„A filmben azt keressük, ami potenciálisan közelebb visz Istenhez” – Beszélgetés Kis Szabolcs Mátéval a Szélrózsa filmklubjáról

– Mi a filmklub célkitűzése?

– Filmek segítségével szeretnénk közösen elgondolkodni az élet különböző kérdéseiről, amelyekre mindannyian keressük a válaszokat. Nem tudományos vagy filmesztétikai szempontból elemezzük a filmeket, hanem a Biblia és az evangélium fényében, a mi saját emberi szemszögünkből. A filmek alkalmat adnak, hogy jobban átéljünk és átérezzünk helyzeteket, épüljünk és felkészüljünk olyan dolgokra, amelyek még várnak ránk. Filmet nézni társaságban igazán jó, de itt közösségre is számíthatunk. Bízunk abban, hogy Isten filmeken és beszélgetéseken keresztül is szól hozzánk, üzenete személyesen mindannyiunknak szól. 

– Ez nem klasszikus filmklub tehát…

– Igen, ez így igaz. Nem klasszikus filmklubot szervezek, ahol azt feszegetnénk, hogy ki mennyire képes elvonatkoztatni, és gondolatvirágokat növeszteni, hanem inkább a személyes érintettség a fontos, az, hogy valamit megértsünk Istenből, és az Ő végtelenségéből. A választott filmjeim teljesen változatosak, olyanokat szemezgettem, amelyek valamilyen szempontból megérintettek, vagy valami nagyon kivilágított a filmből, mint például egy-egy igei asszociáció, egy jellemző emberi vonás, egy küszöb, amiben sok ember megbotlik.
Szeretem a filmeket, van mindenféle, de gondos keresgéléssel találni jót is közöttük. Ha abból indulunk ki, hogy mekkora lehet egy film költségvetése, és ha a nagy költségvetés mögött valami jó szándék, esetleg vezetés is van, akkor miért ne lehetne, hogy üzenet (örömhír) is legyen bennük profi módon csomagolva? Mi nem csinálunk mást a filmklubban, csak egy picit mélyére ásunk és keressük, hogy mi vonatkozik ránk.

– Mióta szervezel filmes programokat?

– Filmklubokat és filmnézést, meg utána beszélgetést rendszeresen tartok ifjúsági órákon, úgy öt éve. Erre legalkalmasabb a téli időszak, amikor eleve jobban be vagyunk szorítva a négy fal közé és a sötétítéssel sem kell bajlódni. Az ifjúsági csoportom tagjai most a segítőim lesznek. Nagyon számítok rájuk a szervezésben. A Szélrózsa filmklubjának irányítását egyébként a bátyám Szolnokon vette át a korábbi szervezőktől, és ez volt az első alkalom, amikor én is külsősként, nem hivatalos módon segítettem neki a lebonyolításban. Legutóbb Kőszegen azonban már aktívan szerveztem a dolgokat. Idén bátyámmal megosztva csináljuk majd a klubot. Mivel nekik épp a találkozó környékén fog megszületni második gyermekünk, így magán a találkozón már csak én leszek ott. Az év közbeni szervezést megosztottuk, mivel én szeptember óta külföldön voltam és csak most jöttem haza pár napja

– Te hivatalosan is filmekkel foglalkozol, vagy valami egészen más területen mozogsz?

– Villamosmérnök vagyok, jelenleg egy távközlési cégnél dolgozom hardverfejlesztőként, illetve fejlesztési csoportvezetőként. Munka mellett elvégeztem 2008-ban az Evangélikus Hittudományi Egyetemet is (hittanár, BA képzést). Húsz éve minden nyáron evangélikus táborok lelkes résztvevője vagyok, hozzávetőlegesen 10-12 éve fokozatosan be is kapcsolódtam a táborok szervezésébe, vezetésébe. 2001-ben és 2005-ben az Egyesült Államokban teljes nyáron át táboroztattam, de itthon is a szabadságomból két-három hetet minden évben táboroztatással töltök. Fóton lakom, és ott vagyok hivatalosan gyülekezeti tag, viszont öt éve  ifjúsági csoportot vezetek Tápiószentmártonban, és az ottani egyházmegyei ifimunkában is részt veszek.

– Hogyan készültél az idei Szélrózsára?

– Az elmúlt egy évet, mint már mondtam, Svédországban töltöttem, a hosszú svéd esték kiválóak voltak azoknak a filmeknek a megnézésére, amiket most vetíteni fogok. A programba bekerült alkotásokat 10-15-ször megnéztem (persze volt egy csomó más is még a válogatás idején, amiket majdnem annyiszor).

– Szerinted mi minősül keresztyén üzenetnek egy filmben?

– Azt hiszem az, ami potenciálisan közelebb visz Istenhez. Ennél kicsit konkrétabban: ami az élet bármely területén bibliai értelemben szentségre hív, küldetéstudatot erősít, fásultságból felráz, hitet munkál, bűnvallást elősegít, gondolkodást átformál, életet krisztusi alapokra helyez, biblikus értelemben épít.

– Hogyan válogattad ki a filmeket?

– A szempontjaim azok voltak, hogy a filmek pozitív, keresztyén mondanivalójúak, szórakoztatóak, pörgősek legyenek. Biblikus emberi értékek jelenjenek meg bennük, célzottan a középiskolás korosztálynak. Nem utolsósorban az is fontos volt, hogy a filmek elgondolkodtatóak legyenek, és jó beszélgetési-alapul szolgáljanak majd. Mivel a Magyarországon meghatározott korhatárok 12, 16 vagy 18 évben jelölik meg a nézők minimális korát, ezért a fesztivál ifjúsági jellege miatt elsősorban 12 éves korhatárú filmeket választottam – különben a résztvevők jelentős része eleve úgy érezhetné, hogy a filmklub nem neki szól. A választáskor meghallgattam hozzáértők és kevésbé hozzáértők ajánlásait is, majd a filmeket a munkatársammal megnéztem, és kiválasztottuk azt a hatot, amelyeket le fogunk játszani.

– Mik lesznek ezek a filmek?

– Idétlen időkig, Truman show, A kölyök, Páratlan prédikátor, Csendes éj, Ádám almái.

– Mit emelnél ki ezekből a filmekből?

– Idétlen időkig: Szeretem ezt a filmet, mert a másik emberhez való hozzáállásról szól és arról, hogy az időnkkel mit kezdjünk.
Truman show: Mi a valóság? Van abszolút valóság? Vagy mindenki csak a saját kis valóságát látja? Mi (vagy ki?) Irányítja az életedet? Például a Média?
A kölyök: Miért van az, hogy hajlamosak vagyunk szakítani a gyermekkori álmainkkal és meg is feledkezünk róla? Pedig mintha ilyeneké lenne az Isten országa…
Páratlan prédikátor: Szemfényvesztés vs. Csoda. Figyelünk-e a csodákra vagy csak a látványos happeningekre és a szenzációkra? Mi a csoda?
Csendes éj: Hogyan tud egy egyszerű asszony a legnagyobb háború közepén is békét teremteni?
Ádám almái: A film nem csak kuriózum, de néhány kérdést az általunk megszokotthoz képest fordítva tesz fel… és akkor máris egyszerűbb a válasz is… „Miért küzdesz a jó ellen? – veszíteni fogsz…”