„Első lépésként meglátogatom az egyházkerület összes lelkészét!” – Az első interjú Szemerei János megválasztott püspökkel

– Hogyan és kitől tudtad meg a hírt, hogy téged választottak meg az egyházkerület új püspökévé?

– A püspökválasztással kapcsolatos érdeklődés az egyházmegyei fórumok után is fennmaradt, és a választás délutánján és estéjén tetőződött. Az evangélikus egyház egy nagy család. Lelkészek és presbiterek, gyülekezeti tisztségviselők és tagok ezernyi családi szálon kötődnek egymáshoz. A gyülekezetekben meghozott döntések, ami általában egy-egy szavazatot jelentett, nem voltak titkosak. Telefonon, sms-ben és e-mailen is kaptam gyülekezeti eredményeket, lelkészektől, ismerősöktől, barátoktól és rokonoktól. Ezek egyházmegyénként és kerületileg is összeálltak már estére. A nem hivatalos, „exit poll” eredmény 99 százalékos pontossággal már a választás estéjén eljutott hozzám is.

– Mit éreztél először, amikor meghallottad, hogy számodra pozitívan dőlt el a választás?

– Nem csak a testnek, hanem az érzelmeknek és az értelemnek is van egyfajta tehetetlenségi ereje. Hónapokig tartott a ráhangolódás, amikor belül gondolkodtam, és nyilvánosan beszélhettem is a terveimről. A hivatalos eredmény kihirdetéséig azonban minden feltételes módban volt. A nem hivatalos eredmény megismerése után, az elmúlt közel két hétben a bizonytalansági elem folyamatosan csökkent. A támogatásban érzett bizalom örömét, és a rám váró terhek súlyát érzem főként. Nagyon sokat jelent, erőt ad, hogy tudom, sokan imádkoznak értem, kerületünkért és egyházunkért!

– Hogy gondolod, mi lehetett az, amiért az emberek többsége téged választott püspöknek?

– Ez a kérdés a legnehezebb. Egy kerületi választásnál már azok vannak többen, akik személyesen nem ismerik a jelölteket. Hogy a sajtón, esetleg a nyilvános fórumokon keresztül milyen kép rajzolódott ki a jelöltekről, és hogy mi motiválta a gyülekezeti tagok döntését, azt pontosan nem tudhatom.
Azt hiszem, hogy a többség emberekre figyelő, gyülekezet-centrikus, bizalom alapú gondolkodást, a realitásokkal számoló, és hazai evangélikus hagyományainkat tiszteletben tartó egyházi életet szeretne a jövőben kerületünkben.

– Úgy gondolom, hogy püspök-jelölt társad méltó ellenfél volt ebben a küzdelemben. Beszéltetek-e azóta Bencze Andrással?

– Így van. Bencze Andrással a fórumok során végig testvéri szeretetben álltunk egymás mellett. Nem mindenben egyezett a véleményünk, ugyanakkor kölcsönösen megadtuk egymásnak, és egymás véleményének a tiszteletet. Örültem, hogy ezt sokan észre is vették. A választást követően egyszer már személyesen is találkoztunk, a múlt hét péntekén Győrben. András már akkor, a nem hivatalos eredmények ismeretében gratulált. Ma, a hivatalos eredmény kihirdetése után is felhívott. Sok erőt kívánt, és felajánlotta a segítségét. Elmondtam neki, hogy vele közösen, összefogásban képzelem én is az egyházkerületi munkát.

– Milyen előkészületeket igényel majd a váltás számodra? Gondolok itt arra, hogy Kaposvárról Győrbe kell költöznötök és gondolom családtagjaid számára is lesznek ezáltal változások munkahely illetve iskola tekintetében...

– Megterhelő hónapok előtt állunk. Az új hivatal átvételéig itthon, a kaposvári gyülekezetben, a somogy-zalai egyházmegyében és az eddig végzett közegyházi munkáimban végzett feladataimat vinnem kell tovább. Elő kell készíteni utódaim szolgálatba állását Kaposváron és az egyházmegyében, és fel kell készülni az új feladatra is. Természetesen ez nem csak engem, hanem családom tagjait is érinti. Gergő fiam például ősszel kezdi az utolsó évét a középiskolában. Az érettségi előtti évben nem szeretnénk, ha iskolát kéne váltania. Feleségem helyzete sem könnyű, hiszen ő is fontos hivatásban áll, mint én. Ő vak gyerekeket és felnőtteket tanít, amit kellő előkészítés nélkül nem lehet befejezni és átadni. A részleteket illetően több terv is van, amit az érintett testületekkel végig kell beszélni. Elképzelhető, hogy az első évünk egy nehéz kétlakiságot fog jelenteni.

– Mi lesz az első lépés, amit tenni fogsz, szeretnél megvalósítani?

– Az első, kiemelt fontosságú tervem, hogy meglátogatom az egyházkerület összes lelkészét, akinek otthonában még nem jártam. Szeretnék első kézből tájékozódni, szeretném kollégáim helyzetét, és terveit, gondjait és örömeit megismerni. Ahhoz, hogy felelősen intézhessem lelkészek, gyülekezetek és intézmények ügyeit, közvetlen tapasztalatokra, helyzetismeretre, hiteles információkra, személyes tapasztalatokra van szükségem. Úgy tervezem, hogy az egyébként is szoros időbeosztás mellett erre egy év kell. Viszont ez a nehéz év fontos bázisa lehet a következő évek munkájának.