Középpontban a cigányság – Hangfájl! Fotók!
Létrehozás:
2010. július 20., 13:06
Legutolsó módosítás:
2010. július 20., 13:30
2010. július 17-én a Kisszínpad utolsó fórumbeszélgetése a cigányságról szólt. Káli Horváth Kálmán festőművész és tévébemondó, Bakay Péter a MEE romaügyi referense, Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár és Szeverényi János országos missziói lelkész beszélgetését Gáncs Péter püspök vezette. A fórumon készült hangfelvételt oldalunkról letölthetik. Hangfelvétel: Tóth Vivien. Fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
polgártárs
Biztos csapongó leszek.. de párbeszéd indítására talán így is alkalmasak ezek a gondolatok..
Fontos, ezért jó, hogy volt a Szélrózsán fórumbeszélgetés a cigányságról, a helyzetről, az állami-kormányzati és talán ami számunkra fontosabb az egyházi segítés, integráció lehetőségeiről. Persze egy fórumbeszélgetés, ahol négyen ülnek és beszélgetnek csak annak a 4 embernek a látását mutathatja be, nincs, vagy csak korlátozottan lehetőség párbeszédre, meggyőzésre, belátásra… semmiképpen nem lehet(ett) ettől várni a probléma megoldását, de talán a szélesebb körben való továbbgondolást igen (szép számmal voltak érdeklődők, megtelt kisszínpad előtti tér..)
Fontos jó gondolatok hangzottak el (hallhatóak itt is.. ) csak néhány, ami számomra gumicsontként megragadt…
- a „cigány” szó – jelentésében többnyire negatív, így használjuk szóösszetételeinkben, mondásainkban, a szlengben….
- A cigány- magyar együttélésben mindenkinek vannak negatív, de akadnak pozitív példái is (nálunk egyszer, amikor bibliaórán a cigányok „rossz”-ságáról volt szó, és mondtuk, hogy de hiszen Zsuzsi néni aki rendszeres látogatója az alkalmaknak is cigány.. a válasz ez volt: de ő nem olyan.. nem igazi.. nem az… mert ő „rendes”…)
- A cigányok evangélizálásához, a saját megtérésünkön keresztül visz az út…
- A cigány himnusz arról szól, hogy Isten megátkozta, megverte, örök csavargóvá tette ezt a népet… (http://www.youtube.com/watc[…]FDowRhI&feature=related itt egy Cseh Tamás dalba ágyazva hallható…) az átok a keserűség… napi, percnyi szinten ott van az életükben..
És valahol itt leragadtam.. (illetve másnap mikor az igét olvastam itt kapcsoltam vissza… mert azért még sok minden elhangzott.. tessék meghall(g)a(t)ni..
Az ige:
„Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” Efézus 2,19.
Lehet, hogy csak ennyit kéne hitelesen - hittel, élettel elmondanunk, élnünk a cigányok felé????
Egy nép felé , amelyik évszázadokon keresztül sodródott, amelyiknek nincs „anyaországa”, amelyik a himnuszaként elfogadott énekben arról énekel, hogy űzött tolvajként kell élnie, hogy a szerencsétől (amelyik jön is megy is..) függ az élete, hogy gondok súlya a húsába vág, hogy az egész világ az ellensége, hogy az Isten megátkozta, megverte és örök(re) csavargóvá tette…
emberek felé akiknek nagy része ebben nő fel, és nem csak az ének miatt, hanem mert naponta ezt tapasztalja, éli a saját bőrén…
(mielőtt megkapnám.. természetesen nem gondolom, hogy ez bárkit köztörvényes bűnök elkövetésére jogosítana fel, és igen, élnek cigányok a szomszédomban……)
Meghalljuk-e ezt a sort is??? „Isten könyörülj meg nékünk, ne szenvedjen tovább népünk…”
És elmondjuk-e hogy megkönyörült.. már régen… halljátok, tapasztaljátok meg… és ha lehet… „cseréljétek le” a „himnuszotokat”… (t’án nyolc éve Kárpátalján, a munkácsi cigánytemplom szentelésén halottam… „Cigány vagyok, nem bánom.. Jézust szívembe zárom…”
És mi megkönyörülünk-e????
Szóba állunk-e velük, hogy elmondhassuk…? Leszünk-e igazi evangélikusok, - „örömhíresek”????
Vállaljuk-e (vállalnánk-e) a polgártárs-ságot???? A közös „házanépe-séget”… vagy inkább maradjon meg a cigánymisszió (és úgy általában a misszió…) a végeken, a kisebb-nagyobb tolnai, nyírségi, békési helyeken???
Vagy majd ha jó, hagyománytisztelő, büszke lutheránusok lesznek, ha konfirmálnak, egyházadót fizetnek, ha elvetik az új liturgiát, a székházépítést, a szolidarítási alapot…????… vagy mikor?? Mi a feltétel,,, ???? Szabhatunk mi feltételeket???? Vagy Pállal együtt tudjuk mondani…… : „…..általa (Jézus által) van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.”
Vagy nem a mi ügyünk???
Azóta olvasom az Efézusi levél második fejezetét…. Ezek alapján ez bizony a mi ügyünk.. az én ügyem…