„Figyeljük a gyereket” – Wolf Katival beszélgettünk
Budapest – Ha felhívjuk a 1353-as adomány vonalat, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet gyűjtését támogathatjuk 250 forinttal, hogy legalább ezer rászoruló gyermek kaphasson megfelelő eszközöket a tanévkezdéshez. A kampányindító sajtótájékoztatón munkatársunk villáminterjút készíthetett Wolf Kati énekessel, a kampány arcával, a Segélyszervezet önkéntesével. Szöveg és fotó: Kiss Tamás
– A Segélyszervezet önkénteseként ismét egy újabb kampányt támogatsz részvételeddel. A középpontban ismét a gyermekek. Véletlen, vagy kifejezetten a gyermekekkel kapcsolatos eseményeket keresed, hogy támogathasd?
– Valóban édesanyaként mindennél fontosabbnak érzem a gyermekek, főként a rászorulók segítését. Ebből a szempontból különösen örülök, hogy az Ökumenikus Segélyszervezettel dolgozhatom, hiszen ők is nagyon nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a család legyen a középpontban. Hiszek benne, hogy családon belül szinte mindent meg lehet oldani, azt hiszem, csak az érzi igazán ezt, akinek nem adatik meg az anyagilag és érzelmileg is erős családban való élet. Minden család megérzi anyagilag, az iskolakezdést, ez különösen is igaz a gyermeküket egyedül nevelőkre. Ezért is örülök, hogy ilyesmire használhatom az ismertségem. Ha attól, hogy egy népszerű ember nevét adja az ügyhöz, néhánnyal többen hívják a 1353-as segélyvonalat, akkor ezt kötelessége megtenni.
– Ahogy a sajtótájékoztatón említetted, kezdő iskolakezdő édesanyaként ismerős kérdés számodra is a tanévkezdés, valamint a hozzá kapcsolódó izgalmak, nehézségek. Szembesültél olyan kiadásokkal, ami meglepett, amire nem számítottál?
– Még eléggé az elején tartunk a bevásárlásnak, de már látszik, hogy milyen hihetetlen választék van a drágábbnál drágább kiegészítőkből, amiket rendre ki is próbálnak könyörögni a gyerekek. Ha ilyenkor kicsit odafigyelünk, számtalan alkalmunk nyílik azokat a bizonyos 250 forintokat megspórolni, amikből aztán olyan gyermekeken segíthetünk, akiknek nem az a problémájuk, hogy melyik hercegnő szerepeljen az iskolatáskán, hanem, hogy a 60 forintos füzetből jut-e minden tantárgynak. Úgy gondolom, hogy egy átlagos család, ahol két kereset van, meg kell tudja engedni magának azt a néhány 250 forintos hívást, hiszen az iskolakezdés terheihez képest ez valóban elenyésző összeg.
– Készültök valami különlegessel ilyenkor? Hogyan zajlik nálatok az átmenet a nyári szünetből az iskolai kötöttségek felé?
– Már egy ideje téma az iskolára való készülés. Azt hiszem a jókedvű izgalom az, ami a leginkább jellemző hangulat nálunk mostanában. Sokat beszélgetünk az iskoláról, annál is inkább, hiszen mindkét gyermekünk nagyon kíváncsi rá, hogy velünk hogyan történtek a hasonló dolgok, amikor mi voltunk gyerekek. Folyton kérdezik, hogy apával, anyával, hogy is volt az iskolában? Kikkel voltunk jóban? Melyik volt a kedvenc tantárgyunk, hány barátunk volt? ... s a többi. Ezek kimeríthetetlen beszédtémák nálunk. Ha válaszolunk kérdéseikre, akkor kialakul egy elképzelésük, hogy rájuk nagyjából mi vár az iskolában.
– Szeretnél-e üzenni, tanácsolni valamit az olvasóinknak a tanévkezdéssel kapcsolatban?
– Furcsa lenne, ha kezdőként tanácsokat osztogatnék, én inkább kérni fogom őket. Csak azt mondhatom, ami nálunk nagyon bevált, hogy szánjunk időt a gyerekre, hallgassuk meg, amit mondani szeretne, mert ők még egészségesen, tisztán gondolkoznak. Figyeljük a gyereket, vele hogy zajlik az élet. Ha jól figyelünk, nagyon sok minden megoldható.
