„Az egyre jobban egymásra utalt Európában felértékelődik a nyelvtudás” – Interjú Jutta Hausmann-nal

– Bajor testvéregyházunk (a Bajorországi Evangélikus-Lutheránus Egyház) küldötteként mintegy két évtizede él és tanít Magyarországon. Hogy kezdődött ez a történet, hogyan és miért választja egy bajor teológus pont Magyarországot? 

– Valóban több mint húsz éve már, hogy D. Szebik Imre püspök úrral megismerkedtem egy évente megrendezésre kerülő keresztény-zsidó konferencián. Miután 1992-ben megtudta, hogy befejeztem a habilitációs eljárásomat Németországban, az egyik ilyen konferencia végén felmerült a kérdés, hogy egy fél évre eljönnék-e besegíteni az akkor még Evangélikus Teológiai Akadémiára (ma Evangélikus Hittudományi Egyetem). Azt válaszoltam, hogy az lehetetlen, hogy fél évre otthon hagyjam a családom. Végül úgy alakítottuk, hogy egy-két hetekre jöttem néhány alkalommal, de ahogy megismertem itt az embereket, hamar világossá vált, hogy ez csupán a kezdete egy hosszabb folyamatnak. Ekkor indultak a tárgyalások a bajor és a magyar evangélikus egyházvezetés között arról, hogy néhány évre delegálnának engem félállásban, ha itt szívesen fogadnak. Ebből teljes állás és immáron húsz év lett.

– Önt a feminista, illetve a női teológia szószólójaként tartják számon. Mit takarnak ezek a fogalmak?

– Azt tapasztalom, hogy a feminista teológia szót hallva gyakran találkozhatunk ellenséges, támadó reakciókkal. Amikor Magyarországra jöttem, akkoriban otthon Bajorországban viszonylag konzervatív teológusnak számítottam, míg itt hamar liberálisként könyveltek el. Természetesen lehet vitatkozni azzal, hogy mit takarnak ezek a fogalmak.
Ez elsősorban azért érdekes számomra, mert ugyanazért a gondolkodásért éppen ellentétes kategóriába kerültem különböző helyeken. Itt hamar a feminista kategóriába is bekerültem, ami alatt szintén mást értenek otthon. Nem szeretem ezeket a kategóriákat, de nincs mit tenni ellenük. 
A fogalmak tisztázása kedvéért én a női teológia alatt azt értem, amit nők művelnek, vagy róluk szól. Ez persze így túl formális, hiszen a teológiával foglalkozók nem tudnak kilépni saját kulturális környezetükből, amelyben szocializálódtak. Például én sem tudok férfiként Bibliát olvasni, hiszen a saját tapasztalataim mindig beleszólnak az olvasott szöveg értelmezésébe. Ilyenformán el lehet különíteni a női teológiát a választott témák szerint is, hiszen a nők a hozzájuk közelebb álló témákat kutatják. 
Ami a feminista teológiát illeti, ez ma Magyarországon még elég kényes téma. A feminista teológia annyiban különbözik a női teológiától, hogy vannak nők és férfiak is, akik nyitottak a feminista teológia iránt. A feminista teológia egyik jellemző célkitűzése a felszabadítás azon aspektusa, amely arról beszél, hogy a nőket kiemeljék a máig sok helyen tapasztalható alárendelt, másodrendű szerepből.

– Milyen témával foglalkozik jelenleg?

– Évek óta foglalkozom többedmagammal az erőszak témájával. Hogyan jelenik meg az erőszak az Ószövetségben, a legutóbbi időben a zsoltárokhoz kapcsolódóan, illetve a zsoltárokra szűkítve, de foglalkozunk a kérdéssel a női teológia szemszögéből is, a nőkkel kapcsolatos erőszak megjelenésével, vagy a nyelv és az erőszak kapcsolatával, illetve az erőszakos nyelvvel. Az utóbbiról írtam is egy cikket, amely magyarul jelent meg.
Ez a téma különösen is foglalkoztat, hiszen nagyon aktuális. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nyelvünk nagyon erősen hat a környezetünk életére. Itt gondolhatunk a politikától a médián át a családon belüli szóbeli durvaságokig mindazokra a nyelvi aktusokra, amelyek igenis erőszakos tetteknek számítanak. Különösen is így van ez, ha belegondolunk, hogy a nyelvi durvaságokat sokszor milyen kevés választja el a fizikai erőszaktól. Ebből a szempontból a Biblia és az erőszak témája aktuális társadalmi kérdés, hiszen az erőszak olyan helyeken is teret kap, ahol nem is számítanánk rá.
Kicsit más téma, de egy svájci kiadónál vállaltam egy zsoltárkommentárt, így a Zsoltárok könyvével foglalkozom jelenleg a legbehatóbban.

– Említette, hogy sokszor ugyanazt a dolgot másképp értelmezik Németországban, mint Magyarországon. Melyek a legnagyobb különbségek a német és a magyar teológiaoktatás között?

– A legnagyobb különbség, amely itt azonnal feltűnt, az a szakirodalom hiánya. Az utóbbi évtizedben persze nagy előrelépések történtek – vagy úgy, hogy magyar kollégák írtak könyveket, vagy úgy, hogy külföldi szerzők műveit fordították. Természetesen még sok a tennivaló ezen a téren, hiszen a több évtizednyi elzártságot nem lehet rövid idő alatt pótolni. Az én egyik legnagyobb fájdalmam – hogy a saját szakterületemnél maradjak – az ószövetségi kommentárirodalom hiánya magyar nyelven. Ez nagyon megnehezíti a továbblépést mind a hallgatók, mind a lelkészek számára. Nagyon igyekszünk, hogy ezen a területen legyen némi előrelépés. A másik, ami feltűnt, hogy a magyar rendszer nagyobb hangsúlyt fektet az alapozó tudásra, a fejből megtanulandó anyagmennyiségre, míg a német az önálló munkára koncentrál, a saját teológiai álláspont kialakítására nevel.
Ma az EHE-n e két hozzáállás között próbálunk egyensúlyt teremteni. Persze Németországban könnyebb önálló teológiai álláspontot várni a hallgatóktól, hiszen sokkal nagyobb a hozzáférhető szakirodalom, így az említett különbségek szorosan összefüggnek. Németországban egy tanszéken több tanárral találkozhatunk ugyanazon a szakon, ez pedig segíti az önálló vélemény kialakítását, hiszen nem csak egy véleménnyel találkozik a hallgató.
Itt, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen is ebbe az irányba történtek lépések, így szakonként már két főállású tanár és több óraadó működik. Ez színesíti az oktatást, és a hallgatónak muszáj saját véleményt, álláspontot kialakítani.

– Adja magát a kérdés, hogy melyik a járhatóbb út ön szerint: a szakirodalom fordítására koncentrálni, vagy a nyelvtanulást támogatni, fejleszteni, komolyabban megkövetelni?

– A hasznosabb és gyorsabb mindenképpen az volna, ha a hallgatók olyan szinten sajátítanának el nyelveket, hogy a szakirodalmat képesek legyenek valóban olvasni, és ne csak szótárral a kézben kínlódjanak.
Angolul, németül, franciául, hollandul hatalmas irodalom áll rendelkezésre, és sokkal gyorsabb a hallgatóknak megtanulni egy vagy több nyelvet, mint arra várni, hogy valaki más majd lefordítja a megfelelő mennyiségű irodalmat.

– Milyen a hallgatók hozzáállása?

– Vannak, akik jól beszélnek angolul, németül vagy más nyelveken, de a hallgatók legalább felének nagy nehézséget okoz az idegen nyelvű szakirodalom olvasása. Ezen a területen érdemes lenne változtatni, mert az egyre jobban egymásra utalt Európában felértékelődik a nyelvtudás. Könnyű helyzetben vagyok, mert a panaszkodó hallgatóknak érvelhetek azzal, hogy én húsz évvel ezelőtt felnőttként kezdtem el magyarul tanulni. Legalább olvasás szintjén nekik is ismerniük kellene legalább egy idegen nyelvet. Persze tudom, hogy nehéz nyelvet tanulni, és nem mindenkinek egyformák az adottságai.

– Rendszeres résztvevője és előadója nemzetközi konferenciáknak. Hogyan látja, milyen a magyar teológusok jelenléte a nemzetközi teológiai életben?

– Jelen vagyunk egyre erőteljesebben. Egyre több a lehetőség nemzetközi konferenciákon való részvételre. Épp most nyáron vehettünk részt Tesszalonikiben egy európai biblikus konferencián hárman Cserháti Mártával és Verebics Petrával, ahol elő is adtunk.
Egyre több teológus jelentkezik előadással. Nekem szerencsém, hogy németül is megjelentek a könyveim, hiszen ott doktoráltam, habilitáltam. Mivel a német olvasottabb nyelv, így könnyebb bekerülni a nemzetközi vérkeringésbe. Itt persze megint a nyelvtanuláshoz lyukadunk ki, hiszen az idegen nyelvű publikálás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Sajnos állandó probléma a konferenciaköltségek előteremtése is, ezért igyekszünk magunk is szervezni konferenciákat, illetve meghívni előadókat, hogy a teológusaink itt helyben ismerkedhessenek meg velük.

– Van jellemzően magyar irány vagy hang, amelyet a konferenciákon teológusaink képviselnek?

– Egyelőre elsősorban a hazai egyháztörténet lehet speciálisan magyar terület. A doktori iskola vezetőjeként azt mondanám, hogy egyelőre doktoranduszaink próbálják felfedezni azt, ami külföldön aktuálisan zajlik, és igyekeznek a látott irányzatokat, módszertanokat saját területükön alkalmazni. Ezek nagyon fontos lépések egy sajátosan magyar akcentus kialakulása felé.

– Milyen területeken lehetne javítani a teológusképzést? 

– Ahogy már szó volt róla, a nyelvoktatás az egyik ilyen terület, ami persze felveti a kérdést, hogy ez intézményünk feladata-e, vagy inkább követelményként kellene megjelennie. Én az utóbbi álláspontot támogatnám. Így több idegen nyelvű kurzust hirdethetnénk, közelebb hozva a nemzetközileg aktuális gondolkodókat. A diákjainknak egyre inkább képessé kell válniuk az önálló munkavégzésre. Ennek persze – a nemzetközi szakirodalom miatt – szintén előfeltétele a használható szintű nyelvtudás, valamint a megfelelő módszertani készlet elsajátítása, és végül, de nem utolsósorban az, hogy a megszerzett tudást képesek legyenek rendszerezni és használni.