„Egymás terhét hordozzátok” – Beszélgetés Körmendy Petra Kornélia evangélikus lelkésszel, dúlával a szülés, születés csodájáról

– Hogyan lettél dúla?

– A születés, szülés korábban nem annyira foglalkoztatott engem. Anya halálakor azonban közel kerültem az elmúlás és halál gondolatköréhez. Érdekes módon, utána többször kellett temetésre mennem, kórházi haldoklásnál és meghalásnál is jelen voltam. A dolgok a helyére kerültek bennem, mert ezek a tapasztalások a gyász folyamatát is segítették bennem. Viszont ezzel párhuzamosan egyre jobban éreztem, hogy szükségem lenne a másik oldal megtapasztalására is, azaz, hogy a másik kapuban, a világrajövetel kapujában is álljak. A Születés Hetére korábban Andorka Esztussal jártam és ott fogalmazódott meg bennem, hogy beiratkozom egy dúlaképzőbe. Izgalmasnak és érdekesnek találtam. Voltam két-háromszor kórházi szüléseknél, aztán Noll Andrea Nandu (holdudvar.babahaz.hu) szervezett az elmúlt nyáron egy tábort, amin tizenhárman voltunk, ezután meghívott a bábaházába és azóta velük dolgozom.

– Mit jelent az, hogy valaki dúla?

– A dúla szolgálatban lévő nőt, szolgáló nőt jelent (görög eredetű szó – doulosz, doula – szolga). A régi magyar hagyományban az ’asszonytárs’ volt, aki segédkezett a szülő nőnek a szülésnél. Napjainkban is ez a feladata: segít az anyának, a babának, az apának, a szakszemélyzettel pedig kommunikál a szülés körül.

– Mi a konkrét feladatod egy szülésnél?

– Már a szülés előtt, a felkészülés, felkészítés fázisában beszélgetek az anyával. Ma Magyarországon többségükben erősen medikalizált, kórházi környezetben szülnek a nők. (Az otthonszülés még nem szabályozott – készül azonban erre is egy törvény.)
Mi azonban arra készítjük fel a nőket, hogy ne essenek kétségbe, hiszen testük úgy van feltalálva, kitalálva, hogy gyógyszeres segítség, műtéti beavatkozás nélkül tudjanak szülni. Ha a nők lelki blokkjaikat is feloldják, minden rendben lesz. Ebből a szempontból lelkigondozói munka számomra a dúlaság. Mély lelki- és testi rákészüléssel, megfelelő szakirodalom elolvasásával tisztában lesz a szülés folyamatával, és nem érik meglepetések. A szülés magától beindul, nem kell mesterséges oxitocin. Ha a vajúdáskor maga választhatja meg a szülési pózt, sokkal nagyobb eséllyel fog roncsolt gátizom nélkül szülni.
A dúla egyébként kézzelfogható dolgokat végez a szülésnél: masszírozza a szülő nő hátát; tartja az anyát; lelki erőt önt bele; ha van rá igény, homeopátiás szereket ad neki; a kórházi személyzettel beszél, orvossal, szülésznővel egyeztet, hogy mindannyiuknak jó legyen.
Vannak kórházak, ahol nem nagyon örülnek a dúlák jelenlétének, de sok helyen sikerül nagyon szépen együttműködni a személyzettel, az anya és a baba érdekében.
Abban a pillanatban, amikor egy várandós nőt betegnek, terhesnek neveznek, degradálják az anyát, aki élete virágában, a leggyönyörűbb korszakában van. Dúlaként abban segítünk, hogy az anya megtalálja magát, nőként, anyaként. A szülésnél kemény munkát végzünk, egyszerű és egyértelmű, szülést segítő dolgokat.

– Keresztényként mennyiben más dúlának lenni, mint ezoterikus, holisztikus szemléletű hozzáállással?

– A dúlaság gyakorlati dolog, spirituális vonalat nem kell ebbe belehozni. Keresztényként az egymás terhét hordozzátok parancsa, vagy hívása az, ami kiemelendő.
Engem jobbára keresztény anyák választanak, akiknek fontos, hogy én is keresztény vagyok és így, keresztényként vagyok velük ezekben a percekben, órákban. A kezemet nyújtom nekik, támaszként vagyok velük, nyugtatom őket, bátorítom arra, hogy meg fogják tudni csinálni. Ezt tulajdonképpen minden dúla képviseli, ami mégis a keresztény többletet jelentheti az az, hogy én személyesen, hitben, életemben mit viszek bele. Mivel az én életem Krisztusra támaszkodik ezért nekem a szolgálat az életem. Teljes önátadást, szolgálatban levést jelent dúlának lenni. Nem véletlen, hogy ez a szó maga is ezt jelenti.

– Te magad még nem szültél gyermeket…

– Igen, sokan felteszik a kérdést, hogyan lehet dúla az, aki személyesen még nem tapasztalta meg a szülést. Én jelen voltam már számos szülésnél – akár lelki, akár testi értelemben, lelkészként pedig tudom, milyen lelki blokkok lehetnek, amik megakaszthatják a folyamatot.
Egy asszony számára a szülés sok szempontból olyan, mint a keresztség: egy egész életet átformáló változás. Ezentúl már semmi nem lesz olyan, mint volt. Azzal, hogy anyává érik a negyven hét alatt, aztán a szülés által, majd a nevelés által, egy óriási változás jön létre. A keresztség is egy ekkora változás, hiszen ott megszűnik egy régi élet és egy új élet jön el. Anyává lesz egy addig feleség, szerető, így is egy másik minőség jön létre.
Ezt lelkileg is hordozni kell, és ha egy lelkész, egy lelki vezető mellette van, az segítő, támogató. Keresztényként nem explicit módon segítség dúlának lenni, nem mérhető valami. Ez egy olyan többlet, ami a Krisztushoz téréssel énbennem megtörtént és ezáltal az anyának, az apának és a babának is használok.

– A szülésnél rajtad kívül van még más családtag is a kórházban?

– Budapesten csak pár olyan családbarát kórház van, ahová beengedik az apát és a dúlát is, sok helyen ez még mindig vagylagos. Sőt: vidéken sok olyan kórházat tudok, ahol senkit nem engednek be az anyával, tehát még apás szülés sincsen. Ha van egy dúlája, aki elkísérné, aki felkészítette, aki elmondja a vajúdás szakaszait, és a külső jegyekből magyarázza neki, hol jár a szülés, az sem lehet vele.

– Te vizsgálod is a szülő nőt?

– Mi nem vizsgáljuk az anyákat, mi a külső jegyekből tudjuk, mi történik. Sajnos a kórházakban állandóan vizsgálatokkal zavarják meg a nőket a vajúdás folyamatában. Sok orvos azzal példálózva, hogy a gyerek élete múlik dolgokon, nem engedi, hogy az anya a saját ritmusában átengedje magát lelkiekben a szülésnek. Amikor kimondják azt a mondatot, hogy maga tudja, de a babája élete is múlhat ezen – akkor a felkészületlen vajúdó nő biztosan az oxitocint, gátmetszést, vagy egyéb beavatkozást fogja választani. Sajnos sok esetben ezekbe a természetes folyamatokba beavatkoznak.
A szülés nagyon szép folyamat, ami egy anya testében magától zajlik, de amit a legtöbb kórházban nem hagynak kibontakozni és siettetik, de ez alól is vannak kivételek, amitől az ott szülő asszonyoknak gyönyörű élmény lehet a szülésük

– Hol „rontják el” a kórházban?

– Nem „elrontásról” beszélünk, hanem egy teljesen más szemléletről, ahol az anya és a megszületendő gyermek van a középpontban, minden és mindenki nekik rendeli alá magát, kíséri őket és nem „levezeti” a szülést, esetleg „megszüleszti” az anyát.
A vajúdásnak több szakasza van: Az első, látencia szakasz, amikor a kontrakciók rendszertelenek van, az aktív időszak, amikor a méhszáj kitágul, majd eltűnik, a kontrakciók bedig rendszeressé és egyre sűrűbbé válnak és amikor a kitolás elé érünk, akkor előtte a pihenj és légy hálás szak, egy kis szünet, pihenés a megerőltető kitolás rész előtt. Gyakori a kórházi szülésekkor, hogy ilyenkor oxitocint adnak be, ezzel siettetve a folyamatot.
Ki kellene várni a lepényi szaknál is, míg a lepény leválik a méhfalról, és szépen megszületik, ami akár egy óráig is eltarthat, a kórházban gyakran meghúzzák a zsinórt, hogy gyorsítsák a természetes ritmust, sőt, nem ritka, hogy a méhet sem támasztják ehhez meg, így azt elmozítják.
A háborítatlan szülés az lenne, hogy hagyják, hogy magától fejlődjön ki a szülés, a folyamat, hogy a nő lelkileg is megérjen erre. Könnyebben szül az az asszony, akinek elérkezett a szülésének az ideje. Aki végig vajúdott annyi órát, amennyit kellett.
Az, hogy mennyi ideig vajúdik valaki, az attól is függ, hogy mennyi ideig tart a szülésre való rákészülés ideje. Ha van egy dúla mellette, könnyebben megérhet ez a folyamat. A legjobb lenne, ha hagynák a nőket vajúdni. Ha elérkezik az idő, jön a baba.
Nem véletlen, hogy annyi a beteg ember a generációnkban. Egy olyan generáció nőtt fel, a hetvenes-nyolcvanas években, akiket rögtön elvettek az anyjuktól. Azóta nem bíznak az életben. A templomokból is hiányzik ez a generáció. A szülés utáni első órát a pszichológia az „arany óráként” emlegeti. Ilyenkor az egész élethez való kötődés alakul ki. Ha az anya karjába teszik le a gyereket, a kötődés megvalósul. Ha elviszik órákra, akkor azt fogja hinni, hogy az őt körülvevő világ, és az univerzum nem egy támogató közeg, hanem valami ellenséges. Ha az ember a földi dolgaiban nem tud bízni, nagy és lehetetlen lépésnek tűnik az, hogy a transzcendens Istenben higgyen.

– Az emberek azonban mégis éheznek az istenire…

– A piac tele van az ezoterikus szeméttel, és mint a cukrot úgy viszik, mert éheznek arra, hogy valaki megtanítsa nekik, hogy az élő Isten hogyan szereti őket, hogy megtapasztalják, hogyan szabadulunk meg a Krisztusban. Sóvárogják az emberek az evangéliumot, és aki azt mondja, hogy ez nem igaz, az nem jár nyitott szemmel, vagy önmagában is falai vannak.
Én amellett, hogy dúla vagyok, itt dolgozom az egyetemi gyülekezetben, és azt látom, hogy egy olyan közösségre, amelynek középpontjában a szeretet Istene áll, igenis van igény. Ugyanez igaz a szüléseknél is. Az én feladaton dúlaként az, hogy az anya megtanuljon hinni, hogy megtanulja azt, hogy az Isten nem véletlenül teremtette meg az asszonyt olyanná, amilyen. Amikor Isten megteremtette őt, akkor azt mondta, hogy „ez jó”. Jó és alkalmas a gyerekszülésre is. Nem azt mondta, hogy egy kis toldozgatással fog tudni szülni, hanem megteremtette testét olyanná, hogy a legnagyobb csodára képes legyen.

– Az orvosi melléfogásokról szóló rémtörténetek sokban befolyásolják a szüléseket. Hol a baba, hol az anya életének kockázatáról hallunk. Mégis az emberek inkább az orvosokban bíznak, mert úgy gondolják, hogy ők tanultak e téren.

– A dúla azonban pont azért van, hogy bíztassa a nőt: képes rá, hogy egészséges gyermeket hozzon a világra. Ami számomra szomorú, hogy a nők többsége mostanában a programozott császármetszést kéri, azaz teljes fájdalommentességet akar és kiveteti magából a gyereket, hogy még a vajúdást is megússza. Csakhogy ugyanúgy fog vajúdni: csak nem a szülés előtt, hanem a szülés után, a méhösszehúzódásokkor. Ha ezt előre elmondanák az anyáknak, talán nem választanák ilyen sokan ezt a módot.
Természetesen, ha valakinek valamilyen betegsége van és szükséges a császármetszés, akkor azt nem lehet elodázni, de egészséges, ép, a saját testével szülni tudó nő ne válasszon ilyen módszereket, mert ez a teremtéstől és a teremtettségtől nagyon messze van. Jó lenne, ha a szülés körüli szakmai csapat tudna úgy együtt dolgozni, hogy mindannyian az anyát támogassák. Például a fekvő ágy egyedül az orvosnak kényelmes, ha az anya másféle pózban szeretne szülni, akkor miért ne szülhetne úgy. És a dúla ilyenkor alkalmazkodik ehhez a pózhoz és úgy segít. A mai hozzáállás azonban csak az orvosokról és a hatalomról szól. Hosszú az út, amin haladunk, pici, apró lépéseket teszünk meg.