„Hogy a fogva tartott is megismerje Jézus Krisztust!”
Gödöllő - Roszík Gábor, evangélikus lelkésszel, a Magyar Testvéri Börtöntársaság elnökével beszélgettünk arról, hogy milyen sikerrel járt karácsonyi Angyalfa-programjuk. A beszélgetés közben természetesen magáról a börtönmisszióról, az ökumenéről, és az önkéntességről is szót ejtettünk. - Bolla Zsuzsanna írása és Magyari Márton, valamint Menczer Péter fotói.
- Karácsony előtt a Magyar Testvéri Börtöntársaság nevében gyűjtöttetek arra, hogy az elítéltek gyerekeiknek ajándékokat tudjanak adni. Mi is ez tulajdonképpen és hogyan zajlik?
A Magyar Testvéri Börtöntársaság karácsonyi Angyalfa-programjának előkészítése minden év októberében kezdődik. Ekkor küldjük meg minden börtön lelkipásztorának és missziósainknak azokat az űrlapokat, melyeken kérjük, hogy jelöljék meg, a fogvatartottak mely gyermekének küldjünk karácsonyra ajándékcsomagot. Megkérdezzük a gyermek nemét, hány éves, és hogy egy lelkipásztoron keresztül juttassuk-e el, vagy személyesen akarják a börtön falain belül, a beszélőn személyesen átadni karácsony előtt az ajándékot. Ezzel párhuzamosan kezdődik az adománygyűjtés. Evangélikus és más felekezetű gyülekezeteket, oktatási intézményeket, vállalatokat, szerkesztőségeket kérünk meg, hogy támogassák programunkat tartós élelmiszerrel, játékokkal, könyvekkel, egyéb ajándékkal és hogy felhívásunk és programunk minél inkább közügy legyen, abból a célból kiindulva, hogy mosolyt csalhassunk a gyermekek arcára az egész világ legnagyobb ajándékának, Jézus születésének ünnepén, hogy édesapja vagy édesanyja gondol rá, és csomagot küld neki és testvéreinek. Az összegyűjtött adományokat december első napjaiban kezdjük becsomagolni és kiküldeni.
- Milyen visszhangja volt az idei ajándékozásnak? Az elítéltektől maguktól, milyen visszajelzések érkeztek? Hogyan fogadták a gyerekek a megemlékezést?
Az idei ajándékozás jól sikerült, a fogvatartottak már nagyon várták és örültek neki, hogy újra küldhetnek csomagot haza. De hadd álljon itt egy-két beszámoló azoktól a lelkipásztoroktól, akiket idén megkértünk, hogy ő, vagy a gyülekezetből egy testvér a csomagot személyesen adja át a gyermekeknek:
„Az otthon lévő gyerekek nagyon készségesek voltak, szeretettel fogadtak bennünket, s könnyekre fakadtak, hogy az az édesanya, aki azt mondta, nem kell neki a lánya, most mégis gondolt rá. Igazán megható volt. Itt a karácsonyi történetet is fel tudtuk olvasni. A csomaghoz édességet, gyümölcsöt és karácsonyi színezőt is tettünk. Azt mondták, hogy ez az asszony azelőtt soha sem tett volna ilyesmit a csomagba. Nagyon örültek neki.”
„Elvittem a gyerekeknek a csomagot. Kiderült, hogy egyszer már találkoztunk. Mondták, hogy jönnek a karácsonyi szentmisére is. Először eléggé húzódoztak a gyermekek, hogy a fogvatartott édesapának levelet írjanak, de majd ezt is megteszik - mondták.”
„Délután felkerestem a családot, és a csomagot átadtam a nagymamának, aki vigyázott a gyerekekre, amíg az édesanyja a Kaposvárra ment ügyintézésre. A kérés szerint kiegészítettük egy kis édességgel, gyümölccsel és egy szép képes gyermek Bibliával. Tolmácsoltam a levélben megfogalmazott kéréseket: mindenek előtt azt, hogy mihamarabb írjanak egy köszönőlevelet, amivel jelzik hozzátartozójuk felé, hogy megkapták a csomagot, szeretetének jelét.”
- Nem nehéz összehozni egy ilyen ajándékozási akciót? Rengeteg érintett okán gondolom én ezt…
Nehéznek nem mondanám. Ma Magyarországon kb. 14.000 fogvatartott van, így az akciónk körülbelül 35.000 gyermeket érintene. Mi pedig évente átlagosan ezer gyermeknek tudunk ajándékot küldeni. Van még tehát hova fejlődni, de jelenleg ez is nagy feladatot jelent a szervezetünknek.
- Mióta szervezitek ezt az akciót?
1992 óta minden évben megszervezzük, a kezdetekben párszáz gyermeknek küldtünk csomagot, de tavaly már 1137 gyermek kapott ajándékot.
- Idén is terveztek a gyerekeknek nyári üdülést, nyaralást?
Igen, tervezünk ehhez is várjuk gyülekezeteink és a testvérek támogatását, hogy minél több gyermeket üdültethessünk.
- Általában, amikor börtönmisszióról beszélünk, akkor a legtöbb ember arra gondol, hogy lelkészek bejárnak a börtönökbe és ott istentiszteletet tartanak. Ám a börtönmisszió szolgálata ennél sokkal összetettebb. Milyen feladatkörök vannak még? Gondolom fontosabb a személyes, négyszemközti beszélgetés, mint a csoportos összejövetel?
A Börtöntársaság közel 250 önkéntes missziósa rendszeresen látogatja a magyarországi börtönöket, úgy is mondhatjuk, hogy ez a fő profil. Az előírásoknak megfelelően elősegítik, támogatják a bűntől elfordulásukat, megújulásukat. A Budapesti Fegyház és Börtönben az önkéntes missziós munkatársak évi 1000 (!) órát töltenek, kaposvári önkénteseink az ottani börtönben 1500 órát! Lelkészek, apácák, teológusok és laikus missziósaink azonban más programjainkban is részt vesznek, mely azt a célt szolgálja, hogy a bent töltött idő minél inkább a fogvatartott javára váljon, hogy megismerje az egyedül üdvözítő utat: az evangéliumon keresztül felénk forduló Jézus Krisztust.
- Hogyan oldjátok meg a börtönből szabadultakkal való kapcsolattartást?
Missziósaink és a börtönlelkészek segítségével. Társaságunk rendelkezik egy országos utógondozói koncepcióval (ún. Félúti Ház koncepció), melyet az elmúlt években az Igazságügyi Minisztérium a Kormányzat részéről támogatásra méltónak talált. Modellként szolgál a Tessedik Sámuel Margaréta és Félúti-ház Gödöllőn, ahol az elmúlt években, több ízben is éveket töltöttek olyan fiatal édesanyák, akiket felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek, illetve állandóan vannak olyan fiatal édesanyák, akiknek a házas(élet)társa börtönbüntetését tölti.
- Sok bűncselekmény kapcsán szinte felsorolhatatlan azok száma, akiket az érint. Ti mennyiben tudtok esetleg békítő szerepet betölteni az érintettek között?
Másik kiemelt programunk a Zákeus program, melynek célja az elkövető és áldozat közötti kapcsolat rendezése. Ennek keretében hat héten keresztül 12 elkövető és 12 áldozat (önkéntes alapon) börtönben tartandó közös foglalkozáson vesz részt heti egyszer két órában, ahol nagy hangsúlyt helyezünk a jóvátétel kérdésére és a lelki egyensúly, békesség helyreállítására. Ez a program a világon számos más országban is jó eredménnyel működik.
- Hogy látod: Van nevelő szerepe a börtönnek? Mennyire esnek vissza a fogvatartottak?
Azoknak a nevében tudok nyilatkozni, akik missziós alkalmainkra járnak. Ők nem egyszer több szakmát megtanulnak, érettségiznek, levelező tagozaton elvégeznek főiskolákat. Tehát van nevelő szerepe. Ez azért fontos, mert így majd könnyebben meg tudnak állni a kinti életben és nem az lesz az első lépésük, hogy bűncselekményt követnek el.
- Hogyan segíthetünk, hogy kiszabaduljanak az ördögi körből?
Ha a szabadultnak van esélye a börtönben töltött idő után a családjába visszakerülni, akkor hétszer nagyobb az esélye arra, hogy ne legyen újra bűnelkövető. A szabadulás utáni családba való visszatérés fontosságát nem győzzük hangsúlyozni, ezért több programunk is erre a közép-európai statisztikára épül. Próbáljuk a gyülekezeteket bevonni ebbe a programba, hogy karolják fel a frissen szabadultakat, lelki és szociális támogatást nyújtva nekik.
- A Börtöntársaság ökumenikus szerveződésű, hogyan tudjátok félretenni az esetleges dogmatikai különbözőségeket?
Egymás testvéreként az Úr Jézus Krisztusban végezzük missziónkat, teljes egyetértésben és szeretetben. Egyházunk tanítása szempontjából nagyon fontos az egyedüli alap, vagyis a teljes Szentírás hangsúlyozása a börtönök falain belül is. A többi egyházhoz való viszonyban pedig lényegesnek érzem, hogy a már meglévő, széles körű egységet vegyük észre, és ne a fönnmaradt különbözőségeket hangsúlyozzuk. Fontosnak érezzük az ökumené igazi jelentőségét: ez nem szerkezeti egybeolvadást, hanem lelki és szolgálati egységet jelent a tévútra tévedt testvérek között is.
- Hány ember végzi ezt a munkát, kik a munkatársi gárda tagjai?
Jelenleg 250 olyan önkéntes munkatársunk van – laikusok, lelkészek, papok, apácák -, akik az ország különböző börtöneiben végzik szolgálatukat az általunk kiállított börtönigazolvány segítségével, s további 100 fő, akik a börtönön kívüli munkákban vesznek részt. A társaság koordinációját az elnök, az elnökség és az ügyvezető végzi.
- Milyen segítséget kaptok munkátokhoz egyházi ill. állami részről?
Társaságunk főleg pályázati támogatásokból tudja a programjaihoz és szolgálatához szükséges pénzügyi hátteret biztosítani, de nagy segítséget jelent a Nemzetközi Börtönmissziós Imahét kapcsán a gyülekezetektől kapott támogatás, melyet minden esetben az az évi legfontosabb programunkra használunk fel. Ezenkívül tagdíjat is szedünk költségeink fedezése érdekében.
- Egy korábbi cikkben olvastam, hogy azt nyilatkoztad: az evangélikus teológusok között nagy az érdeklődés a börtönmisszió iránt. Elmesélnéd, hányan vesznek részt, és miben tudnak nektek segíteni?
Régebben tíz-tizenöt teológussal jártunk a Kozma utcai gyűjtőbe minden héten missziós alkalmat tartani, akikből mára gyülekezeti- vagy iskolalelkész lett. Nagyon jó hangulatú áhítatok és beszélgetések voltak ezek sok fogvatartott részvételével. Az új csapat egyelőre 10 főből áll, és hamarosan kezdjük a börtönmissziót a Kozma utcai vagy a Venyige utcai gyűjtőben.
- Mik a jövőbeli tervek? Idén mit szeretnétek elérni, megvalósítani? Milyen programok lesznek, amiben esetleg önkéntesek is részt tudnának vállalni?
Szeretnénk tovább folytatni azt, ami 17 éve a Magyar Testvéri Börtöntársaság célja és szolgálata: folytatni a missziót és a börtönpasztorációt a börtön falain belül és kívül:
- többeket bevonni a börtönmisszióba
- kiemelten megszervezni a nemzetközi börtönmissziós imahetet a Kárpát-medencében
- megismételni a nagyon jól sikerült országos bibliavetélkedőt idén már a büntetés-végrehajtási intézetek vezetőivel és dolgozóival együtt
- kiemelt esemény lesz még 2009 júniusában, amikor anyaszervezetünk a Prison Fellowship International tartja európai regionális nagygyűlését egy héten keresztül Magyarországon.
- Sólyom László köztársasági elnök úr is elfogadta a börtönlelkészek meghívását a Budapesti Fegyház és Börtön tanácstermébe, mely találkozóra reményeink szerint tavasszal kerül sor.