„Tervem az, hogy a fiatalokban is megtartsam a kötődést templomukhoz, gyülekezetükhöz” – Interjú ifj. Domokos Jenő zajzoni lelkésszel
Ifj. Domokos Jenő több mint másfél éve Zajzonban szolgáló evangélikus lelkészt kérdezte az evangelikus.net magáról, munkájáról, szórakozásról és fiatalokról. Hosszabb külföldi tanulmány és szolgálat után úgy döntött, otthon szeretne élni, hegyet mászni, rádiózni, zenélni, fiatalokkal foglalkozni és a rá bízott gyülekezetet pásztorolni. Forrás: evangelikus.net / Hankó Szilamér
Ev.net: Melyik életed legelső emléke?
D.J.: Születésemre nem emlékszem, de szüleim azt mondták, hogy 1978. augusztus 11-én születtem és az az igazság, hogy a születési bizonyítványom is alátámasztja állításukat. Zsomborról viszont vannak már emlékeim. Édesapám ott volt lelkész egy ideig. Innen Türkösbe költöztünk és igazából itt nőttem fel Négyfaluban.
Ev.net: Korán elkerültél otthonról, Magyarországon végezted a középiskolát és a teológiát is. Mi indít egy 14 éves fiatalt arra, hogy más országba menjen tanulni? Milyen élményekkel jöttél haza?
D.J.: Magyarországi tanulmányaim egy elég gyerekes döntéshez kapcsolhatók. Próbából elmentem az akkor újrainduló Békéscsabai Evangélikus Gimnázium felvételijére 8. osztály félévtájt és felvételt nyertem. Így, hogy tudtam, már felvettek valahova, nem volt már motivációm megtanulni az akkoriban felvételire kért román kommentárokat. Jó lesz nekem az a magyarországi suli, mondtam magamban. Minden esetre gyerekes döntés ide vagy oda, de jó döntés volt, nem bántam meg. Innen egyenes út vezetett a budapesti teológiára.
Első szolgálati helyem Szarvas Ótemplomban volt. Most is szívesen gondolok az ott eltöltött két évre és az ottani ismerőseimre. Innen egy év Mezőtúr-, Gyomaendrődi szolgálat után meghívást kaptam Békéscsabára az evangélikus gimnáziumba, hogy legyek iskolalelkésze annak a sulinak, amelyben én is érettségiztem. Kedves emlékek fűznek Békéscsabához, de valahogy ezzel visszatértem arra helyre, ahol „magyarországi pályafutásomat” elkezdtem. A kör bezárult és én egy hirtelen döntéssel elhatároztam, hogy most van az alkalom arra, hogy visszamenjek szülőföldemre.
Ev.net: A lelkészi szolgálaton túl, mi foglalkoztat még?
D.J.: Nagyon szeretek a hegyekben barangolni és ebből a szempontból, nem tagadva lokálpatriotizmusomat, nincs szebb hely a világon, mint a Kárpátok kanyarulata. A hobbi és szórakozás így nagyrészt a hegyekhez kapcsolódik, de az a baj, hogy nagyon sok van és jelenleg nincs mindenre időm. A sziklamászás az, amit heti rendszerességgel gyakorlok, de igyekszem minden évben legalább egy magashegyi túrát tenni. Ezen kívül síoktató vagyok, szeretek korcsolyázni és újabban barlangászni is. A Brassói EKE ifjúsági alelnöke vagyok, az itteni feladataimat is sajnos az idő hiányában csak felületesen tudom elvégezni. Van rádióamatőr engedélyem is, az éterben az YO6IBO hívójelre hallgatok, a néptánc is közel áll a szívemhez és a zenélés. Van egy kis zenekarunk és most pont azon vagyunk, hogy összeállítsunk egy repertoárt és szerezzük be a szükséges hangerősítést.
Ev.net: Mi a Nagy Terved?
D.J.: Az a nagy tervem, hogy egyszer kitalálom, hogyan lesz mindenre időm. 
Ev.net: Ifjúsági lelkészként foglalkoztál a hétfalusi fiatalokkal. Melyik a legszebb élményed velük kapcsolatosan? Miben látod a velük való foglalkozás titkát-kulcsát-lehetőségét? Ha meg kellene fogalmazz egy konkrét célt az ifimunkával kapcsolatosan, mi lenne az?
D.J.: Hazatérésemet követően ifjúsági munkával foglalkoztam a brassói egyházmegyében, de igazán hatásosan csak Hétfaluban sikerült tevékenykednem. Nem csak az én érdemem, biztos a jó Isten is besegített annak a közösségnek az egymásra találásában, amely ma is aktív ifjúsági életet él és Hétfalusi Magyar Ifjúsági Klub név alatt tevékenykedik egyházi és világi programokban egyaránt.
Legszebb élményem pedig nincs, egyszerűen szeretem a velük való foglalkozást és élmény a fiatalokkal dolgozni. A titka pedig nagyon egyszerű: köztük, velük kell élni és akkor te is megérted őket és ők is megértenek téged.
Ev.net: Több mint egy éve szolgálsz a zajzoni gyülekezetben. Mi az eddigi tapasztalatod? Milyen lehetőségeket látsz a gyülekezetben? Mi a Nagy Feladat a szolgálati helyeden?
D.J.: A zajzoniak nagy szeretettel fogadtak és ma is amiben tudnak gondoskodnak rólam. Én is megpróbálok eleget tenni az itteni feladataimnak, különösen azért is, mert ez a közösség ragaszkodik egyházához és nem közömbös számára a gyülekezeti élet. Ez megmutatkozik az istentiszteleti részvételben is, de nemcsak. A lehetőségek pedig ugyanazok, mint máshol. Tervem az, hogy a fiatalokban is megtartsam ezt a kötődést templomukhoz, gyülekezetükhöz.
További képek:
