„Itt vettem magamnak egy szószéket!” – Interjú Lendvai Valériával

– Szemben a vizsolyi református templommal, a Biblianyomtatás Házában felújították a XVI. századi nyomdát, és most a turisták látogathatják azt a helyet, ahol 1589/ 1590-ben az első teljes szövegű magyar Biblia nyomtatása történt. Hogyan is találták ki azt, hogy ez a nyomda turisztikai látványosság legyen?

– Az egész úgy kezdődött, hogy a jelenleg 54 éves Daruka Mihály úgy gondolta, hogy a magyar kultúra ezen kincsét nem szabad hagyni elveszni. Beleszerelmesedett Mantskovits Bálint nyomdászmester alkotásaiba, hiszen ők a középkori módszerekkel 30 másodperc/oldal sebességgel dolgoztak, erre matematikai bizonyítékunk van. (2 millió oldalt nyomtattak ki röpke másfél év alatt.) Ez a kis nyomdászcsapat valami csodát művelt a Biblia nyomtatásakor, ezért elhatározta, hogy méltó emléket állít nekik, és teljes eredeti valójában újjáépíti a XVI. századi nyomdát. Amikor hozzákezdett, a nagy ötletén és a lelkesedésén kívül nem volt semmije, hiányzott a pénz és a szaktudás ennek megvalósításához.
A szaktudást a szakmától akarta megszerezni, de ők csak csóválták a fejüket, hogy ez nem lesz túlságosan egyszerű. Amikor azonban látták a töretlen lelkesedést, végül felsorakoztak mögé: az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársai, Pelbárt Jenő professzor, vízjelkutató csoportja, a Papír és Nyomdaipari Szövetség, a Budai Várban dolgozó könyvrestaurátorok és az Iparművészeti Múzeum. A sárvári Nádasdy Múzeumban volt már egy hasonló gép, ők is segítettek. Így Daruka Mihály saját maga készített egy XVI. századi modellt. Egyetlen tél alatt olyan integrált szaktudás keletkezett, hogy a következő évben már tisztább és biztosabb alapokkal indulhattak, már csak a turistáknak való nyomdaipari alapismeretek elmondása terén is.

– Ön hogyan ismerkedett meg Daruka Mihállyal?

– Az ő eredeti foglalkozása asztalos volt, és fametszést  is tanult. Nagy tudású, sokat olvasott ember. Többek között a Színház és Filmművészeti Főiskolán is elvégzett egy stúdiumot, kameraman szakon.
Amikor elkészült az első nyomdagép prototípus, egy egyméteres makett, azt a vizsolyi Öreg Nyomdász Vendéglőben az egyik sarokban tekergetve mutatta be a diákoknak, mit és hogyan kellett csinálni egy középkori nyomdában. Elkészítette fametszetből a Biblia első oldalát és ezt nyomtatták ki maguknak a diákok.
Én öt évvel ezelőtt Bózsván táboroztam, átvittek bennünket Vizsolyba, akkor ismerkedtünk meg. Rájöttem arra, hogy ez az ember valami csodát művel itt. A szeme közé néztem, csodáltam a lelkesedését, ahogy beszélt, és láttam, hogy ő nem a rózsaszín fellegekbe beszél, hanem meg is csinálja, meg is valósítja azt, amiről szól. Azt mondtam neki, hogy „Misi, ami csodát te itt művelsz, az nem mehet tovább nélkülem, vegyél be a buliba.” Látszott rajta, hogy azt gondolja, „no, ez az asszony kicsit becsavarodott a jóféle bortól, amit kóstolóba kapott, s majd hazamegy Pestre és kialussza magát”. De nem aludtam ki magam, hanem a kirándulás után újra jelentkeztem nála, így kerültem én bele a történetbe.

– Ön egyébként mivel foglalkozik?

– Magyar és történelem szakos tanár vagyok, 36 évig tanítottam, ma már nyugdíjas vagyok.  Engem a KISZ meg a párt nevelt, a családom nem foglalkozott a vallással, az egyházzal. Meg voltam keresztelve, de a templomba nem jártunk. Közben én is megjártam a damaszkuszi utat, és 180 fokot fordult az életem. Most is azt vallom, hogy nem az a lényeg, ki melyik felekezet tagja, hanem csak az, hogy az ember a Biblia szerint élje mindennapjait.

– Most miben segít Vizsolyban Daruka Mihálynak?

– Budapesten lakom, így például itt az iskolák körében népszerűsítem az ottani bemutatót. Nyaranta a csoportok vezetésében én is segítek, a kiállítást mutatom be nekik, tudományos és biblikus alapokon. Mihály viszont egy interaktív játékot ad elő: készített ugyanis egy dramatizált történetet, amelyben a kirándulók aktív szereplésével eljátsszák, hogyan keletkezett a vizsolyi Biblia. Akár gyerekek, akár nyugdíjas a csoport, nagyon jól szórakoznak rajta, mert fantasztikus népi humorral fűszerezte meg az egész előadást. Az ő feladata tehát inkább ez a kiállításon, mert nekem nem áll jól már ez a fajta előadás.

–  Mikor van nyitva a múzeum?

– Fűtési lehetőségünk sajnos nincsen, ezért április 15-től november elejéig vagyunk nyitva. Nyomtatógépeket, nyomdaipari berendezéseket is láthatnak nálunk, a régi nyomdáktól egészen a táskaírógépekig. Különféle adományokból folyamatosan gazdagodik a kiállításunk.
Alapvetően osztálykirándulásokra, gyülekezeti kirándulásokra, bibliatáborokra, erdei iskolákra, vagyunk beállva, mi magunk is száz fős erdei iskolát üzemeltetünk. Szállást is tudunk biztosítani 9-10 ágyas emeletes ágyakkal. Viccesen azt szoktam mondani, hogy az ördögön kívül mindenkit beengedünk.

– Ki az intézmény működtetője?

– A Colo-Pajzs Közhasznú Kulturális Egyesület, amelynek én vagyok az elnöke. Sehonnan semmiféle támogatást nem kapunk.  A belépőjegyekből tartjuk fenn magunkat. Inkább azonban fejlesztésre fordítjuk a pénzeket.

– Van egy harmadik személy is, aki csatlakozott a csapatukhoz. Beszéljen, kérem, róla is!

–Találtunk még egy megszállott embert, egy aranykezű metsző mestert, Gáspár Pál Szilvesztert, aki valamikor a pénzverdében dolgozott. A XVI. században ólombetűkkel nyomtattak, ezeket azonban előre kimetszették. Nekünk Szilveszter metszi a betűket.

– Hogyan tanulták meg az ólombetűk öntését?

– Mi sem volt egyszerűbb, elmentünk Frankfurt am Mainba, ahol a Gutenberg Múzeumban örömmel fogadtak. A tartományi főpolgármester protokollasszonya fogadott bennünket, meg a múzeum egyik tudományos munkatársa. Korlátlan fotózási lehetőséget kaptunk náluk információgyűjtés céljából. Ott megtanultuk az ólomöntést. Ők lettek a mentoraink, és azóta is maximálisan segítenek bennünket. Azóta Szilveszter metsz, Misi önti az ólombetűket. Elkészítettük a nyomódúcot, egymás mellé rakosgattuk a betűket és kinyomtattuk a Biblia első oldalát, amelyet teljesen korhű formában a hozzánk látogatók maguk is kinyomtathatnak.
Egy ilyen gépet azonban nem lehet géppapírral etetni, ezért meg kellett tanulnunk azt is, hogyan kell merített papírt készíteni. A Diósgyőri Papírgyár ebben is segítségünkre volt. Létrehoztunk egy papírmerítő műhelyt, ahol vizsolyi vízjeles papírt merítünk, amelyen a református templom sziluettje, a Vizsoly szó és az 1590-es dátum látható. Itt a műhelyben a papírkészítés módjáról is szólunk. A 20 perces előadásban a darázsfészektől a kínai merítésen át az itáliai vízjel feltaláláson keresztül az 1700-as évekig, a kézműves papírmerítésig mindenről beszélünk. Ismertetjük a papírfajtákat, a magyar merítés-történetről és a vízjelfajtákról is szólunk, és a papírgyárak történetét is elmondjuk.

– Februárban és júliusban vannak önöknél a nagyobb események. Miért?

– Mantskovits Bálint nyomdászmester leírta, hogy 1589. február 18-án (Boldogasszony havának 18-án) kezdtek hozzá a Biblia nyomtatásához, és 1590. július 20-án fejezték be a munkát. Tavaly nyáron volt egy három napos fesztiválunk. Rákóczi Zsigmond regéci várából lovas hintón ülve, gyönyörű aranyos mentében jött le, s a színpadon az összegyűltekhez szólva elmondta, hogy híveim, magyarjaim, a vizsolyi Biblia a tiszta erkölcs talpköve, a magyar nyelv őrizője volt évszázadokon keresztül, és ami annakidején példa erejű volt az emberek előtt, az a ma embere számára is példaértékű lehetne.
Akkor öntöttük ki az első ólombetűt is. Még él egy 87 éves ólombetű öntő mester, Timkó György, aki kiöntötte a színpadon az első betűt, s közben kicsordult a könnye. Ő maga sem gondolta, hogy egyszer még betűt önthet életében. Majdnem egy év telt el azóta, és idén február 18-án a miskolci Kocsonya-fesztiválon a nagyközönségnek bemutattuk a vizsolyi sátorban az első kinyomtatott oldalt. Korhű ruhákban nyomtattunk, a közönség bevonásával.

– Mit terveznek idén?

– A júliusi fesztivál programja még most áll össze. Az idei feladat a nyomdánál a papír tökéletesítése lesz.  Mi újrahasznosított anyagból dolgozunk, ami laza, puha szerkezetű és nagyon vastag. Erre nem lehet egy egész könyvet kinyomtatni. Az eredeti Biblia len alapú volt. Daruka Misi most lentermesztésen töri a fejét. Amíg saját lenünk lesz, Komáromból, a lenfeldolgozóból szerzett lenkóccal dolgozunk, és kísérletezésbe fogtunk, hogyan tudunk megfelelő súlyú- és tömörségű lenpapírt készíteni.
Jövő évben ki szeretnénk adni egy bibliai könyvet, a János evangéliumát, a korabeli manufakturális módon készítve, középkori rézveretes borítóban. Egyrészt az elég rövid ahhoz, hogy akkorra készen legyünk vele, másrészt a nagyközönség szereti ezt az evangéliumot. Ráadásul az igazi szeretet evangéliumát is ez a könyv tartalmazza.
1517-re, a reformáció 500 éves évfordulójára pedig szeretnénk a teljes Bibliát kinyomtatni, manufakturális módszerrel, 200 példányban. Ezeket ajándékba fogják kapni azok a mecénások, akik felsorakoznak majd e mellé az ügy mellé.

– Hogyan lehet támogatni a nyomtatást?

– Egyrészről kezdeményeztük a Betű örökbefogadásának akcióját. A magyar társadalom egyes emberei vagy egyes iskolai osztályok, gyülekezetek fogadnak örökbe egy-egy betűt, és valójában ebből tudunk haladni a szöveggel. A betű örökbefogadásának gondolata – mint minden más jó ötlet – Misi fejéből pattant ki tavaly januárban. Úgy gondoltuk, ha az Állatkertben lehet egy kis vízilovat örökbe fogadni, talán a Biblia egy betűjére is lesz jelentkező. És nem tévedtünk. Volt olyan, aki karácsonyi ajándéknak többet is rendelt, és vállalatvezető is vett már a nyugdíjba vonuló kollégának, vagy ballagó osztályok az osztályfőnöküknek a monogramját, egyes iskolák az 5 forintosokból gyűjtötték össze az iskola névadójának monogramját. Jó lenne, ha cum laude végző diákok érettségire ilyen ajándékot kaphatnának, legalább az egyházi iskolákban.
Az örökbefogadás úgy működik, hogy valaki kiválaszt egy betűt a honlapunkról,(www.vizsolyvendeg.hu), jelentkezik vele a vizsolyivendeg@freemail.hu címen, és befizeti az összeget (bankszámlaszám a honlapon). Akkor kap egy oklevelet róla, felkerül a Dicsőségfalra, amit én záros határidőn belül át fogok keresztelni, mert a dicsőség szót nem szeretem, dicsőség egyedül az Istent illeti. Talán egyszerűen Örökbefogadók lesz a neve. Amikor elkészül a verőtő, megcsináljuk a patricát, és a matricát, és megkapják az igazi betűt is. Akadályokról akadályokra haladunk tehát tovább, de leküzdjük azokat.

– Ahogy meséli ezeket a történeteket, csodálom a kitartásukat, a lelkesedésüket, a briliáns ötleteiket. Rengeteg segítő kézre, anyagi támogatásra lenne szükségük, mégis optimistán tekintenek a jövőbe. Honnan az erő?

– Mi hárman, mint a dzsungelharcosok csináljuk, sokszor szembeszéllel, de a Jóisten mellettünk áll, mert eddig minden akadályt sikerült leküzdeni. Ebből is látjuk azt, hogy Isten jónak látja, hogy mi ezt csináljuk. Amikor egy család elé odaállok, nem csak a könyvnyomtatásról beszélek, hanem a Biblia és a reformáció fontosságáról is szólok. Hangsúlyozom, hogy  mi az anyanyelvünkön olvashatjuk a Bibliát, amely az életünk zsinórmértéke kell, hogy legyen. Hiszem, hogy ezzel a személyes bizonyságtételemmel olyan mustármagot ültethetek el az emberek lelkébe, ami valahol majd egyszer kicsírázik.
Vannak, akik itt vesznek nálunk Bibliát, de az is igaz, hogy a legtöbb háztartásban ott a Biblia a polcon, csak sajnos sosem veszik le. De hátha egy ilyen kirándulás arra ösztökéli majd őket, hogy kézbe vegyék és beleolvassanak. Ha csak egy tizedük fogja ezután tartósan forgatni, akkor már nem hiába éltem és nem hiába vagyok ott.
Amikor a barátaim azt kérdezik, megéri-e nekem ezt csinálni, azt válaszolom, hogy itt vettem magamnak egy szószéket, és az embereket a Bibliához vezetem ezáltal is.
66 éves vagyok, a Jóisten kegyelméből egészséges, munkabíró, boldog, és a nehézségek ellenére is megelégedett. Megtaláltam a belső békémet. Ez is azt bizonyítja, hogy az Isten velünk van, és segíti a munkánkat. 

Honlap:

http://www.vizsolyvendeg.hu/

További képek:

http://www.vizsolyvendeg.hu/index.php?conect=galeria