„A reformáció korszaka egész életemet és gondolkodásomat meghatározza” – Interjú dr. Rudolf Kellerrel

– Egy évvel ezelőtt (február 24-én) a Dies Academicus ülésén a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem tiszteletbeli doktori címet adományozott Önnek. Hogyan érintette Önt ez a kitüntetést?

– Teljesen meglepett és megörvendeztetett ez az ötlet. A magyar egyházzal sok barátság és emlék köt össze, amelyekért hálás vagyok. Ezért nagy megtiszteltetés volt számomra, amikor meghallottam, hogy magyarországi barátaim különböző területeken végzett munkámat azzal ismerik el, hogy nevemet egy ilyen különleges címmel kötik össze.

– Amikor erlangeni diák voltam, ön a Luther Márton Szövetségnél (Martin-Luther-Bund) volt lelkész. Már akkor különleges szíve volt Magyarország iránt. Honnan jön ez a szeretet?

– A magyarok és Magyarország iránt érzett szeretetem válasz a Luther Márton Szövetség házában élt és dolgozott ösztöndíjasokkal és kollégákkal való csodálatos találkozásokra. Harminc év óta van ez a kapcsolat, amely egészen különböző emberekkel kapcsolatban él, és mindig újra és újra megörvendeztet.

– Akkoriban sok külföldi ösztöndíjassal és kollégával került kapcsolatba. Milyen külföldi kapcsolatokat ápol még azóta is?

– Ezt a kérdést nehéz egzakt módon megválaszolni. Néhány személlyel állandó, intenzív gondolatcserében állok különböző kérdésekről, amelyek különféle területeken foglalkoztatnak bennünket. Gyakran kerülnek elő kérdések a lutheránus egyházak különböző szociopolitikai kontextusokban és más történelmi háttereken megtett útjáról. Gyakran megtörténik az is, hogy egy konkrét alkalom során olyasvalaki az életem előterébe kerül, akivel már régóta nem találkoztunk. Szlovákiában, Magyarországon és Romániában (Erdély) fontos beszélgetőpartnereim élnek. Errefelé gyakoriak az e-mail-váltásaim. De még Észak-Amerikában, Brazíliában és az észak-európai országokban is élnek jó barátaim.

– Az elmúlt évben a Magyarországi Evangélikus Egyház részéről érkezett egy kérés ön felé: felkérték a Reformációi Emlékbizottság részéről, hogy külföldi támogatóként álljon a 2017-es reformációi jubileumi előkészületek projektjei mellé. Nyomon követi előkészületeinket 2017 viszonylatában? Mi a véleménye erről?

– Nagyon örülök annak, hogy Magyarországon élénken érdeklődnek Luther teológiája és munkássága iránt. Magyarországnak nem kell újonnan elkezdenie a reformátor írásaival foglalkozni. Magyarország már a reformáció napjaitól kapcsolatban állt a németországi reformáció központi alakjaival. A nyelvi hidak, amelyek akkoriban a Magyarországon élő emberek jó német- és latintudása miatt megvoltak, ma már nem annyira szélesek és teherbíróak. Ezért örülök annak, hogy magyar nyelven megjelenő új Luther-kiadás készül. Csak beszélni is kellene majd ezekről, és céljait korunkra reflektálva tálalni. Nagy történelmi Luther-tiszteletadások ugyanis néha elfordíthatják tekintetünket a tényleges és ma is aktuális potenciáról, amely Luther műveiben lépésről lépésre szemünk elé tárul, és amely munkánkat mind a mai napig motiválhatja.

– Élete szorosan összefonódik a Luther Márton Szövetséggel, hiszen 2009-ben alelnökké választották. A szövetségnek milyen tervei vannak 2017-re?

– Németországban 2017-re sok oldalról folynak az előkészületek. Minden csoport és minden tartomány szeretne valami különlegessel hozzájárulni ehhez. Amikor a Luther Márton Szövetségnél arról gondolkodtunk, mely területen lehetnénk aktívak, egyértelműen amellett foglaltam állást, hogy azt tegyük, ami a szövetségnek és kötelezettségeinek a leginkább megfelel. Tekintetünk gyakran átsiklik Luthernek a lelkigondozói és egész Európát behálózó egyházi kapcsolatain, de ezt pontosabban is tanulmányozhatnánk, és kibonthatnánk ennek történelmi karakterét. Ez ökumenikus korunkban is nagy jelentőséggel bír. A hasonló felekezetű diaszpóraegyházakkal való kölcsönös kapcsolatoknak és csereügyleteknek köszönhetően – akkoriban és most is – lényegi dolgok kerülnek elő a saját székhelyünk meghatározásával kapcsolatban. Ha mi épp ezért ezekre a kérdésekre nagyobb figyelmet fordíthatnánk, szerencsés lenne. Szívesen merítünk más érdekcsoportok munkájának gyümölcseiből is, ha a jubileumra tekintve a reformátorral újra foglalkozni szeretnének, de pontosan meg kell határoznunk azt a helyet, ahol az érdeklődésünk és kompetenciánk valami egyedit és utánozhatatlant adhat hozzá ehhez a kutatáshoz. A lutheránus testvéregyházakkal való gyakorlati közös munka – Erlangen és a világméretű diaszpóra között – ezzel remélhetőleg érezhető felfrissülést és új impulzusokat kapna.

– 1997 óta docensként, 2006 óta pedig tanterven kívüli óraadó professzorként egyháztörténetet tanít a Regensburgi Egyetemen. Doktori munkáját Matthias Flacius, habilitációját pedig David Chytraes munkásságából írta. Milyen témákról tart jelenleg előadásokat?

– Luther és Melanchthon két tanítványa, akikkel kutatásaimban leginkább foglalkoztam, mindig is izgalmas és centrális témáim maradtak. Az évek során azonban a 19. század sok területére kiterjedt kutatási érdeklődésem. A tanításban a diákok jó alapképzése a legfontosabb. A hallgatóknak áttekintéssel kell bírniuk a nagyobb korszakokról, és ezzel alapot kell kapniuk saját történelmi munkáikhoz. A reformáció korszaka sok apró részletével egész életemet és gondolkodásomat meghatározza, és annyira fontos számomra, hogy előadásaimban és prédikációimban is gyakran előfordul. A különböző területek gazdagságát és sokszínűségét lehet itt felfedezni, amelyet gyakran kevésbé vesznek komolyan. De más témák is sorakoznak még a listámon, például „Az egyház a nemzetiszocializmusban” vagy „Teológia és kegyesség az egyházi énekekben”, vagy a legfontosabb régi és újkori hitvallások, amelyek egyházunkban érvényben vannak vagy jelentősek.

– Egyháztörténészként 2005-ben Budapesten tartott egy előadást „A magyarországi Mária és Luther” címmel. Esetleg van újra valamilyen „magyar témája”, amellyel szeretne még foglalkozni?

– A budapesti nemzetközi kutatócsoport közössége, akikkel a Habsburg-házból származó magyar királynéval foglalkoztunk, mindig is szép emlék marad a számomra. Az itteni előadás sok örömet okozott. 2010 nyarán a zsolnai zsinat jubileumára (1610) Szlovákiában egy olyan „szlovák” témát dolgoztam fel, amelyet a magyarországi kapcsolatok nélkül nem lehetett volna kezelni. Ha van időm és forró nyomom, akkor biztosan lesz kedvem is ahhoz, hogy belevessem magam egy „magyar” témába. Ezért is örülök annak, hogy meghívtak a 2017-es előkészületekben való munkára. De az egyháztörténeti kötelezettségeim és érdeklődésem mellett a feladatom mindig is a gyülekezetben végzett konkrét lelkigondozói szolgálat, amelyet idő és erő nélkül nem tudnék végezni.