Az evangélikus gyülekezethez való tartozás fontosságáról és a gyülekezeti gondokról

Ezért először azt kértük a válaszolóktól, nevezzenek meg két olyan tényezőt, amelyek véleményük szerint gyülekezetükben mostanában a legnagyobb problémát jelentik. A spontán említések összesen 27 tényező körül csoportosultak, ami mutatja, hogy meglehetősen egyenszilárdságú a gyülekezeti tagok közérzülete. Ezen belül is az gondok kétharmada négy témakör között oszlik el, ami egyértelmű problématérképet rajzol: a válaszok 21%-a a fiatalok hiányát illetve az elöregedést panaszolja, közel ennyien a rossz anyagi helyzetet. A válaszok egytizede a templomba járást hiányolja és ennél is valamivel többen élik meg nehezen a hitélet elszürkülését, a hitbéli gyengeséget.

A gyülekezeti élet többi meghatározó tényezője csak jóval kisebb említési aránnyal szerepel. A lelkészek munkájával minden huszadik megkérdezett elégedetlen, hasonló arányban látják problémának az anyagiasságot és a hívők számának csökkenését. Vannak, akik az elidegenedést, a gondatlanságot, a gyülekezeti tagok rossz emberi viszonyait, a kis létszám hátrányait és az egyházi szolgáltatások iránti érdektelenséget említették.

Az előzetes interjúk alapján felsoroltunk tíz olyan tényezőt, amelyek gondként jelennek meg az egyházi életben. Azt kértük a válaszolóktól, osztályozzák, mennyire érzik jellemzőnek saját gyülekezetükre ezeket a problémákat: (ld. mellékelt táblázat.)

A legmarkánsabb véleményt az a két érték mutatja, amely szerint a hívek egyáltalán nem gondolják úgy, hogy rossz kapcsolatuk volna a lelkésszel vagy egymással a gyülekezetben. Ugyanakkor a leginkább a templombajárás elégtelenségét látják problémának, a kérdezettek közel fele nagy gondnak vagy gondnak tartja ezt.

Amikor azt kértük, hogy emeljék ki ezek közül a két legnagyobb problémát, ugyancsak a templomba-járás gyakorisága emelkedik ki (25,8%), ezt a rossz anyagi lehetőségek (13,6%) és a hit mélységével szembeni kritikák követik (az egyháztagoknak nem elég mély a hitük – 12,6%).

Összeségében tehát a gyülekezeti problématérkép közepén az gyülekezetek „vitalitása” áll: az előregedés, a fiatalok hiánya, a templombajárás más-más irányból, de ezt a kérdést veti fel. A megoldáshoz reményt adó hátteret jelent, hogy a gyülekezeteknek erőt adhat az összefogás, a belső egyetértés egymással és a lelkészekkel, amit éreznek az evangélikusok.