnek az egyik jellemzője éppen az volt, hogy új lökést adott a nemzedékek közötti kölcsönös bizalomhoz; annak mélyebb felismeréséhez, hogy a generációk kiegészítik egymást, amiből sokat tanulhatunk. Valódi, konkrét eredményt azonban a bemutatott projektek megvalósulásakor láthatunk majd.

Most, közvetlenül a Genfest után azt mondhatom, hogy nagy örömet és reményt hagy bennem, mert láttam ezeknek a fiataloknak a radikalitását és elkötelezettségét. Nagyon magukénak érezték a meghívást, hogy a magasba tekintsenek, Isten oldalán álljanak, hozzátegyék pótolhatatlan részüket a társadalom építéséhez úgy, hogy mindent beleadnak és elkezdenek konkrétan szeretni minden felebarátot habozás nélkül. Amikor átvonultak a városon, az örömteli és ragyogó menet a mosoly városává változtatta Budapestet. Sokan felfigyeltek rá, nagyra értékelték, megköszönték nekik és csatlakoztak hozzájuk, büszkén arra, hogy ők látták vendégül és támogatták ezeket a fiatalokat.

A saját országukba való hazatérésükkel szeretet és öröm árad majd szét az egész világon.