„Isten igéje örökké velünk van!” – Németh Katalin teológus hallgató képviselte hazánkat az olaszországi egyházi napokon

– Egyházunkat te képviselted az olasz evangélikusok egyházi napjain. Volt esetleg különösebb oka annak, amiért rád esett a választás?

– Az olaszok annyit kértek, hogy a küldött fiatal, 30 év alatti legyen és németül beszélő. A külügyi osztályról Révész Rita keresett meg, hogy lenne-e kedvem elmenni, én pedig örömmel igent mondtam.

– Beszéled az olasz nyelvet?

– Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy beszélem a nyelvet, általános iskolás koromban tanultam egy kis ideig olaszul, önszorgalomból, így inkább csak alapdolgokat értek meg, semmi több…

– Korábban már voltál külföldi egyházak hasonló jellegű rendezvényén, mondjuk a német Kirchentagon?

– Még nem voltam külföldi egyházi rendezvényen, sem a német Kirchentagon, de már régóta tervezem, hogy egyszer elmegyek. Nem gondoltam volna, hogy előbb megyek olasz Kirchentagra, mint Németországba.

– A fesztivált at olasz fővárosban tartották. Körülbelül mekkora volt a részvétel?

– A két napos fesztiválon körülbelül 150 résztvevő volt. Az olasz gyülekezetekből jöttek gyülekezeti tagok, illetve lelkészek. Olaszországban pontosan nem tudom, de elég kevés, mindössze 15-20 evangélikus gyülekezet van. A lelkészek jobbára Németországból valók, hat éves ciklusra választják meg őket, sőt úgy tudom, a fizetésüket is Németországból kapják illetve a gyülekezetek tagjai is onnan származnak. Minden előadás, ének, beszélgetés stb. két nyelven történt ebben a két napban. Érdekes volt, hogy személyemben egy fiatal magyart kértek az olaszok, pedig a gyülekezeti tagok általában idősebb generáció volt. Az olasz egyház testvérkapcsolatot épített ki a szlovénokkal, ausztriaiakkal és velünk magyarokkal. Innsbruckból volt még egy fiatal lány, közös asztalunk volt, de senki más nem volt külföldi.

– Mik voltak a tapasztalataid?

– Nagyon jól éreztem magam és tartalmas két napot tölthettem el ezen a rendezvényen. Látszott, hogy sok munka előzte meg a találkozót. Rengeteg emberrel ismerkedhettem meg. Érdekes volt megtapasztalni, hogy az olaszok első kérdései között ott szerepelt, mi történt Magyarországon pontosan; hogy élik át az emberek a vörös iszap okozta károkat...
A másik érdeklődési kör a Magyarországi Evangélikus Egyház története volt, az evangélikusok száma, gyülekezetei Magyarországon, a mai helyzet. Többen is jelezték, hogy rokonaik, nagyszüleik éltek 30-40 évvel ezelőtt Magyarországon. S nem gondoltam volna, hogy egy résztvevővel még közös ismerősöket is találunk. Ugyanis egy év különbséggel voltunk cserediákok a kolozsvári teológián, és ottani teológusok nevére emlékezett. Ekkor mondtuk nevetve: milyen kicsi a világ…
Az egyházi programok mellett volt időm egy kicsit sétálgatni, nézelődni is a városban. Még a hazafelé vezető repülőúton is a fülemben csengett az istentiszteletről magammal hozott mondat, amely a szószéken is olvasható: Isten igéje örökké velünk van!

– Milyen előadásokat hallgattál meg? Mi volt a találkozó menete?

– Október 9-én, a kezdő áhítat után – amelyen Holger Milkau esperes szolgált – minden evangélikus gyülekezet a hozott anyagokból (cd-k, prospektusok, könyvek, étel-ital különlegességek) berendezte asztalát, amelyek a nap folyamán végig látogathatók voltak. Nekünk magyaroknak és az ausztriai küldöttnek közös asztalunk volt. Érdekessége volt az asztalnak, hogy pont az asztal közepére a következő címmel került véletlenül egy könyv: Was uns verbindet…
A szervezők különböző programokat szerveztek szombat délutánra:
* Luther Rómában (Santa Maria del Popolo templom megtekintése – én ez utóbbin vettem részt)
* Ökumené Rómában – kerekasztal beszélgetés
* Kóruséneklés (erre is alkalmam nyílt elmenni)
* Bibliai tanulmányozás
* Színjátszó kör
* A nők számára kézimunka foglalkozás
* A korai keresztény nyomok felfedezése Rómában
Az este folyamán előadást hallhattunk dr. Friedrich Weber német püspöktől, Evangélikusok a 21. században címmel. Példákkal illusztrálta a katasztrófákat, az emberi mulasztásokat, hibákat, negatív eseményeket a világban, és megoldásokat próbált felvázolni ezek orvoslására. Nekünk, a 21. század emberének feladata: egyedül Krisztussal élni és gondolkodni!
Az előadást követően közös vacsorán vettünk részt. Minden olasz gyülekezet helyi specialitásokat hozott magával, és ezekből csemegézhettünk, a bőség zavarában.
A nap zárásaként a Deutsche Schule drámacsoportos diákjainak előadását nézhettük meg, majd közös énekléssel és imádsággal ért véget a nap.
Vasárnap közös istentiszteleten vehettünk részt a római evangélikus templomban, ahol dr. Friedrich Weber püspök hirdette az igét. A templom kertjében szolid fogadással zárult a rendezvény.

– Mikor lesz a következő ilyen jellegű találkozó? Lehet erről már valamit tudni?

– Ez volt az első, szeretnék tovább folytatni, de sajnos nem értesültem arról, hogy milyen időközönként szeretnék ezt megtartani.

– Tervezed, hogy esetleg máskor is részt veszel hasonló fesztiválon?

– Örömmel elmegyek máskor is, ha megkeresnek. Voltam elsőévesként cserediák Kolozsváron, másodévesen Mindenben diakóniai gyakorlaton, tavaly negyedévesen Helsinkiben ösztöndíjon, most ötödévesen pedig Rómában.