„A fiatalok jövője múlik a mostani lépéseken” – Interjú Martin Jungéval

– Kávézás közben említette, hogy sokat hallott Ordass Lajos püspökről és az ő tevékenységéről. Mesélne arról, konkrétan mit tud róla?

– A Lutheránus Világszövetséggel összefüggésben hallottam és olvastam sokat az önök egykori püspökéről. Ő olyan püspök volt, aki politikailag nagyon nehéz időszakban munkálkodott, ám minden nehézség ellenére megpróbálta világossá tenni azt, hogy az egyháznak milyen szerepet kell ilyenkor vállalnia. A Lutheránus Világszövetség segítségével nemzetközileg is elismert, markáns profilt mutatott. Számomra ő egyike azoknak a profetikus püspököknek, akik a legkülönfélébb kontextusokban, a világ számos pontján, más-más nehézségek között próbáltak Jézus Krisztusról szavahihető módon bizonyságot tenni.

– Hogyan értékeli benyomásai alapján egyházunkat? Milyen tapasztalatokra tett szert az elmúlt héten?

– Természetesen nem azért jöttem, hogy egyházukat értékeljem (nevet), hiszen ez nem feladatom, és ezt nem is akarom megtenni. Egyházukkal együtt szerettem volna ünnepelni itt Budapesten, és közben természetesen benyomásokat gyűjteni arról, miben áll egyházuk erőssége, min dolgoznak mostanában, milyen hangsúlyaik vannak.
Rájöttem arra, hogy Luther Márton teológiai munkásságának központi gondolatvilága található meg önöknél, hiszen rendkívül nagy hangsúlyt helyeznek a nevelésre és a képzésre az önök egyházában. Itt, a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban tanácskoztunk, és ez rendkívül jó volt, hiszen egészen közelről meggyőződhettünk ebbéli munkájukról.
A másik dolog, ami megkapó volt számomra, hogy a 2017-es jubileumra már most nagy erőkkel készülnek, és rendkívül jónak és követendőnek tartom azt, hogy Luther Márton műveinek mai kiadásán dolgoznak, és a 12 kötetre tervezett sorozat első kötete már meg is jelent. Ez nagyon sok munkát fog még jelenteni, de világos, hogy ez az egyház nagyon fontosnak tartja, hogy tartalmilag erősen dolgozzanak azon, hogy a reformáció üzenete a ma embere számára is megfogható közelségbe kerüljön.
A különböző istentiszteletek és prédikációk, áhítatok is nagy hatást gyakoroltak rám.
A romák között végzett egyházi munkát is különleges bizonyságtételnek tartom, és egész idő alatt azt kérdeztem magamtól, vajon honnan jön a motivációjuk. Természetesen ez egyfelől erősen jön az evangéliumból, másfelől pedig érzem azt, hogy egy kisebbségben lévő egyháznak különleges módon kell viszonyulnia az ilyen kérdésekhez és azokhoz az emberekhez, akik maguk is kisebbségben vannak egy többségi társadalomban.
Jónak tartom azt a 2005-ben létrehozott bizottságot is (Tényfeltáró Bizottság – a szerk.), akik a múlt kérdéseit hivatottak kideríteni. Ismerjük a Bibliából, János evangéliumából, hogy az igazság szabaddá tesz, mégis sokszor nehezünkre esik az igazsággal szembenézni. Egyházvezetésük lépését a múlt feldolgozására, az igazság keresésére, a megbocsátás jegyében nagyon evangéliuminak, nagyon evangélikusnak és nagyon bátorító kezdeményezésnek tartom.
Újra megállapíthattam, hogy nem egy egyház nagyságán vagy erősségén múlik az, hogy hihető bizonyságot tudjon tenni a globális társadalomban, sokkal inkább a témák, a projektek azok, amelyek meghatározzák azt, mekkora lesz a jelentősége annak, amit bizonyos kérdésekben az asztalra letehetünk.

– Először az LVSZ 2017-es emlékbizottsága ülésezett hazánkban. Ön milyen súlypontokat emelne ki a bizottság munkájából? Mik lesznek azok a programok, amelyek az egész lutheránus közösséget gazdagítani fogják?

– Úgy gondolom, hogy a munkacsoportban világossá vált, hogy a teológiai képzés, a teológiai reflexió és a bibliai témák mai kontextusba helyezése rendkívül fontos. Ebből kifolyólag a 2017 felé vezető folyamatot is olyanként értékeljük, amelyből kifolyólag az egyház megújulhat és új hangsúlyokat határozhat meg.
Lutheránus keresztényekként nagyon fontos számunkra a reformátori gondolat kifejtése, az elmúlt 500 év áttekintése is. Nem szabad azok mellett a tények mellett sem elmenni, hogy épp az elmúlt 50 évben nagyon intenzív ökumenikus párbeszédet folytattunk. Épp ezért tudatosan kell munkálkodnunk azon, hogy 2017-ben ezek a párbeszédek folytatódjanak, és az elért eredményeket ezekben tudatosan ötvözzük és belefoglaljuk.
Ez nagy kihívás lesz, amelyhez folyamatosan szükségünk lesz ökumenikus partnereinkre is, hiszen nem lehetünk úgy ökumenikusak, hogy csak magunkban vagyunk. Ezeket az ökumenikus dimenziókat a Lutheránus Világszövetség fogja nyitogatni, a tervek szerint élénk párbeszédet szeretnénk mindenféle felekezetű egyházzal.
A kommunikáció az utóbbi években megváltozott világunkban, és bár tudjuk, hogy az internet nem mindenütt érhető el, mégis a fiatalabb generációk megszólításában figyelembe kell vennünk a legújabb kommunikációs eszközöket is.

– A pápalátogatás után sokan csalódottságukat fejezték ki. A pápa nem hozott ajándékot a nyilvánosság előtti igehirdetésében, ám négyszemközti beszélgetésen mégis nagyra becsülte Luthert. Mi továbbra is az ökumenikus lépések szükségességét hangsúlyozzuk. Hogyan tudunk egy ilyen helyzetben tovább dolgozni?

– Azt gondolom, hogy az ökumenikus párbeszédben rendkívül fontos az, hogy egymást megértsük, megérintsük, és nem szabad bármit is beleérteni abba, amit a másik mond. Szeretnénk továbbra is szorgalmazni az ökumenikus párbeszédet, és a kapcsolattartás a pillanatnyi nézeteltérésektől független. Ráadásul nem szabad, hogy ezt befolyásolja a tél, a jég, a viharok, az esőzések és a szél – hogy képletesen szóljak. Mélyet kell lélegeznünk, és a hosszú távú célokat kell magunk elé helyezni. Ezeknek magától értetődőeknek kell lenniük. Mi, lutheránusok meg vagyunk győződve az ökumené fontosságáról, ökumenikusan nyitottak vagyunk, és ez motivál bennünket. Fontos, hogy türelemmel és hosszú távon gondolkodjunk ebben a kérdésben.

– Milyen rendezvények lesznek különösen is fontosak a 2017-es megemlékezések során?

– Most volt az első csoportbeszélgetés erről, a bizottság még csak most állt fel, így konkrét dolgokat nem tudok Önnek említeni. További beszélgetéseket kell folytatnunk egymással, a tagegyházainkkal, az ökumenikus partnereinkkel, akikkel fel fogom venni a következő hónapokban a kapcsolatot.
Világossá vált, hogy 2017-ben rengeteg esemény lesz, és különösen is nagy hangsúly fog esni a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésére. Valószínűleg ott lesz ez megrendezve, ahol a reformáció bölcsője volt. Természetesen a következő években finomítani kell a konkrét eseményeket, amelyeket 2015–2017 között fog támogatni a világszövetség.

– A 2017-es emlékbizottsági ülés után még egy bizottság ülésezett: a Meeting of Officers, akik az LVSZ vezető testületét képviselik. Milyen konkrét kérdéseket tárgyaltak meg? Mely témák voltak különösen fontosak?

– Ez a vezetőség harmadik ülése volt, már egy éve dolgozunk együtt, a nagygyűlés óta. Érdekes tapasztalat, hogyan növekednek az egyes tagok közötti jó kapcsolatok, jó tapasztalni azt, hogy igazán jó hangulat uralkodik közöttünk, és jól tudunk együtt dolgozni. Ez a kis közösség reprezentálja számomra azt, hogy a világméretű evangélikusság jól tud csapatban együtt munkálkodni.
Tartalmilag sokat beszélgettünk a stratégiai tervezetről, amelyet júniusban fogadtunk el, és amely az LVSZ munkáját fogja meghatározni az elkövetkezendő években. Ezeknek a terveknek a konkrét programokban való megvalósulásáról esett szó. A közösség irodájában folyó munka átszervezését is megtárgyaltuk. A dolgok analízise rendkívül fontos, ezért nézőpontunkba került a gazdasági és pénzügyi válság, valamint az ökológiai válság kérdése is. Ezek azonos magatartást tükröznek, méghozzá a rövid távú tervezését. Úgy intézzük ügyeinket, mintha nem lenne múltunk, de még jövőnk sem. Csak a mának és a mában élünk és gondolkodunk. Minden a mára, az „itt és most”-ra korlátozódik, és ez szakadásokhoz és lehetetlen helyzetekhez vezet, amelyek kétségbe vonják a fenntarthatóságot.
Különösen a fiatalokat kell megragadni, és a szívükre helyezni azt, hogy a jövőjük múlik a mostani lépéseken, gazdasági, politikai és környezeti téren egyaránt. Az a tény, hogy egy iskolaépületben gyűltünk össze, még jobban megerősítette bennünk, hogy nekünk, a Lutheránus Világszövetségnek különösen is a fiatalságra kell összpontosítanunk. Ötleteinket úgy kell formálni, hogy azzal világunkat olyan hellyé varázsoljuk, ahol az emberek családjukkal együtt méltósággal, igazságosan és békességben, megbékélésben élhessenek együtt. Fontos az is, hogy mindenki számára, a jövő nemzedékek számára a világ megmaradjon még sok évezreden át.

– A gazdasági válság olyan döntésre is sarkallja most a világszövetséget, hogy átgondolja központi irodája költségeit és működési helyét. Felvetődött a kérdés, hogy Genfből a németországi Wittenbergbe költöznek. Lát erre reális esélyt?

– Én személyesen nem beszéltem erről a javaslatról, és nem is terjesztem ezt a belső körökben. Tudom, hogy vannak olyan erőfeszítések, amelyek azt szorgalmazzák, hogy áthelyezzük a központot. Ezt már évek óta beszélik a szövetségen belül. Jelenleg ennek a bizottságnak nem volt témája ez, és az LVSZ Tanácsának sem. Két hete voltam Wittenbergben, s a helyi egyházi vezetőktől is hallottam erről, de jelenleg ez a kérdés nincsen terítéken.