Több mint hagyományos istentisztelet – Véget ért az EGOT
Sopron – Az EGOT utolsó napja talán az alkotás legkülönösebb, és egyben legszebb élményét adta. A reggeli után elindultunk a kollégiumokból Sopron belvárosába, a napsütötte csendes utcákon. Legtöbbünknek az elmúlt intenzív napokban nem volt lehetősége az óvárost alaposabban megismerni, de ezen a csodálatos vasárnap reggelen fényesen tündököltek a több százéves gyönyörű házak és a közülük égbe törő égig érő tornyok. Szöveg: Simon Attila
Mintha arról tennének tanúbizonyságot, hogy templomok nélkül házak sem lennének, és házak nélkül a templomok tornyai sem tudnának olyan magasra emelkedni. Isten és ember alkotásának gyönyörű közös metszete a város, és az EGOT utolsó napjával mindez még teljesebbé, érthetőbbé vált.
A diákok gyülekezete a rendes vasárnapi 10 órás istentiszteleten vett részt, de ez mégis több volt egy hagyományos istentiszteletnél. A liturgiában ugyanis újra helyet kapott a közösség, és a közös alkotás, közös alkotás ezen a napon Istennel is.
A szolgálattevők között helyet kaptak Gabnai Sándor esperes, helyi lelkész mellett a gimnáziumok iskolalelkészei, (Wagner Szilárd, Mesterházy Balázs, Papp Judit, Csepregi András, Deák László, Bozorády Ildikó), valamint diákok is.
De a gyülekezet egésze bekapcsolódott az istentiszteletbe, nem csak, mint éneklő gyülekezet, hanem a református Csillagpont rendezvényen részvevőknek már ismerős négy asztal vendégeként, interaktív és megszólító módon áldásban részesülve.
Tapasztaltuk, hogy talán a véletlen sodort egymás mellé minket, mégis milyen hasonló célok vezérelnek minket, amikor megszólítottuk a mellettünk ülőt, és imádkoztunk egymásért, és Isten vezetéséért. Vígasztalt minket Isten, amikor problémáinkból csomókat kötöttünk madzagokra, és Isten segítségéért imádkozva bomlottak a csomók, marasztaltuk a közénk letelepedő Jézust, és a szombati napon Szemerei Gábor fafaragó mester és csapata által készített csodaszép toll segítségével zsoltárírással magasztaltuk a Mindenható Atyát minden jóságáért. A tollak felirata ez volt: Hálás vagyok!? – a mely emlékezetett, kinek az ajándéka az együttlét, az ifjúság öröme. Az istentisztelet úrvacsorai közösséggel zárult, amely igazi közösség, communio volt, amelyben megtapasztalhattuk Isten közelségét, és azt, hogy ő mindnyájunkat meghív, közös alkotásra, békére és igazi örömre. Búcsúzóul mindenki egy-egy piros, fehér, zöld színekben pompázó léggömböt kapott, ezzel vonultunk ki a hűségzászlóhoz, ahol Mesterházy Balázs szavai keretezték a találkozót.
Tölli Balázs igazgató megnyitó szavai pénteken a Deák kútnál annak feliratát emelték ki „Itt lobogott a Deákkuti Vármegye zászlaja egykor, Szelleme mostan is int, ifju szeresd a hazát!”.
Mesterházy iskolalelkész búcsúszavai szerint a trikolór léggömbök emlékeztessenek mindenkit a soproni diákok több százéves bölcsességére: „Szeressétek Istent, szeressétek egymást, és szeressétek ezt a hazát!”
