A média „erkölcsössége” – Felemel és letaszít
Az első napon még hetven felett járó édesapám megkérdezte, hogy ki is az a Stohl András, ma már ő hozza róla a híreket. A csapból is ő folyik, így aki eleddig nem ismerte volna őt színészi illetve műsorvezetői munkássága révén, az ittas vezetésről biztosan megismeri. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Karambol, testi sértérülések, cserben hagyás, elfogatás, vizelet- és vérvétel, ittasság megállapítása, szerepekről lemondás, vagy lemondatás, elhatárolódás, majd sajtótájékoztatók és a legújabb, a drogfogyasztás gyanúja. Aztán egy nyilatkozat, amelyben a színész vállrángatva magyarázza szegénységi bizonyítványát: nem tudja jó lelkiismerettel azt mondani, hogy soha többet ilyet nem tesz, ámde bocsánatot kér azoktól, akikre bajt hozott.
Igen, hibát követett el, rendkívül súlyosat, ami felett majd a bíróság ítélkezik. De innentől kezdve a tévétársaságok, amelyeknél filmjei, műsorai mentek, elhatárolódnak tőle, sorra rúgják ki, s mára már Stohl András lett a leginkább foglalkoztatottból a legkevesebbet foglalkoztatott színész Magyarországon. Most nem az a kérdés, hogy ez jó büntetés-e neki első körben.
Inkább az a kérdés, hogy erkölcsös lenne a mai Magyarországon a média? Hát nem. A nézettség nagy úr. Nagy úr akkor is, amikor valakit felemelnek – alapvetően nem azért, mert olyan jó, hanem azért mert valami olyasmit tud, ami miatt nézik őt. És akkor is nagy úr ez a nézettségi mutató, ha valakit le kell taszítani attól való félelemben, hogy ha képernyőn, színpadon marad, akkor az emberek negatív érzéseik miatt nem szívesen néznék őt, így tutira bukna a műsor. Szomorú, hogy itt járunk.
