„A Hanuka-gyertya, az adventi gyertyával együtt, jel és fény, hogy utat mutasson” – Villáminterjúk a Soproni Zsidó Kulturális Esten

Létrehozás: 2009. december 15., 14:11 Legutolsó módosítás: 2009. december 15., 15:51

A Mediterrano Toscana termében tartották a II. Soproni Zsidó Kulturális Estet. „Ma este gyertyát gyújtasz” címmel Havas Judit PhD előadóművész tartott irodalmi estet Győrffy Gergely hegedűművész közreműködésével. A Hanuka ünnepet Markovits György szegedi főrabbi celebrálta. Vacsora közben és utána a szegedi Golda Meir Szalonzenekar játszott. Az alkalmon megszólaltattunk pár résztvevőt. Szöveg és fotó: Csiszár Ágnes

„A Hanuka-gyertya, az adventi gyertyával együtt, jel és fény, hogy utat mutasson” – Villáminterjúk a Soproni Zsidó Kulturális Esten

Vladár Gábor

Dr. Vladár Gábor, soproni református lelkész, a Pápai Református Teológiai Akadémia rektora

– Mindenekelőtt engedje meg, hogy gratuláljak kitüntetéséhez, a Pro Urbe
Sopron-díjnak.

– Köszönöm, bevallom nem számítottam rá. Úgy érzem, ez a kitüntetés nem csak személyemnek szól, hanem annak a református egyházközségnek, amely éppen 80 évvel ezelőtt telepedett meg a városban. E gyülekezet lelkipásztoraként kaptam a kitüntetést. Szeretem Sopront, jól érzem magam itt, részt vállallunk a város életében, és teszünk érte legjobb tudásunk szerint.

– A Soproni Zsidó Hitközség örömmel vette, hogy elfogadta a Soproni Zsidó
Hitközség meghívását a kulturális estre és a Hanuka estre.

– Megtisztelőnek tartottam a meghívást és örömmel jöttem az ünnepségre.
A Hanuka-gyertya, az adventi gyertyával együtt, jel és fény, hogy utat
mutasson, világítson. Aki most egy ilyen közös ünneplést szervez, az hidat, közösséget és jövőt épít. A zsidó hitközség kezet nyújtott, mint idősebb
testvér a történelmi egyházaknak, és ezt a kinyújtott kezet megbecsüléssel
kell fogadni az idősebb testvértől. Mi igazi, közös értékeket képviselünk a
Szentírás alapján: Együtt valljuk, hogy minden ember Isten teremtménye, és
az élet méltósága közös, megőrzendő kincs. Az egyetemes értékek a közösek a vallásokban.

*

Dr. Kárpáti György orvos, háziorvos, üzemorvos 

– Örülünk, hogy elfogadták a meghívást. Hogy érzik magukat a Soproni Zsidó Kulturális esten? 

– Feleségemmel nagyon kellemesen és jól érezzük magunkat, s örömmel
jöttünk.Ha utazunk, akkor is mindig átengedjük magunkat a számunkra ismeretlen helyi kultúrának, legyen szó zenéről, egy nép templomáról, vallásáról. Ilyen számunkra a csak felületesen ismert zsidó kultúra is.

*

A doktor úr felesége, dr. Gangl Terézia

– Mit érez ezen a mai estén fontosnak, amit magával visz?

– Bennünket mindig bánt az, amikor a fejünk felett hozzák meg a döntéseket a politikában, s aztán úgy tesznek, mintha mi akartuk volna. Ha tudjuk egymást elfogadva, egymás zenéjét boldog békességgel együtt élvezni, akkor már folytatódhat az, ami a legfontosabb. Más nem számít, csak a kultúra, az emberség, az együtt átélt boldog percek, a béke és a tolerancia. Mindegy, hogy ki milyen vallású, pártállású, a legfontosabb, hogy EMBER. Így, csupa nagybetűvel. A többi az mind elfogadás,
együtt élni tudás kulturáltsága a mai világban különösen.

*

Lautner Anikó üzletasszony, idegenvezető

– Hogy érezte magát az irodalmi esten?

– Az irodalmi est elkapta azt a megfoghatatlan pillanatot, ami ezt az estet
összehozta. Ami csak nagyon ritkán történik meg, ami csak nagyon ritkán ér
el lélektől-lélekig úgy, hogy mindenki egy szívként együtt lélegezzen.
Szerves egységét éreztem a Hanuka ünnepséggel így együtt.

– Mit üzenne azoknak, akik ma nem voltak itt?

– Sopronnak van egy régóta vele együtt élő német, horvát, görög, keresztény és zsidó kultúrája. Ez gazdagítja, színesíti, erőssé teszi. Mindegyiknek kutyakötelessége megmutatnia önmaga és a másik számára azt a szépet és jót, ami képvisel, hogy tudatosítsa, multikulturális világban élünk. Együtt élünk.

*

Orbánné Beck Judit könyvvizsgáló

– Havas Judit, Györffy Gergely, Markovits György. Neveket mondok Önnek az estről. Mit érzett? 

– Az este nagyon jó hangulatban telt. Miért is? A művésznő előadásával kezdődött. Szuggesztív volt és az érzelmeinkre hatott. Leckét kaptunk a zsidóság történetéről a szenvedéseikről, a hitük melletti kiállásról és persze a humorukról. Megrázó, ugyanakkor felemelő, ünnepélyes és békét sugárzó volt. Ezt az érzést sikerült a hegedűszóval fokozni. Nekem a saját vallásom merevségéhez szokottan nagyon megnyerő volt a rabbi közvetlensége. Örülök, hogy ott lehettem, hiszem, hogy a zsidó vallás és szokások megismerése segít abban hogy ha szükséges a védelmükre keljünk.

– Gondolja, hogy kell?

– Remélem, hogy nem. Bár hallom, látom, hogy már megint félnünk kell ettől, de én nagyon bízom benne, hogy már végre felnőttünk odáig a mai világban, hogy megértettük végre, itt ezeknél a szélből kieregetett fantom félelmeknél sokkal többről van szó: emberségről, szeretetről, a lényegről, az
együttélésből egy hazában. Annyira keveredett nép vagyunk: ki tudja, hol az evangélikus, a katolikus, a református és a zsidó.

***

Ezt reméljük mindannyian, hiszen talán dr. Vladár Gábor kivételével sehol nem derül ki, hol az evangélikus, hol a katolikus, hol a zsidó. Mert a lényeg egy és
ugyanaz. EMBEREK vagyunk egy hazában, közös múlttal, egy jövővel. 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben