Szaggatósok – Az evangélikus punkzene magasságaiban
Miután a fraterneten a keresztény könnyűzene mellett agitáltam, több ismerőssel is eszmét cseréltünk a témáról, személyes vagy virtuális találkozásaink alkalmával. Közöttük volt például Fűke Szabolcs és Csadó Balázs is, akik mindketten saját együttesükről meséltek nekem. Az előbbi a Large Roomról, utóbbi pedig a M. Is.K.A nevű együttesről regélt, de amíg nem hallja az ember, sőt mi több saját lúdbőrözésén nem tapasztalja, addig gondolhat bármit és akármit a bandákról. Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Large Room
Az nem igazság, hogy a Large Room koncerten (07. 16.) mindenki csak Pali barátunk nevét skandálta. Igenis járna egy kis szabizás is! – de félre a tréfát. Amit a fiúk előadtak a színpadon, az halálos volt. A műfaj persze ízlés dolga, de én, aki a szaggatóst alapvetően nagyon is kedvelem, mindenképp nagyra becsülöm igyekezetüket. Azt persze nem tudnám megmondani, hogy konkrétan milyen zenei műfajba is sorolnám őket, rockos, funkys zenéjükkel. Mindenesetre én több ilyen koncertet szeretnék még tőlük hallani és mivel a fiam gitáros-énekes akar lenni, már csak az ő koncertjük nyomán is, hát várom a következő alkalmat!
Dödödő-dödödő-dödödő – Itt az Isten köztünk, jertek őt imádni – hallgathattam a gyerektől utolsó reggel ébresztő gyanánt. De ez már a M.Is.K.A. július 17-i koncertjének hatása volt. Ne várják tőlem, hogy leszóljam őket, amiért jó pár perccel ráhúztak a nekik járó időre és nem adták át a következő együttesnek a színpadot. Én drukkoltam nekik, de mivel a hangtechnikusi letiltás bár drasztikus, de nem túl hatásos volt és Hasza Mónika moderátor sem volt elég erőszakos velük, még egy számot sikerült kivakarniuk a gitárokból. De ez minimum egy punk-rock zenekarral kapcsolatban!
A jókedv és tombolás határtalan volt, ami persze néha a minőség rovására ment, de ez ott senkit sem érdekelt és egy igazi imádónak most sem, amikor újra meghallgathatjuk ezeket a számokat.
ezzel is foglalkozok :)