„Vállaljuk a folyamatos készenlétet” – Beszélgetés Pál Diana orgonaművésszel

– Mikor és hogyan merült fel az ötlet, hogy a kelenföldi evangélikus gyülekezet is csatlakozik a nyitott templomok éjszakája programsorozathoz?

– Véletlenül jutott tudomásomra tavaly nyáron, hogy felkérik gyülekezetünket is, vegyen részt a 2011-es szakrális művészetek hete első napján, és nyissa ki templomának kapuját az érdeklődőknek. Rögtön felajánlottam segítségem az est megszervezésében, hiszen rendkívül nagy lehetőséget láttam abban, hogy a kultúra, a művészetek és a vallás ne csak a liturgikus keretek között, hanem tágabb megfogalmazásban is „megszólalhassanak”, hogy a távolról jövők is otthon érezhessék magukat templomunkban.

– Mik voltak a tavalyi év tapasztalatai, és milyen konzekvenciákat vontak le a tavalyi „első kísérletből”?

– A tavalyi esztendőben a három művészet – a zeneművészet és az irodalom, (szakrális) térben elhelyezve – egysége adta a vezérgondolatot, így ennek tavalyi sikere nyomán az ide szeptemberi nap is e hármas jegyében telik. Azt hiszem, munkatársaimmal egyetértésben sikeresnek mondhatjuk a tavalyi bemutatkozásunkat, hiszen szép számmal jöttek el templomunkba az érdeklődők. Így az idén már sokkal rutinosabban bonyolítjuk le az estét. Most kicsit nagyobb a műsorválaszték, és kicsiktől a „nagyokig” mindenféle korosztálynak kínálunk érdekes programokat.

– Miben fogalmazná meg ennek a kihívásnak a lényegét? Hiszen ez nem egy „hagyományos gyülekezeti program”.

– Ahogy említettem, rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a művészet, a vallás ne csak egy bizonyos körre tartozzon, egy bizonyos helyszínen. Modern világunk mindenféle válsággal küzd, és ezek között talán nem is a legfontosabb a biztonságosnak hitt anyagi világunk válsága – sokkal inkább fenyegető az emberek, kapcsolatok válsága, a kultúra, a művészet és a vallás eltűnése a mindennapi életünkből. Ezért jó összejönni, közös spirituális élményeket, értékeket teremteni. S ez újra lehetőséget adhat az embereknek vallásuk aktív gyakorlására. Ezen az estén lehetőséget nyújtunk a hozzánk betérőknek mind szellemi, mind lelki feltöltődésre és elcsendesedésre.

– Miben lesz más az idei program, mint a tavalyi? 

– A nap témája a zsoltárokhoz kapcsolódik; majd’ minden program a Biblia eme ősi könyvét idézi. Idén a gyermekekre is gondoltunk, így játékos foglalkozás lesz számukra Zsoltárosok, bibliai hősök címmel. A fiatalok pedig, akik a könnyedebb „egyházi” muzsikát szeretik, hallgathatnak és együtt énekelhetnek a My Friends vokál tagjaival spirituálékat, gospeleket. Az idén a filmművészet is szerepet kap nálunk: Grunwalsky Ferenc filmetüdjeiből láthatunk részleteket. A filmrendező-operatőr Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításait dolgozza fel két kiváló színész, Pálfy Kati és Csuja Imre tolmácsolásában.

– Milyen programokat emelne ki a bőséges kínálatból?

– A fent említett programokon túl egy egyedülálló együttes, a négy gambásból álló Custos Viol Consort lép fel nálunk Károly Edit szopránénekessel. A rendkívül ritkán hallható hangszercsoport a zeneirodalom izgalmas korszakaiból játszik válogatást. Nagy örömömre elfogadta meghívásunkat Pazár Béla Ybl-díjas építész is, aki az avantgárd és tradicionális építészet együttéléséről tart vetített képes előadást.

– Melyek a hosszú távú tervei ezzel a programsorozattal?

– Természetesen szeretnénk hagyományt teremteni az immár második éve megszervezett eseménnyel, ezért igyekszünk a folytatás lehetőségét is megteremteni. Munkatársaim nagy odaadással álltak az ügy mellé, ez a program csak az ő aktív részvételükkel valósulhat meg. Bízom benne, hogy templomunk olyan hellyé válik, ahova jó betérni olyanoknak is, akik a szépre, az értékesre vágynak, akik maguk is meg akarják teremteni saját életük „művészeteit”, és igényessé válnak hitük gyakorlására is.

– És végül hadd kérdezzem meg: ön szerint hogyan lehetne elérni azt, hogy a templomok többet legyenek nyitva?

– Talán azzal, ha igenis vállaljuk a folyamatos készenlétet, ha nyitottabbá válunk egymás felé, embertársaink felé, és ennek megvalósításához saját időnkből, energiánkból is készek vagyunk áldozni. Nem gondolom, hogy csupán anyagi feltételei vannak annak, hogy egy gyülekezet élete izgalmassá, vonzóvá váljon, sokkal inkább az egyes emberek személyes hozzáállásán, hitén múlik. Ilyen és ehhez hasonló közösségi programok hozzásegíthetnek minket igazi emberi találkozásokhoz.