Sikítás
Az egyik nap egy nagy bevásárló központhoz vezető úton haladtam, amikor is az egyik elágazásnál testüket áruló lányokat láttam. A visszatetsző a dologban, hogy már nem is emiatt a tény miatt háborgok, és kezdem püfölni a billentyűzetet. A megdöbbentő, amivel szembesülnöm kellett az volt, hogy az egyik fiatal hölgy, várandósan, nagy pocakkal állt kolléganője mellett és árulta a testét.
Egyszerűen képtelen voltam levenni róla a szememet. Nem tudom, vajon hányan vannak, akik megállnak neki és felveszik egy menetre őt, de perverzek sajnos vannak mindenütt. Mindenesetre biztosan nem állna ő ott, az utcasarkon, ha nem „érné meg” neki.
Egy olyan település mellett, ahol 15-20 millió forint csak egy üres telek, egy „elit” környék szomszédságában, ilyen nyomorult sorsokkal szembesül az ember!
És ott a pocakban növekedő gyermek. Vajon a kismama tudja-e ki az ő édesapja? – Ez valószínű költői kérdés.
Ha megszületik a gyerek, akkor is talán csecsemővel a karján, melléből szoptatva fogja árulni a testét? Vagy a kicsi egyből állami gondozásba kerül? És persze sorolhatnám tovább a felmerülő kérdéseket...
Kinek lehetne kiáltani azért, hogy a meg nem született gyerek védve legyen és az anyjának ne így kelljen szülés előtt pénzt keresni? Kinek lenne a feladata vigyázni az emberi sorsokra?
Uram, baj van, nagy baj.
