A nevemről – ahogyan én gondolom
Nem lehetett egyszerű megtölteni az Evangélikus Élet karácsonyi duplaszámát. Már csak azért sem, mert rólam is cikkeztek benne, pedig én magam nem tartom az evangélikus egyház olyan hírességének, akinek nevéből egy ünnepi számban írjanak karcolatot. Azt írják rólam (2010. 12. 19-26., 29. oldal), hogy mivel a nevem (Bolla Zsuzsanna) erőteljesen hasonlatos az ottani szerkesztő (Boda Zsuzsa) nevéhez, ezért ez problémaforrás. Egymás mellé kellett hát rakniuk őt és engem, mutatván a kedves olvasónak, valójában ki kicsoda a mi kis evangélikus családunkban. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Hogy lehessen találgatni, ki lehetek én...
Azt is állítják, mennyire kínos a szituáció, hogy nekem, a Zsúnak szóló levelekkel, üzenetekkel bombázzák őket. Ha így is van ez az úgymond „személyiségzavar”, bennem csupán egyetlen kérdés merült fel mindezek olvastakor: hol vannak azok a félrement emailek, és üzenetek, amelyeket állítólag én oda kapok? Nekem miért nem továbbítják azokat, ha nekem szólnak?
Ezt fel is vetettem, a druszámnak, aki tegnap tájékoztatott arról, hogy nem ő, hanem a főszerkesztő írta a cikket, a „többiekkel egyeztetve”. Az persze így külön jó ám, ha történetesen róla és rólam írnak... Közben persze az is megvilágosodott számomra a válaszlevél érveléséből, hogy azért olyan határtalan mennyiségű csellengő levélről és üzenetről sincsen szó. Én meg neki szólókat eddig nem emlékszem, hogy kaptam volna.
Vannak persze nyelvbotlások, ez tény, de aztán javítjuk és kész. Félreértések is adódnak, de ezek nem csak és kizárólag a mi kettőnk nevének hasonlóságából eredeztethetőek, hanem a két, egymástól függetlenül működő sajtóorgánum (honlap és nyomtatott hetilap) létéből adódnak, de ez megint más kérdés, hogy miért is van így.
Az objektivitáshoz hozzátartozik, hogy az a megjelent fotó rólam kettő évvel ezelőtt készült. Azóta mintegy 20-25 centivel hosszabb a hajam, néha van szemüvegem is és pár ránc is az arcomon – főleg az ilyen cikkek miatt.
