Mi a szúnyog?!
Apukám panaszkodott, hogy bukóra hagyta az ablakot és az éjszaka húsz szúnyog támadásának lett kitéve. Vegyünk gyorsan egy utántöltőt a Raid adagolóba! – szólt a napi ukász. Miután a környék összes boltjában jártunk és nem kaptunk, megtudtuk az eladónőtől a tuti felvilágosítást: az árvízkárosultaknak szállították a szúnyogírtókat. Erre mi a régi szép nyári esték szúnyoginvázióiról kezdtünk el merengeni. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Időről időre felüti a fejét a rémhír, miszerint az idei nyáron különösen is el fognak szaporodni ezek a vérszívók, lévén a nagy árvíz miatt minden adott ahhoz, hogy lárváik nagy számban keljenek ki. Már mindenféle maláriát, sőt AIDS-et terjesztő vérszívókról is hallhattunk, akik ellen a védekezést egyedül az idegméreg bevetése jelenthetné, de nincsen rá pénz. Kevés lenne még az IMF hitele is. Így hát módszerek után kell néznie a lakosságnak.
De szúnyog van, volt és minden bizonnyal lesz is. És csípnek is és veszettül fáj. A legutóbb Szonja lányom fülét csipkedték meg úgy, hogy kétszeresére dagadt és csak vizes borogatásra lohandt le. De mit tegyünk? Amióta az eszemet tudom, ez a harc megvolt a szúnyogokkal kapcsolatban.
Teremtettségük miértjét megkérdőjelezhetjük, de minek, amikor akár szórakoztató állat is lehet. Igen, nem tévedés. Emlékszem, amikor nyaranta nagyapám alsógatyában egy hideg fröccs mellett, a fekete-fehér Orion tévé előtt ugrálva összehajtogatott újságpapírral csapkodta őket. Hát én bizony unokatesómmal szakadtam meg a nevetéstől.
Nagyanyámat csak az zavarta, hogy a papa ötpercenként ugrált fel, cigivel a szájában pöfékelve és kente szét diadalittas képpel a képernyőn a szárny- és vérfoltokat, így a Derricket nem lehetett rezzenéstelen arccal végignézni. De nagypapa nagy volt a szúnyogok csapkodásában, a Szabadföld tele is lett vérfoltokkal a krimi végére. Kicsit furcsán is hatott, amikor a film után kezében az újságpapírral, arcán már szent áhítattal, a Miatyánkot duruzsolva ment át a másik szobába lefeküdni.
Apukám Raid helyett most a Chemotoxra esküszik, de nekem annak szagától is feláll a hátamon a szőr. A férjem az elektromos lila fényt kibocsátó készüléket sztárolja.
Én meg csak nézem, ahogy az ügyes fecskék az udvaron röptükben, a fekete rigó meg a kertben, kukacokkal telt csőrébe is bekapja őket. Nekik bezzeg sikerül. Végülis egészen jól ki van találva ez a világ. Kár, hogy fekete rigót még nem kapni minden boltban.
