Ne vígy minket kísértésbe! – Gondolatok Halloween előtt
„Por vagy és vissza fogsz térni a porba” – mondta Isten Ádámnak, miután Évával együtt ettek annak a bizonyos fának a gyümölcséből. A halálból épp ezért, nem biztos, hogy jó, ha viccet csinálunk. Mi viszont egyszer egy évben tutira belenyúlunk ebbe a kérdésbe. Mikor? A számunkra, magyarok számára nem is annyira őshonos, inkább újabb keletű helovínkor mindenképpen.
Helovín partira szóló meghívót kapott a fiam. Az igazi helovin előtt két nappal kellett menni a buliba. Fel volt dobva tehát a kérdés: elengedjem, vagy ne engedjem el. Persze ez nem igazi kérdés, hiszen valahol nem tehetek mást, engedni kell. Az ovisok közösségi élményéből nem jó kimaradni, főleg ha a meghívásban van egyfajta összekovácsoló szándék is, ahogyan a közösen ünnepelgetett szülinapi mulatságokban is.
Elöljáróban tehát úgy gondoltam, az a legjobb, ha a gyereknek felvilágosítást tartok arról, mi is az a helovín, miért vannak tökök és miért van az ijesztgetés. A fiam nem akart csontváz lenni, meg haláljelmezt sem akart magára ölteni, végül szellem lett és huhogott. Egy lepedő látta kárát.
Hazafelé az úton elmesélte, hogy igazából nem is volt félelmetes az egész parti, sőt valahol gúnyt is űztek az egész ijesztgetésből. Ettek egy csomó édességet, és ennyi. Aznap este azonban mégis a Miatyánk imádkozása közben elég nyomatékosan mondta: „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!”
Urunk bocsáss meg, hogy viccet csinálunk teremtett rendedből, bocsáss meg akkor is, ha nem értjük, hogy a halál nem gúnyűzésre van. Bocsáss meg, ha elfeledjük Jézus áldozatát és azt, hogy Te a feltámadás reménységével új utat mutatsz nekünk, még a halálon túl is.
